Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Túl minden határon | egy borderline-os vallomásai

Egy pszichés problémákkal küzdő fiatal nő kórházba vonul, ahol részt vesz egy rövid közösségi terápián, kialakít baráti kapcsolatokat, majd megtudja pszichiáterétől, hogy borderline zavaros, akibe beleszeret és akivel a könyv végén összejön. Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? - Lafferton Luca írása Kneszl Beáta Carmen „Én, a megbélyegzett. Borderline testközelből” című könyvéről.

Túl minden határon

egy borderline-os vallomásai

Nem éppen veszélytelen vállalkozás olyan könyvvel bármilyen kapcsolatba kerülni (akár csak olvasói szinten), amely maga a megbélyegzés. Kneszl Beáta Carmen „Én, a megbélyegzett. Borderline testközelből” című könyve nem kisebb feladatra vállalkozik, minthogy bemutassa a borderline szindrómát, saját magán keresztül. A Borderline Personality Disorder (BPD) szindróma még nem a legismertebb pszichés zavarok közé tartozik napjainkban, noha a könyv és a fellelhető minimális magyar nyelvű internetes források szerint a teljes népesség 2-3%-át is érinti, regisztráltan minimum 140 millió embert. Egyes források a BPD-t a bipoláris zavarral (korábbi megnevezésén „mániás depresszió”) hozzák összefüggésbe, esetleg teszik annak helyébe és olyan személyeket kötnek a nevezett szindrómához, mint József Attila, Latinovits Zoltán, Ady Endre, Marilyn Monroe vagy Frida Kahlo. De nagy nevek ide vagy oda, a borderline-ra való első asszociációként egyelőre marad a megbélyegzés, hiszen

legtöbbször agyongyötört és a környezetüket is agyongyötrő, könnyű esetnek semmiképpen nem mondható „hétköznapi emberekről” van szó, nem „őrült zsenikről”.

De ha az „őrült zseni” mellett a „mezei őrült” is kap némi megértést, talán könnyebben viseli önmagát és a környezetének is könnyebb lesz ez által. De érdemes átrágni magunkat ehhez háromszáz oldalon?
A kizárólag minőségi szépirodalmat kedvelők számára ajánlatosabb, ha bele se fognak a könyv olvasásába, amelyre Dr. Keresztes Zoltán pszichiáter, a könyv egyik hivatásos ajánlója is felhívja a figyelmünket: „Ez a könyv nem a szépirodalmi értéke miatt olvasmányos.” Erről magunk is megbizonyosodhatunk néhány oldal elolvasása után (bár azért még működik, olvasható), de igaz, nem is az itt a cél. A téma iránti érdeklődés, általános kíváncsiság vagy szakmai szempontok viszont mindenképpen szükségesek a könyv végigolvasáshoz vagy legalább átolvasásához, mert önmagában a cselekményben nincs semmi rendkívüli:

egy pszichés problémákkal küzdő fiatal nő kórházba vonul, ahol részt vesz egy rövid közösségi terápián, kialakít baráti kapcsolatokat (ráadásul még azokat is egy korábbi időszakának köszönhetően, mint kiderül), majd megtudja pszichiáterétől, hogy borderline zavaros.

Az olvasó persze nem az Agatha Christie regény szövevényes cselekményét várja, se a Dosztojevszkij-regény szereplőjének mélylélektani dilemmáit, de azért mégis hiányérzete marad. Még úgy is, hogy egy meglehetősen provokatív irány körvonalazódik a regényben, ugyanis a főszereplővel ki akar kezdeni az orvosa, ami szerelemként definiálódik a könyv végén – de ez azért, valljuk be, ez több szinten ijesztő. S noha a főszereplő dialógusain keresztül igen pontosan diagnosztizálódik és megismerhetővé válik a nevezett szindróma, a várt feloldódás elmarad, csalódottan tesszük le a könyvet, nincs igazi megoldás a továbbiakra, a történet pedig egy szirupos huszárvágással ér véget.

