Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A vámpírköltő - Részlet Székelyhidi Zsolt új verseskönyvéből

A kötet 23 verse egy vámpír szemszögéből vizsgálja az életet, a szerelmet, az elmúlást vagy annak elodázását, a depressziót, a tipikusan közép-európai, sőt, magyar életszemléletet, a boldogulást, a felnőttéválást, miközben az amúgy romantikusnak tartott toposzok, melyek Drakulához és a vérszívókhoz köthetők, sorban kiüresednek, értelmüket vesztik, lecsupaszodnak. A DRÓTon most részleteket olvashattok Székelyhidi Zsolt Vampomorfjából.

 
Székelyhidi Zsolt hatodik könyve formailag is verseskötet, ezzel szakít a tőle megszokott prózavers sorkizártra tördelt soraival. Izgalmasan központozott poémái tulajdonképpen egy témát járnak körül: az emberben lakozó szörnyeteggel viaskodó elme kanosszajárását.
A vámpír – Frankenstein szörnyéhez hasonlóan – megfogalmazza élete nagy dilemmáit, a „szörnylét” okozta kirekesztettségét, a szerelmetes nőhöz való vonzódását és a beteljesületlen vágyakat. A vámpír depressziós, letört, s még a némelyik versben megszólaló vidám hang is csak olaj a tűzre, tovább fokozza az elméjét blokkoló tehetetlenséget és mind jobban eltávolítja az élet szépségeitől.
Székelyhidi vámpír-kötete a társadalomból kiváló, elidegenedő ember jajkiáltása, a felgyorsult világot már érteni nem tudó egyén vívódása, helykeresése, magánya, ahol az utolsó versben megfogalmazódó reménykedés is csak halvány fénypászmaként hat a tenger mélyén.
 
 
 
Látogatóban
 
 
„Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?”
Tompa Mihály
 
 
Mihály, a fogai!
Oly kirívó a száj,
kiáll s fogad,
kijön elém a tornácig,
mond valami üdvözlőt,
szív valami cigárt.
Elbűvölő ma, Mihály!
Jól néz ki, mint egy népművelő,
lelke pásztoróra, precízen járó
nemzeti dal!
Áldjon meg az Istennel,
kérem, mert vételeztem
sok testi kényt, sok áldatlan
állapotot viseltem el
mellemen, királyi bensőséget,
mosolyt és nemleget
válaszul.
Pamlagostul kitoltak velem,
ágynak estem még 1764-ben,
s most mégis itt vagyok,
látogatóban, egy születésenapi
franciára!
Mihály, fogadjon! Tudom,
fogadta, hogy nővé már
nem tesz másokat,
ám én itt vagyok halott,
arcom a lába előtt
pirospozsgás, levert!
A fogai dalolni tudnak,
Mihály!
Valami pír önti el, látom,
áldásos tevékenységet
remélve kérem, hívjon
lakába, hajlatába
húzzon be királyhoz
méltó szívvel, lelkesre
lábadt szemmel!
Ó, Mihály, hisz’ behúz!
Tudja hát, e kísértő 
szeretőnő pompás
isteni lesz!
 

VAMPOMORF

Székelyhidi Zsolt frissen megjelent kötetének bemutatója helyett Drakula és Van Helsing lüktetőzenés-mozgóképes lírai dialógusa vérszívásról és szerelemevésről, örök életről és végtelen halálról a mindennek értelmet adó konszenzus jegyében. A budapesti bemutató december 15-én lesz a Roham Bárban este 7-től.
Közreműködnek
jelenésben az SPN Krú,
zenében DU3normal,
sötétben és fényben Bios.
 
KAPCSOLÓDÓ A DRÓTon:
 
Ne menjetek úgy el a gép elől, hogy nem olvastátok Székelyhidi Zsolt DRÓT-START esten felolvasott verseit, melyek állítólag Jim Jarmusch új vámpírfilmjét is ihlették. - Vámpírversek?

 

  • Székelyhidi Zsolt
  • Vampomorf
  • Irodalom