Titkos bensőnk cáfolja ezt az istentagadó választ, hisz nem tudunk lemondani a bennünk fészkelő Isten gondolatáról. Ebben is a régieket követjük, az ember teremtésétől kezdve, Noé és családjának megmenekülésén keresztül, a néppé váláson át, a Szináj hegyi törvényadásig. Isten nem hagyta veszni az embert, a saját keze művét. A látnok Ézsaiás szavai, „csak közted van Isten” (45, 14) az emberre utal, amely valamit hordoz teremtő Istenéből, ha nem mást, akkor legalább a képmását.
Uri Asaf Színekre vágyom című kisesszé sorozata a DRÓTon.
Uri Asaf:
Színekre vágyom (11)
A szerző
Felköhögtem a múltat.
Ekkor az agyam kiadott két szót, melyekről anyám említése nyomán tudom, hogy ezek voltak az első kimondott szavak kétéves koromból. Vajon köhögéssel élesedik az emlékezet?
Éles és egyszerre sikamlós, mint a hal teste. Miféle dolgok kerülhetnek még elő a felejtés kútjából?
A náthám nem múlik. Eközben több időm van magamban halászni. Meddig?
Hát, nem tudom, mert a szerző hamarosan meghal, és amikor a ravatalozó terembe kerül, abban a melengető tudatban viseli el a testére terített imasálat, hogy végeredményben jó író volt. Ezek az utolsó percei. Pontosabban, az utolsó utániak. A kimondhatatlan szavaké. A végső megnyugvás ekkor sem következik be, de nem kiáltok, nem panaszkodom, kifelé néma vagyok. Megalázó helyzet, de érzem, hogy nincs tovább. A tudatbéli elégedettséget igazolja a maradék enkefalitikus áram, majd beáll a végleges halál. Megszűnik az agyi érzékelés, és ha ezután is lenne belső reflexió az elveszettnek hitt tudat felé, azt a műszerekből már senki se tudja kiolvasni.
A szerző munkáinak utóélete sokkal életszerűbb: látjuk és tapasztaljuk, valahányszor elhangzik az író neve a finomabb baráti körökben, vagy ha látjuk, az egykor oly varázsos szavakat az online folyóiratok hasábjain. Az új nemzedék csillogó szemein lemérhető a tiszta nyereség, miszerint a szerző ma is gyönyörűséget okoz, tanít és nevel. De hogyan kerülhet a tudomására?
Van-e visszaút?
Igazából nincs erre szükség. Ki értesíti őt? Hogyan számolnak be neki? Ha tehetik, csak egyféle módon lehetséges. A kérdéssel tovább megyek: érezhet – e megelégedettséget egy preparált agy?
Vajon bennünk az Isten?
James Watsonnál olvastam ezt a kérdést:
„Van-e valami isteni abban, ahogy a sejt belsejében új élet keletkezik? A dupla hélix határozott nemmel válaszolt.”
Titkos bensőnk cáfolja ezt az istentagadó választ, hisz nem tudunk lemondani a bennünk fészkelő Isten gondolatáról. Ebben is a régieket követjük, az ember teremtésétől kezdve, Noé és családjának megmenekülésén keresztül, a néppé váláson át, a Szináj hegyi törvényadásig. Isten nem hagyta veszni az embert, a saját keze művét. A látnok Ézsaiás szavai,
„csak közted van Isten” (45, 14)
az emberre utal, amely valamit hordoz teremtő Istenéből, ha nem mást, akkor legalább a képmását. Talán éppen a dupla hélix az, amely az isteni képmás kozmikus kódja?
A kabbala világa négy színről tud, mely a teremtés folyamatában fontos szerepet játszott: a fekete, a zöld, a piros és a fehér. Akaratlanul is a négy nukleotidra gondoltam, melyek a dupla hélix örökös alkotóelemei. A Zohár könyve, a 13. században előlegezte mind az ősrobbanás elméletét, mind pedig a molekuláris biológia világképét. A Zohár (a kabbala) írói nem voltak a mai értelemben vett kísérletező emberek, hanem ortodox, istenhordozó, mély intuícióval megáldott gondolkodók. James Watson, a molekuláris biológia jeles kutatója megtagadta a labor asztalra helyezett képmást, amelyet ő tett láthatóvá és tapinthatóvá, és magának a képmásnak a szájába adott hálátlan szavakat.
