A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld, – ez a terra rossa – a vörös föld.
Uri Asaf
Kafka képekben
Nyolcadik rész
Rilke haja
A piros foltok előre tolakodnak, a hideg jól kicsípte az arcomat. Már használt vagyok, mégis alig érintett. Sokáig nem láttak, nem tudták a nevemet, nem nyúltak felém, mert a lerombolt ház lakója vagyok. A Tavaszi szonáta olyan otthonról szól, amilyen senkinek nem volt és nem is lehetett. Az is lehetetlenség, ahogy a nagy világégés kellős közepén valaki Rilkét elemez, vagy értelmez, és korhelyzetet említ és ugyanakkor szabadkozik, – itt a bátor Romano Guardinire gondolok. Lassan múló sebek borítják a kezemet, égéstermékek rakódnak rám. Ha kifésülöm a hajamból a hidat és a folyót, ha felmelegszem, minden világítani kezd, kérdeznek és a létem felett szórakoznak... Egy korhelyzet rendkívül gyorsan megnyugszik, még akkor is, ha eléri a Richter skála kilenc és feles fokozatát. Az áldozatok oda kerülnek, ahova a korábbiak kerültek. Nem gond, hiszen mások is elpusztultak. Ez nemcsak a mi földrengésünk. Fésüljük csak tovább Rilke haját.
A világot ősszel teremtették
A világot ősszel teremtették. A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld, – ez a terra rossa – a vörös föld.
A négy alapszín
Mózes tabernákulumában négy alapszín volt. Ezek neve emberi nyelvre fordítva: a méz, a szombat, a prófécia és az álom. Ezeknek a színeknek a hígító szere (festőszere) a fehér lenvászon, másszóval a halál. A méz a szombattal megváltható, illetve keverhető, az álom pedig a próféciával. Mózes és Áron egymást kiegészítik: Mózes mellkasa sötétbarna, Ároné szőke, gyapjas. Miközben Mózes gondterhelten alszik, Áronért jön a halál. Ha Áron álmodik, Mózes jövendöl. Ha Áron háromszög, Mózes négyszög, vagy az Áron köré írható kör. Mózes zömök és dadog, de a szakálla nem reszket. Áron kellemes szavú, és balról nyitott, Mózes nyitott jobb felől. A két testvért mindkét oldalról testőrök védelmezik. Kritikus helyzetben összetapadnak, mint az első ember a nőnemű társával.
Ha beáll a csend, a fejemben felerősödik a zaj. Ha a külső világ meglazul, az én belső világom megfeszül. Olyan hangot hallok, mint a serpenyőben sercegő zsír, monoton, egyforma magasságban, mely nem halkul, nem modulál. Végtelennek tűnik és valahol mindig a háttérbe ütközik, majd újra indul. Az állandó fülzúgásban látom, ahogy a patak átfolyik a fejemen és ahogy megmutatkozik a világmindenség: „Íme a csipkebokor ég vala, de a csipkebokor meg nem emésztetik vala” (Kiv 3, 2).
Mózes az égő csipkebokor előtt (Uri Asaf rajza)
A korlátoltnak tűnő látás
Egyszerre két világot élünk. Az egyiket nem tudjuk szavakkal leírni, a másikat kézbe vehetjük, leírhatjuk, magunkhoz ölelhetjük. Ez nem tudathasadásos állapot, hanem az egészséges lélek látása, amelyben együtt él a néven nevezhető és a megfogható és a szavakat nélkülöző visszhang, az érzékek hangsúlyos állapota. Gazdag és boldogító kettősség, gyümölcsöző felismerés. Ezt az egymásba kapaszkodást a legegyszerűbben úgy tartjuk szemmel, ha folytonosan átéljük. Ez az alkotói forrásunk. Hilda Cohen, a szemorvosnő szomszédom nap mint nap az arcokhoz nyúl, azon belül a szemekhez, és onnan az ismeretlen szemfenékhez. Lehet, hogy félek a vizsgálattól? Mielőtt bejelentkezem nála, eszembe ötlik egy tegnap hallott Scarlatti motívum, mely vállrándításra emlékeztet. Néha magam elé nézek és elképzelem, hogy molekuláris felbontásban is látok, nemcsak elnagyolt célzásokban, egyszeri felvillanásokban. Ennek nem örülök, ez a metafizika végét jelentené. A lét titka éppen az ellenkező, a behatárolt, a szinte korlátoltnak tűnő látás. Én maradni akarok ennél a látásomnál.
Uri Asaf és a Kafka képekben sorozat a DRÓTon
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől... - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. - Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll. - Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. - Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész