„Szép ugye, hogy „az vagy nekem, mint testnek a kenyér...”, de az elmúlt néhány évszázad alatt eljutottunk a csillagködökig és a kvantumösszefonódásig. Mért ne használnánk ezt is hasonlatként, szépirodalmi elemként, mint a bennünket körülvevő környezetet?” - Tóbiás Krisztián költő, a balatonfüredi Tempevölgy főszerkesztője a kontroll elvesztéséről, a füredi pörgésről, vidéki és pesti - magyarországi és vajdasági értelmiségről és kapcsolatokról nyilatkozott a DRÓTon.
DRÓT: „A független értelmiség jelentős részét bedarálták a pártok a többi meg ki van zárva a közéletből és nincs kontroll.” - nyilatkoztad a DRÓTnak legutóbb, még mindig így gondolod?
TÓBIÁS KRISZTIÁN: Még mindig, de hozzátenném, hogy ha az elmúlt évszázadokat nézzük, ez egy természetes állapot. Néha vannak kitörési pontok, ahol elszabadulnak a felgyülemlett feszültségek. Ez az elmúlt rendszerekben egyértelműbb volt,
szépen elkülönültek egymástól az ideológiák, a vélemények, de most egyre bonyolultabbá válik. Valójában az egyetlen kontroll egyfajta természetes szelekció. Van aki túléli a saját rendszerét, van aki nem. És a túlélő gondolatok értelmezése is egy külön kérdés. „Kezeit csókolom, Kölcsey vagyok, a szembe szomszéd, kérem szépen, ezt én nem egészen így gondoltam.” Ugye ez nem történhet meg.
Divatos emlegetni a nagy elődöket, Jókaitól mondjuk Petriig, de őszintén senki sem örülne, ha a maguk vehemenciájával itt teremnének közöttünk.
Erről elég hosszan lehetne pro és kontra véleményeket megvitatni.
DRÓT: A Tempevölgyet szerkeszted és Balatonfüred kulturális programjait szervezed,mennyire összeegyeztethető ez a költői tevékenységeddel?
TÓBIÁS KRISZTIÁN: Teljes mértékben összeegyeztethető. Kulturális folyóirat, kulturális rendezvények, egyedül csak a folyamatos időhiány az amivel meg kell birkóznom. Az íráshoz le kell lassítani, körül kell nézni és erre csak ritkán nyílik lehetőség. Itt rengeteg kulturális rendezvény van egész évben. Néha már szinte kulturális dömpingről van szó. Ami jó, hogy itt azért akadnak nyugodt napok is. Eddig is keveset írtam, 3-4 évente jelenik meg egy kötetem és ez valószínű, hogy ezután sem fog megváltozni. Sokat szöszölök egy-egy sorral és ez gyorsabban akkor sem ment amikor több szabadidőm volt. Nekem jó így, hogy néha felpörögnek az események, de néha egyszerűen csak vagyok a csendes hétköznapokban. A folyóirat szerkesztésével meg még inkább összeegyeztethető. Folyamatosan megjelennek olyan, a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tartó anyagok, amelyek egy-egy füredi rendezvényhez kapcsolódnak. Gondolok itt a Quasimodo Költőversenyre, a Vaszary Galéria kiállításaira és kerekasztal-beszélgetéseire, az Ünnepi Könyvheti beszélgetésekre stb. Szinte ki sem kell mozdulni a városból, helybe jön a téma.
DRÓT: Milyennek látod a budapesti és a vidéki értelmiség viszonyát és helyzetét?
KAPCSOLÓDÓ
Az idővel kezdeni kell valamit
ha már van
ugyanabban a mókuskerékben
vagyunk
mint isten
|
TÓBIÁS KRISZTIÁN: A határok kezdenek lassan elmosódni. Az teljesen természetes, hogy Budapest egy közös pont, ahol minden összefut, de ez már nem kizárólagos. Az egyetemi városokban egyre önállóbb szellemi élet kezd kibontakozni. Ha az irodalmi életet nézzük ez eddig egyedül Szegeden volt erőteljes, de jó
irányban haladnak a dolgok. Én szeretem ha helyspecifikus kulturális megmozdulások sokaságából adódik össze a nagy egész. Sokkal változatosabb és izgalmasabb, mintha csak a domináns vonulatokat járnánk körbe újra meg újra. És itt visszatérnék egy percre az első kérdésedhez. Engem leginkább az
bosszant, hogy
a különböző irányzatok és csoportosulások mindegyike kizárólagosságot követel magának, ahelyett, hogy azt látnák, hogy a változatos művészi kifejezésmódokban, a változatos gondolkodásmódban mennyi izgalmas részlet van.
DRÓT: Milyennek látod a magyarországi és a vajdasági értelmiség viszonyát és helyzetét?
TÓBIÁS KRISZTIÁN: Az utóbbi időszakban ismét elég jó kapcsolatok vannak kialakulóban. Talán a nyolcvanas években volt egy olyan időszak amikor ez ennyire jól működött mindkét irányban. Annyira én ebben nem vagyok benne, de amit látok, hallok annak örülök. A vajdaságiak is hoznak a közösbe némi új és izgalmas megközelítést, csakúgy mint az Erdélyiek és a Felvidékiek. A régi Jugoszláviában létezett egy nagyon komoly vita arról, hogy
a vajdasági magyar irodalom része-e a magyar irodalomnak, vagy egy külön utakon járó entitás. Most már szerencsére maga a felvetés is hülyeség.