A sivatag nemzedéke
A sivatag nemzedékének nevezzük az Egyiptomból származó izraeliták népét, amely negyven évig élt a Szináj sivatagban, de a negyven évig (ki)tartó vándorlás után sem juthatott be Kánaán országába, az Ígéret földjére. A sivatagban születettek kivételével mind ott múltak el, a homokban s a színes sziklák között, ott porladt el minden földi maradványuk. Az emberek közül kevesen hitték el sorsuk ilyetén beteljesülését. Mózes is közéjük tartozott, de ő pontosan tudta, mi vár rá. Könyörgött az Örökkévaló előtt, de nem segített.
A sivatagi nemzedék élete a vándorló „tanház” körül forgott, a mai értelemben vett Tóra tanulás szentélye körül, ahol a törvényt tanulták, amely ekkor még meleg volt a kezükben, és értelmezni tanulták minden szavát. A betűket még nem ismerték, mindent hallás után, kívülről tanultak. Sorsuk és küldetésük az volt, hogy elsőnek hallják a törvényt és annak értelmezését. Kiváltak a nemzedékek sorából, azzal, hogy látták és hallották Isten jelenését. Az égadta mannának és fürjnek köszönhetően élelemre nem volt gondjuk. Szombat délutánonként az uborka illatú tisztásokon hasaltak, addig ismeretlen szavakkal a foguk között. Körülöttük vadvirágok, de csak télen.
Primavera
Gyerekkoromban egyetlen szóval csapdába csaltak.
Mikor történt? Hány éves voltam? Alig öt.
Margit néném házában volt hagyomány és nagyszülői levegő. Margit néném még a régi berettyóújfalui, otthoni szagokat is átmentette a Nagyenyed u. 7 számú házba, a poklon keresztül. A szag jött az ismert ételekkel, ruhákkal, az ő leheletükkel, amely mindig jól esett. Ez nem volt a haza (ne legyen kétség) hanem menedék. A menedék a szavakban is lehetséges. A primavera jelentése tavasz, a hangzása üveggyöngy. Hogyan csodálkozhattam, amikor apám elhozott ebbe az álcázott, alapjában felperzselt idegen országba? Visszatérve, milyen értetlenül álltak ők is ezzel szemben, de én csak mosolyogtam és boldogan gyakoroltam a magyar nyelvet. Margit néném egymagában volt az összes nagyszülőm.
Ő volt a családi tűzhely.
Ő és a lánya,
Éva.
Schwartz Éva, aki rám hagyta a hittankönyvét. Végül a nagyszülőpótlék is a pusztulás völgyébe került.
A kabbala a szavak mélyébe hatol. Feldarabolja a szavakat. Láva felett jártam, unokám, aki maga is láva tetején él, a lávapatakokat kerülgeti a házak között. A földből oszlopok állnak ki. Az oszlopok földből kiálló tetején tojást lehet sütni. Jichák Katzenelson bosszúja késik. Vajon megvalósul az átka? Katzenelson átka az én átkom is.
Csak Rá gondolok.
URI ASAF a DRÓTon
Uri Asaf „A rózsa türelme” című kötetének bemutatójához
Benne van a zsidóság, de benne van a magyarság, benne foglaltatik az elvándorlás, a vándorlás, de a hazatalálás érzése-vágya és a békesség óhaja is.
SZÍNEKRE VÁGYOM SOROZAT A DRÓTON
Isten neve :: Színekre vágyom /10.
JHVH magyar fordításban Úr, angolban Lord. A Név szentsége okán a négy héber betűt soha nem mondjuk ki együtt. Elohim, Isten másik héber megnevezése, kevesebb szentséget hordoz, és nem utal benne semmi a négybetűs Név mögött rejlő végtelenségre. Elohim profán, akárki kimondhatja, és ki is mondják. JHVH azonban kimondhatatlan. Erre a névre, és csak is erre utal a harmadik parancsolat, mely minden hívő számára szigorú figyelmeztetés.