Mindenesetre, ha nem a szépirodalmi értéke és nem a sztori miatt nem érdemes belevágni a könyvbe, ráadásul a borítón Havas Henrik ajánlja az olvasmányt, ami önmagában a könyv megvásárlásának szabotálására sarkallja a potenciális vevőt, akkor miért vállaljuk be mégis? Bevállaljuk?

Bestseller vagy ponyva, a könyv megírása igen merész vállalkozás volt, hiszen még aligha született magyar nyelven a témát feldolgozó írás korábban. Ráadásul hiteles munkának tekinthető Kneszl Beáta Carmen könyve, hiszen a szerző névvel vállalja, hogy ő maga is borderline-os. Ez bátor vállalás, akár önmagában is elismerést válthat ki.
A borderline-nak, azaz határeseti szindrómának egyébként nemhogy szakirodalma vagy feldolgozása nem igazán létezik még (főleg nem magyarul), de a puszta elismerése is ingatag lábakon áll. A pszichiátria nem nagyon tud vele mit kezdeni. A könyvből azt tudjuk meg róla, hogy ez maga az őrület. A főszereplő egy internetes oldalra hivatkozik a könyv végén, hogy jellemezze ezt az állapotot (sajnos ennyivel be is éri):

nincs szilárd énkép, drasztikus hangulatváltozások, elutasítástól való rettegés, krónikus üresség és egyedüllét érzése, aránytalan dühkitörések, identitászavarok, bipolaritás, depresszió és szorongás jellemzik az elszenvedőjét, ugyanakkor a bordeline-ost végtelen kreativitás, időnként érthetetlenül nagy önbizalom és nagyzási hóbort jellemzi.

Nos, e pár sor alapján igen könnyen állíthatnánk sokakról, hogy BPD-ben szenvednek, de azért ne tegyük.
A könyv főszereplője egy harmincas évei végén járó nő, aki saját érzelmi világát egy tizenkét éves gyerek szintjének felelteti meg – azért nem teljesen alaptalanul, de mégis túlzott önváddal. A nő egy privilegizált családba születik, a felső tízezerhez tartozva a leggazdagabb magyar családok luxusvilágát éli felnőtt koráig jachtokkal meg kaszinókkal, amikor is a családi vállalkozás csődbe jut és egyik napról a másikra lesz (már a saját viszonyaihoz képest) földönfutó. Noha úgy tudjuk, két diplomát is szerzett Angliában, kénytelen beérni egy számára nyamvadt multis munkával. Körülbelül három napig űzi is, de megunja, közben pedig kiborul az egyébként milliárdos barátjára, aki semmibe veszi őt. Ezután önként bevonul a kórházba, mert érzi, ha tovább feszíti a húrt, valakiben akaratlanul is kárt tesz dühében. De komolyra fordítva a szót, természetesen nem a jacht-világ elvesztése jelenti a főszereplő számára a lelki-idegi összeomlást.
A történetet viszont nem érdemes tovább fejtegetni, viszont a mögöttes problémakör elgondolkodtathatja az olvasót. Teljes kiszámíthatatlanság, hangulati zavarok, dühkitörések, szabályok felrúgása, a társadalmi normáktól való erős elszakadási vágy, stb. Ez nem éppen egyedülálló jelenség napjainkban, csak esetleg nem tudatosult bennünk, hogy ez egyesek esetében valóban az elviselhetetlenségig fajulhat.
A könyv főszereplőjével is ez a helyzet, egyszerűen képtelen megtalálni a helyét a világban és személyközi kapcsolataiban.

Elveszíti önmagát, megalázó kapcsolatokban vergődik, nem képes kiállni önmagáért, mert úgy tűnik, saját magával sincs teljesen tisztában.

Nyomasztó ez a teljes tudatvesztés, hiába a főszereplő alapvetően szórakoztató kisugárzása és az időnként mindent elborító önbizalma. Sok esetben retteg az emberektől, de az elhagyástól is, görcsösen kapaszkodik bárkibe, aki legalább valamennyire mellette áll és kitart mellette. Külön szomorúsággal töltheti el az olvasót, hogy mindez egy negyven év körüli nővel történik.
A könyv egyébként happy enddel zárul, bár elég kurtán-furcsán, nem nagyon értjük a hogyan tovább-ot: a nő elhagyja a szanatóriumot, az író pedig egy szappanoperába illő csókjelenettel próbál minden felmerülő olvasói dilemmára választ adni.
Mindenesetre Kneszl Beáta Carmen bevállalta, hogy nyíltan ír egy olyan témáról, amelyről talán előtte még senki, ráadásul érintettként, meglehetős őszinteséggel, ami hitelességet kölcsönöz a leírtaknak. BPD-ben vélhetőleg többen szenvednek, mint gondolnánk, a borderline-ra pedig mindössze egyetlen valós „megoldás” sejlik fel végül, mégpedig, hogy állítólag a negyvenes évek környékén magától enyhülni kezdenek a tünetek. (Kár, hogy sok nőknél akkortájt kezdődik a klimax…)
Mindenesetre a jelzőt azért ne aggasszuk boldog-boldogtalanra, a diagnózis felállítása szakorvosi feladat és eltérő diagnosztizálások még úgy is bőven adódhatnak. Arra viszont mindenképpen jó a könyv, hogy lehetőleg ne essünk egyből vad ítélkezésekbe egy látszólag hisztériás, bolondnak tűnő nő vagy férfi láttán.
Az „Én, a megbélyegzett” nem több egy őszinte, sokszor érthetetlennek tűnő kifakadásnál, ahol a cselekmény gyors elbeszélése történik, viszont kétségtelenül figyelemreméltó és fontos abból a szempontból, hogy megértést nyújt sorstársainak, miszerint nincsenek egyedül borderline-osként.
Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Határeset, de attól még a szindróma valós.


PSZICHOLÓGIA a DRÓTon

Mit jelent a család?

Beszélgetés a család fogalmáról, problémáiról és valóságáról Bereményi Rékával, Hardy Júliával, Daubner Bélával és Vekerdy Tamással

Milyen egy boldog család? Milyen problémái lehetnek a mai magyar családoknak, és ezekre milyen megoldások léteznek? Családdá válhat-e vajon két eltérő kultúrából érkező fél vagy egy homoszexuális pár? Milyenek a jelen és milyenek lesznek a közeljövő családjai?

Négy szakértő, négy különböző nézőpont, négy vélemény. Kérdéseinkre Bereményi Réka pszichoterapeuta, Dr. Hardy Júlia pszichiáter, pszichoterapeuta, pár- és családterapeuta, Dr. Daubner Béla pszichiáter, pszichoterapeuta és Dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író válaszolt.

 
Hogyan lehetünk jó szülők? Hogyan javíthatunk gyermekeinkkel való kapcsolatunkon? Mik azok a gyakorlati módszerek, amelyek segíthetnek a szülőknek és a gyermekeknek is a nevelésben? Rögös-e az út a szűlői lélektől a gyermeki lélekig? Mi az a „kapcsolódó nevelés” és miért működik?
Ihász Éva beszélgetett Egry Zsuzsannával, a Kapcsolódó nevelés magyarországi zászlóvivőjével. Az elhangzottakról egy független barátunk, Gábor Virág - gyakorló pszichológus és gyakorlott anyuka - véleményét is kikértük, amit szintén elolvashattok a DRÓTon. Ha úgy érzitek ti is, hogy az itt elmondottak segíthetnének abban, hogy boldogabb szülők és boldogabb gyerekek legyenek, végeredményben pedig, hogy egy boldogabb Magyarországon éljünk, akkor segítsetek ti is, és adjátok tovább az interjút.
 
 
El lehet-e verni a gyereket? Lehet-e egy-két, legfeljebb három pofont adni? Valóban jó tanács-e, hogy ne vonjuk meg a vesszőt gyermekeinktől? A HVG és 444 cikkei után hatalmas ismertségre tett szert egy három éve megjelent, boltokban nem kapható könyv Dr Kuzmától. De mit mond erre a gyerekpszichológus? Kabai Piroska írását olvashatjátok a DRÓTon az ügyről.