De volt időszak amikor ezt komolyan gondolták itt Magyarországon is és Vajdaságban is.
TÓBIÁS KRISZTIÁN: A Túliratok c. kötetem megjelenése óta, három éve dolgozom ezen a verscikluson. Mindegyik kötetem egy-egy versciklus, egy egy kísérlet és így van ez a mostanival is. Ez az anyag a matematika, a fizika, a csillagászat által feltárt világ metaforaként használhatóságát boncolgatja. Szép ugye,
hogy „az vagy nekem, mint testnek a kenyér...”, de az elmúlt néhány évszázad alatt eljutottunk a csillagködökig és a kvantumösszefonódásig. Mért ne használnánk ezt is hasonlatként, szépirodalmi elemként, mint a bennünket körülvevő környezetet? Izgalmas játék.
Úgy kell komolyan venni az egészet, hogy közben ne tűnjön komolynak és megmaradjon a játék szintjén.
DRÓT: Írsz-e a verseken kívül mást is?
TÓBIÁS KRISZTIÁN: Pályázatokat. Szerkesztőként, kiadóként és szervezőként is elengedhetetlen átka az életemnek a pályázatírás. Elvétve természetesen néha prózát, recenziót és újságcikket is írok, valamint fordítok szerb és horvát nyelvből, de ezeket csak felkérésre és csak akkor ha végképp nem tudom lebeszélni róla a másik felet.
DRÓT: Mi az ami leköt? Mit olvasol?
TÓBIÁS KRISZTIÁN: Minden leköt amivel épp aktuálisan foglalkozom, a lényeg, hogy ez változatos legyen. Nemrégiben a Tempevölgy szervezett egy fotókiállítást a balatonfüredi Vaszary Galériában, majd egy irodalomtörténeti konferenciát a Kisfaludy testvérekről, akkor az kötött le. Most lassan a következő, decemberi lapszámot kezdjük szerkeszteni, most ez köt le. Olvasni főleg kéziratokat olvasok és az utóbbi időben Kassákot. Ez majd egy következő projekt lesz, de igyekszem felkészülni.
Készítette Weiner Sennyey Tibor
KAPCSOLÓDÓK
„...el tudom képzelni, hogy az első szembejövő dühösen hazaküld: nem Magyarországra, hanem a vasfüggöny mögé" - Végül eldöntötték, hogy „4 méter magas kerítést emelünk a szerb-magyar határra". Három kérdést intéztünk ismert és számunkra nem véletlenül fotnos vajdasági magyar alkotókhoz. A neves kritikus, esszéista Fekete J. József, és a költő, szerkesztő Tóbiás Krisztián válaszait közöljük most elsőként a DRÓTon. - Második vasfüggöny? - Vajdaságiak a déli határzárról
„...az egyik katona szépen megkérte a másikat, hogy legyen szíves, kezdje el szidni az anyját, előbb csak úgy, egyszerűen az anyját, azután arra kérte, hogy a kurva anyját szidja, végül pedig, hogy azt a rohadék kurva magyar anyját, és a másik katona mindent pontosan így csinált, előbb csak az anyját szidta, azután a kurva anyját, végül a rohadék kurva magyar anyját, és ez is telibe talált..." - Danyi Zoltán Könyvhétre megjelenő regényéből olvashattok egy részletet a DRÓTon. - Danyi Zoltán: A DÖGELTAKARÍTÓ - Magvető 2015. - 86ÜK2
„hibbant férfi / vagy / hibbant nő / megválni / összeil- / lő" - Lennert Móger Tímea vajdasági költőnő versei.
„Amikor a szenvedés / normális állapot / meglopott / gerinccsigolyád megropog / de ezt az éjszakát / még átúszod" - írja a 2015 május végén Szabadkán megjelenő, második kötetében Lennert Móger Tímea. Könyvében többek között a mélyszegénység, a magány, az elhagyatottság, a kiszolgáltatottság fogalmazódik meg hajszálér vékonyságú versekben, melyek pontosabbak, mint bármely híradás. A DRÓTon most részleteket olvashattok a kötetből, és a kötetet illusztráló Stock János fotóiból láthattok párat, továbbá a könyv bemutatóját ajánljuk nektek.
„A tenyerembe, majd / a számba teszem / ezeket az apró, kerek / üvegdarabokat. / Gondolatban fenyegetem apát, / hogy lenyelem egyszerre./ Lenyelem őt is, anyát, / a várost és a telefonfülke / kilőtt üvegeit." - Svégel Fanni, André Ferenc, Simon Adri, Lennert Móger Tímea után végre olvashatjátok Terék Anna brutálisan jó verseit a szexi költők sorozatban a DRÓTon. - Terék Anna: Maja (részletek) - Szexi költők 5.
Vajdaság a mi Kubánk és Tolnai Ottó a palicsi Tolsztoj és Urbán András színészei kötőtűvel átszúrt virágok, és Szabadkán igazán szépek a lányok, de Zentán legszebbek a rózsák... és a Mezei Szilárd és a Túl a Tiszán pedig... na nem, nem mi Buena Vistánk, hanem... – Weiner Sennyey Tibor írása a Vajdasági Magyar Népdalok címen most megjelent lemez kapcsán.
Nagy József Budapesten adja elő Tolnai Ottó Wilhelm-dalok című könyvének versei alapján készült előadását. A DRÓTon most Tolnai Ottó két versét olvashatják és egyet pedig meghallgathatnak a szerző felolvasásában. - Tolnai Ottó két verse olvasható itt és egy meghallgatható a szerző előadásában