Dedalus és Bloom ereiben soha nem járt igazi vér, Sylvia Plath azonban vérbeli író, vérkomoly és meggyőző, mint mindenki, aki a saját nevében beszél. Uri Asaf Színekre vágyom című sorozatának kilencedik részének két rövid írása a DRÓTon.
Anne Carson és Luther Márton :: Színekre vágyom /8.
A kabbala megértéséhez áldozatot kell hozni. A kabbala a szavak mélyébe lát. A kabbala sebészkéssel halad előre, de mivel sehova nem jut el, valami mindig az útjában áll, és mindig akad egy utolsó vagy utolsó előtti kibogozhatatlan csomó.
A szövetség jele a szivárvány :: Színekre vágyom /7.
Winfried Georg Sebald pókhálót szőtt az emberekből, és pókként, befogta őket. Mi más az ember, mint sorstárs, a pókháló szálán, a háló sarkán?
Kánaán levegője :: Színekre vágyom /6.
Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.
Volt egy nagybátyám...:: Színekre vágyom /5.
Schwartz Béla, még azután is Sándor Béla maradt, amikor az Új Világba, New Yorkba tette át életét. Egyszer meglátogatott engem a jeruzsálemi otthonomban és megtanított az imaszíj használatára. - Uri Asaf Színekre vágyom című sorozatának ötödik része a DRÓTon.
Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.
Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.
Színekre vágyom :: Színekre vágyom /3.
A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre).
A mocsári ciprus :: Színekre vágyom /2.
A fák is őszülnek, mint az ember. - Uri Asaf Színekre vágyom című új sorozatának második része a DRÓTon.
A nemzet együtt marad? :: Színekre vágyom /1.
Apám, aki Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfaluban született, feltehetően soha nem hagyja el országát, ha Horthy és Teleki nem írja alá azt a zsidótörvényt 1920. szeptember 24-én. A sorban következő, hasonló rendeleteket és azok következményeit (1939-ben és 1941-ben) apám már nem várta meg. A nemzet akkori vélekedése szerint a zsidó nem testvére a magyarnak, (ld. Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, szerk., Fisch Henrik, 1947). A zsidó idegen a nemzet testében, pedig már befogadták és megtűrték, de most megbánták, mert a fejükre nőttek. Az említett rendeletek következtében kifosztották és a halálba kergették őket.
URI ASAF és a KAFKA KÉPEKBEN a DRÓTon
A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenharmadik rész
Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész
A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. - Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész
Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál. - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész
Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... - A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész
Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész
Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem. - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész
Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész
Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszadik rész - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása
A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonegyedik rész - A Nílus istene
Mielőtt a németek bevonultak, az író Max Brod, Kafka barátja és bizalmasa 1938-ban elhagyta Prágát az utolsó vonattal, és a feleségével Palesztinába utazott. Egy nagy bőröndben vele voltak Kafka kiadatlan kéziratai, naplói és levelei, hatalmas kincs, melynek jegyzékét ma sem ismerjük teljes pontossággal. A Kafka végrendelete által megsemmisítésre szánt kéziratok végül biztonságos helyre kerültek. Kafka még a halálos ágyán is a kierlingi kórházban egy kertről álmodott, amit Izrael földjén megművelne, de soha nem hitte, hogy a saját művei lesznek ama távoli kert palántái, az újdonsült kertész, Max Brod kezében. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonkettedik rész - Kafka végrendelete
Az írók, Kafkával az élen ugyanazt mondják: ne keress történetet! A világban nem történik más, mint az óramutató szerinti váltakozások, napkelte és napnyugta, csillagok közelednek, csillagok távolodnak, sok csend és mozgás, többnyire nézők nélkül. Mit jelent embernek lenni? Felfogni ezt a hallgatást. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonharmadik rész - Ne keress történetet
Megértem a türelmetlenség okát. Kafka szerint a türelmetlenség az emberi főbűn. - Uri Asaf: Kafka képekben - befejező rész
- Irodalom