Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Vicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő versei - VI3

Folytatódik világirodalmi sorozatunk! Most Vicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével.

 
Menczel Gabriella
A ferde lélek
Vicente Cervera Salinas gondolati lírája
 
Vicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő, mindig is könyvek között élt. A Murciai Egyetem professzora, a spanyol-amerikai irodalom neves szakértője, doktori disszertációját Jorge Luis Borges költészetéről írta. Számos monográfiát, összehasonlító tanulmányt publikált, valamint neki köszönhető a nagy dominikai gondolkodó és filológus, Pedro Henríquez Ureña és a kubai elbeszélő és drámaíró, Virgilio Piñera egy-egy művének kritikai kiadása is. Mindemellett színi előadásokban játszik, énekel. Első kötete, a De aurigas inmortales 1993-ban jelent meg, amelyben a spanyol episztola hagyományát újítja meg, ismert történelmi személyiségekhez szól. Második kötete, a La partitura (2001) című, zenei szervezőelv köré épül, lelkiállapotok sorát éljük át témák és ellenpontozások mentén. El alma oblicua (2003) a harmadik gyűjtemény, amelyben rejtjeles üzenetek kulcsát kulturális, gondolati és stilisztikai kódok segítségével fejthetjük meg. A negyedik pedig az Escalada y otros poemas (2011), ahol már a kötet címadó darabjától („Megmászás”) kezdve egyre hangsúlyosabban a térbeli kategóriák, a fent és a lent jelentésmezői fonódnak össze az idő, avagy a lét számtalan dimenziójával.
Vicente Cervera költészete a filozofikus hangvétel és a személyes, hétköznapi tónusok egyedi keveréke, ahol a szünetek sokkal inkább a reflexió tereivé válnak, mintsem a rímek hagyományos megjelenési közegévé.
 
Elmélyült olvasást igénylő költemények ezek, nem könnyed befogadást feltételeznek.
 
Feltétlen megállásra, befelé fordulásra késztet, a versek minden sora közös gondolati utazásra invitál a költészeti hagyományok ösvényein a mai, kortárs világunk instanciái felé. A többrétegű, kaleidoszkopikus jelentéstartalmak, a létre vonatkozó sejtések, burkolt valóságdarabok a heideggeri fenomenológia által fejthetők fel, és mintegy a megismerés folyamatában, annak eredményeként, a művészi igazságként mutatkoznak meg. Ahogyan az El alma oblicua kötetcím mellékneve is jelzi (oblicuo magyarul ʻferde’), a költői én állandóan letér az egyenes, kitaposott útról, és hol lassan, komótosan, hol pedig szédületes sebességgel veti magát a lét és a ráció nagyon is borgesi labirintusaiba. Imreh András csodás fordításában két verset olvashatunk a kötetből magyarul.
Az „Annak, aki marad” költeményen a jelenlevés és távollevés kettőssége vonul végig, s egyben múlt és jövő dichotómiáját tematizálja. A kő és a dal jól ismert metaforái hozzák játékba materialitás és spiritualitás, maradandó és elillanó, múlt és jövő, a tapintható, súlyos valóság és a légies, megragadhatatlan költőiség összművészetét. Ekképpen vetődik fel a töredék és az egész, illetve az én és a másik kérdésköre.    
A „Fekvések” című vers az önmegismerést, önvizsgálatot problematizálja, mind vizuálisan, amennyiben a vertikalitás pozíciójából horizontális testhelyzetbe kerül az én, mind pedig ontológiai síkon, hisz a pillanat az öröklét körforgásába illeszkedik, amikor összekapcsolja az eredetet a végponttal, az életet a halállal, a titkokat az álmokkal. A fekvés kétféle módja szövődik össze a soráthajlások ívei mentén, a kellemes, pihentető heverés, és a halott test számára elkerülhetetlen merev, a lélek által elhagyott végtelen mozdulatlanság. 
 
Vicente Cervera verseiben a ritmus intenzitása emel metafizikus magasságokba, ahol a költői alkotás az én megismerési folyamatában nyer értelmet.
 
A kiindulópont mindig az univerzum egy szeletének empirikus megfigyelése. A költészet az ember állandó átváltozásainak lírai reprezentációja, amely természetesen az időkoncepciók folytonos megkérdőjelezésének és újragondolásának szükségességét tételezik. Vicente Cervera spanyol-amerikai költőktől – Jorge Luis Borgestől, Vicente Huidobrótól, José Lezama Limától, Rubén Daríótól – tanult, belőlük nőtt ki, és talán vissza is irányít mindannyiukhoz. Ahogyan ő maga fogalmaz: „A kitérő, kanyargós út vagyok/ a makulátlan síkon. […] Ferde/ lélek, amely végtére is az egyenest szereti.”     
 