 
 
2016. április 6-tól, hét héten át interaktív „Szelíd szülő szalont” tartottunk a DRÓTon. Kabai Piroska pszichológus egy-egy írását olvashattátok lapunkon különböző, gyermeknevelésről szóló könyvekről, problémákról, majd szerda esténként a cikk alatti - a DRÓTon, emailben vagy a FACEBOOKon -, általatok feltett kérdésekre, problémákra reagált a pszichológus.
Szó volt a félelemről, szorongásról, a hisztiről, a hazugságról, s arról, hogy mi ezekre a megoldás Ranschburg Jenő szerint?  Foglalkoztunk Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyvével, pontosabban azzal, hogy miért művészet a gyermeknevelés. Feltettük a kérdést, hogy hogyan üsd a gyereked? Milyen hatással van a fejlődő gyermek idegrendszerére az elfenekelés, a pofozás, a verés? Milyen más lehetőségek vannak a szülő kezében?  Beszéltünk arról, hogy hülye lesz-e a gyerek az okostelefontól?  Szó esett arról, hogy mi az az értő figyelem? Milyen a vereségmentes módszer? Hogyan legyen a gyerekeknek egészséges önbizalma és magas érzelmi intelligenciája? Milyen az elfogadás nyelve?  Arról, hogy a jó büntetés nem erőszakos, nem korlátozó, nem kényszerítő. Hajtóereje nem a szülő dühe, hanem a gyerek segítésének az igénye, hogy jól jöhessen ki a helyzetből. Hogy hogyan lesz a bizalomból-bizalom?  És eleve azzal kezdtük, hogy a szülőknek és a gyermekeknek eltérőek a szükségletei.
 
 
A megértettség és elfogadottság gyógyít, megnyugtat, összeköt azzal, aki megért és összeköt önmagammal, hogy jogom van így érezni. A megértettség a létezésem és az önbecsülésem alapja is. 
 
 
A jó büntetés nem erőszakos, nem korlátozó, nem kényszerítő. Hajtóereje nem a szülő dühe, hanem a gyerek segítésének az igénye, hogy jól jöhessen ki a helyzetből. 
 
 
Mi az az értő figyelem? Milyen a vereségmentes módszer? Hogyan legyen a gyerekeknek egészséges önbizalma és magas érzelmi intelligenciája?  
 
 
A waldorf tantervű iskolák első nyolc évfolyamán nincs számítástechnika és informatika óra, mert úgy vélik, hogy a gyerekeknek 14 éves korig nincs szükségük a számítógépekre és internetre, a középiskolai évek alatt minden szükséges tudást, jártasságot képesek megszerezni. Míg más szemléletű iskolák már a kezdetektől bevonják a digitális eszközöket a gyerekek oktatásába, a legradikálisabb nézőpontok a kézírás tanításának elhagyását is javasolják, hisz egyre kevesebbet írunk kézzel. Mi a jó? Mi a helyes? 
 
 
Milyen hatással van a fejlődő gyermek idegrendszerére az elfenekelés, a pofozás, a verés? Milyen más lehetőségek vannak a szülő kezében? Gyermeknevelési könyveket bemutató sorozatunk ötödik részében bepillanthatunk az idegpályák nevelésébe, avagy abba, hogy verés helyett hogyan mehetünk jól a gyerek agyára... 
 
 
Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyve a következő a Dróton megjelenő, gyermeknevelésről írt szakkönyveket bemutató sorozatomból. Ha szerinted is művészet a gyermeknevelés, akkor szólj hozzá, add tovább! Miért? Hogyan? Te hogy éled meg? 
 
 

Ranschburggal nem lehet melléfogni – bármelyik könyve, cikke mérvadó, érhető, egyszerre profi és kedves, bölcs és derűs. Alapmű, minden családot tervező, babát váró, kisbabát ringató család polcán ott a helye. A Szelíd Szülő Szalon hetedik és befejező részében Kabai Piroska a DRÓTon az egyik leghitelesebb magyar gyermekpszichológus, Ranschburg Jenő Szülők Könyve című művét mutatja be.

 

 

 

 

 

  • pszichológia
  • borderline
  • Kneszl Beáta Carmen
  • Élet