 
VICENTE CERVERA SALINAS
 
ANNAK, AKI MARAD
 
 
Valaki mindig éppen elmegy.
Elbírja az alkalmatlankodás
terhét, szó nélkül hátra hagyja
a távolságokat, morzsolja másholléteit.
Hajóra száll, osztozik az egyetemes
megvetésben, mely vérségi kötelékként
fűz a vándorhoz. Szeret elidőzni,
hogy ne legyen mód sem felfortyanásra,
sem kudarcra. Így az irigység
átadja helyét az eljövendő
szellős fuvallatának. Aki elment,
az a kő és a dal között
súlyos visszhangot hagy hátra, szikla-
és dallamtörmeléket, mely elragad
és visszatart. Átkozódó arc
föl sem merül,
ha az indulás ideáját
magáévá teszi. A rész sem
részesül soha annyi fényből,
mint az egész. Nem kap annyit a szétszórt,
mint a teljes. Mindig kímélik,
mindig óvják azt, aki elmegy,
mert mindig ott van annak a helye,
aki marad.
 
 
 
FEKVÉSEK
 
 
 
Elfeküdni, elnyúlni, elheverni.
Örök-hanyatt hátunkra hagyni
testünk súlyát. Ez a leginkább ideális,
úgy tűnik, efelé törekszünk.
Titokzatos módon a pihenés
legtöbbször így jelenik meg.
Mintha végtagjaink
lelepleznének egy sötét
titkot, mintha szeretnénk visszajutni
a kígyó vagy a gyík kezdetleges
állapotába. A római kerevet,
a perzsa díván és a trópusi
függőágy egyazon hajlam különböző
megnyilvánulásai: a fekvésé.
Amikor pihenés közben megfigyelem,
hogy a testek kifekszenek a napra,
a végső enyhület fuvallatára,
és vidáman igenlik újra
őrült részegségüket, vagy mikor
két test dől pazar ágyra
egymást szeretni. Nyári szieszták idején,
kábultan a semmittevés
szárnyától, vagy a homokon itt is, ott is,
amint fenségesen szemlélik a puszta égen
a csillagok távoli tisztaságát
és egy másik heverő test
szépségét. Így hát a fekvés maga az élet,
nap mint nap hajtunk, hogy aztán
derűsen vagy görcsösen úrrá
legyen rajtunk az álom. Egy adott pillanatban
végső nyughely vár ránk, amely iránt
a kezdet kezdetétől az anyag
lankadatlan igyekszik.
Sosem gondoltad volna, de hallod
az érted rebegett imát
fekvéseid sorozata alatt.
Hagyd nyitva a könyvet és heverj
ide mellém, tudod jól, mennyire könnyű
ez az álom.
 
 
Imreh András fordításai
 
 
 

VILÁGIRODALOM A DRÓTON!

OROSZ: Anastassia Vekshina a kortárs, fiatal orosz költészet kiemelkedő alakja, jelentős műfordítói tevékenységet végez, a lengyel és az orosz kultúra közötti párbeszédet és megértést elősegítve. Magyarul a DRÓTon jelennek meg először a versei. ANASTASSIA VEKSHINA VERSEI ÉS INTERJÚ A KÖLTŐNŐVEL. - VI24.

FRANCIA: „A halál, / Igen, a halál Keletről érkezik.” - Denis Emorine francia költő versei Anna Ahmatovának - VI23.

KORTÁRS ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁN: „Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta, / féreg és fű, nevezzék, aminek akarják / kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe. - Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse. „Amikor még indián voltam (…) Az előszobában elhalkul a patkócsattogás. / Milliónyian sírnak ereimben. - Mark Turcotte odzsibve indián költő, mesélő Folytatódik című verse.  - „Hé! Indián vagy?” / Bólintottam. / „Hé te! Indián vagy?” - Maurice Kenny mohauk költő Távolsági busszal a montanai Billingsbe című verse. - „De miben vagyunk bűnösök? / – a véres emlékezetben..."  - Mandy L. Smoker assziniboin-szíú költőnő Egyensúly című verse. - VI22.

NEOLATIN: Halott pápát kifigurázni, pedofilnak, őrültnek, pénzsóvárnak és részegesnek nevezni alighanem ma is sok helyen kiverné a biztosítékot... Rotterdami Erasmus egyik legnagyobb hatású művét most új fordításban olvashatjátok el a DRÓT világirodalmi sorozatában. Rotterdami Erasmus: Gyula kizárva - VI21.

SUMÉR: nem oly rég felfedezett, eddig magyarul nem publikált GILGAMES-részletet olvashatjátok lapunkon, egy rövid jegyzet kíséretében. - GILGAMES - A CÉDRUS ERDŐ - jegyzet és magyar fordítás - VI20

ARGENTIN116 éve született Jorge Luis Borges a modern irodalom vak látnoka. A tenger című versét eredeti nyelven és magyar fordításában közüljük ebből az alkalomból. Jorge Luis Borges: A tenger - VI19

KOREAI-AMERIKAI: Hogy dolgozzák fel Koreában a gyászt? Milyen egy koreai halotti tor? - A Cseszang Ej Koh koreai költőnő verse, melyben egy ősi konfuciánus szertartást ír le. - VI18

SZOMÁLIAI-ANGOL: „senki sem teszi gyermekét hajóra / hacsak nem a víz biztosabb mint a föld” - Warsan Shire Otthon című versét a költőnő előadásában meghallgathatjátok és fordításban magyarul is elolvashatjátok Warsan Shire: Otthon - VI17

BOLGÁR„Akkor tűnt fel, hogy elhagyott az arcom, amikor belenéztem a tükörbe.” - a bolgár irodalom ifjú titánjának, Yordan Dimitrov Radichkovnak Az új istenek című novelláját itt olvashatjátok. - VI16

HOLLAND: Részlet az 1971-es, brüsszeli születésű Peter Buwalda első regényéből. Bonita Avenue - regényrészlet - VI15

JÁVA és BALI: ARDZSÚNA MENYEGZŐJE - két ének egy kawi eposzból magyarul Weiner Sennyey Tibor fordításában - VI14

A kawi költők a költészet jógáját gyakorolták, mely során az alkotótevékenység imádsággá is magasztosult. Még manapság is sok balinéz számára fontos az ezekben rejlő bölcsesség. - írja összefoglaló esszéjében a balinéz irodalmi hagyományról Helen Creese, amely a DRÓTon jelenik meg először magyarul Balogi Virág fordításában. 

Beszélgetés Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval a Bali és Jáva ősi irodalmáról és nyelvéről. - Az utolsó kawi kutató - beszélgetés Helen Creese-el - VI12.

PALESZTIN: „És elnyelték / az összeomlott házak / a robbanás után...” - Ghassan Zaqtan palesztin költő versei Szokolay Zoltán fordításában.

FRANCIA: „...az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet." - mondta Marseille költőnője Sarah Kéryna Szabó Kisannának. A DRÓT világirodalmi sorozatában most interjút olvashattok egy kortárs francia költőnővel, továbbá egy versét is. - VI10

Hogy lehet, hogy halott? Hiszen van otthona. / Ki mondta, hogy teltebbek a színek, ha a Misztrál fúj?" Sarah Kéryna: semmi-idő - vers - VI9

HAITI és TAHITIEmmanuel Vedrine (Haiti) és Henri Hiro (Tahiti) költők verseit olvashatjátok eredeti nyelven és Pallai Károly Sándor fordításaiban a DRÓT világirodalmi sorozatának részeként. Vigyázat, szerelmes versek a nagy óceánok partjairól! - VI8

JAPÁNMacutani Mijoko (1926–) a 20. század gyermek- és ifjúsági irodalmának jelentős képviselője, akinek meséin több nemzedék szocializálódott, novellái pedig részvétet keltenek a háborút megélt emberek iránt. - VI7

MAURITIUSI: Saradha Soobrayen és Alain Fanchon mauritiusi kreol nyelven író költők egy-egy versét olvashatjátok most eredetiben, és Pallai Károly Sándor magyar fordításában a DRÓT világirodalmi sorozatában.

MONGOL: Kultúravesztés van... – beszélgetés S. D. Ganbold mongol irodalomtörténésszel - VI5 és U. HURELBAATAR versei - VI.

SPANYOLVicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit itt olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével - VI3.

ANGOLA Janus Pannonius műfordítói-díjról, Ted Hughesról és a műfordításról beszélt nekünk Gömöri György az Írók Boltjában. -  VIDEÓ - VI2. Továbbá Ted Hughes „Hó” című versét a DRÓT most induló világirodalmi sorozatában itt olvashatják először magyarul. A vers Assiáról, a költő második feleségéről íródott, aki Sylvia Plath-hoz hasonlóan öngyilkos lett. Hughes később mégegyszer megnősült és halálig boldogan élt Devonban. – VI1

 
 
  • Vicente Cervera Salinas
  • spanyol
  • világirodalom
  • Menzel Gabriella
  • Imreh András
  • Irodalom