Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Színekre vágyom :: első rész ::

A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre).


Előzetes megjegyzések

A KAFKA KÉPEKBEN, a könyv formájában is nemrég megjelent írás sorozat után URI ASAF a DRÓT hasábjain új sorozatot indít, SZÍNEKRE VÁGYOM címmel.
A két sorozat annyiban hasonló hogy a miniesszék szerzője mindkét esetben azonos és annyiban különböző, hogy "Kafka képekben" után a szerző kevésbé titkolózik, és többet foglalkozik a Mester halála után bekövetkezett és folytonosan bekövetkező történelmi tanulságokkal.
Ily módon a két sorozat abban is összefügg, hogy az első a prófécia mezsgyéin halad, és a második, a kafkai prófécia megmérettetése és irodalmi kiértékelése körül forog.

A  Kafka képekben könyv bemutatója előreláthatólag 2018. május 11-én lesz, a szerzővel és Földényi F. Lászlóval a Nyitott Műhelyben.

(Uri Asafról és a Kafka képekben sorozatról kapcsolódókat lásd alább. - Megj. Szerk.)


Uri Asaf
 

SZÍNEKRE VÁGYOM

(1)

A Vérmező, Budán

A gondolatot a színek éltetik és viszik az örök emlékezés helyére. Emlékezetes szín a vörös, a vér vörös színe, a Vérmező Budán, vagy a Júdás mezeje Jeruzsálemben, melynek arámi neve: Ákeldámá (jelentése: a vér mezeje). Az emlékek szálai önmagukban majdnem színtelenek, de a képzelet kiszínezi a színtelen kötegeket, melyek valós fizikai képét a modern mikroszkópia adja vissza. Kiskoromban azt hittem, hogy a Vérmezőn a fű piros. Egy időben, valóban piros volt a magyar felvilágosodás kiontott vérétől.

A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre). Az ilyen fajta áltudomány nem költői, hanem riasztó kiméra.  Kedvelem Wittgenstein írását a létező vagy elképzelhetetlen színekről, (Über die Farben). Izgalmas, logikai közelítéssel Wittgenstein szín-kentaurokat fabrikál, mint például a szürke vagy a barna lángot, kigúnyolva a nemlétező színek és árnyékok kínkeservét.

Nem tudom, mikor vettem a kezembe először kémcsövet. Akkoriban történt, amikor a Vérmező színének anomáliái felől kérdeztem a felnőtteket, jó magam pedig kémcsőben kémleltem, vártam, lestem a színek képződését. A kémcsőben látott színreakciók messzire repítettek: elkülöníthető színes felhőkhöz, (ún. csapadékokhoz) jóval később az analitikai kémiához, a TTK Schulek Intézetében. Kémiai játékaim egyetemi tanulmányokkal folytatódtak, ezzel egy időben, első próbálkozásaimmal a festészetben.

A szerelmes úr

Robert Walser szerelmes úr, aki virágot, forgat a mutató- és hüvelykujja között. Nem szórakozottságból teszi, nem is elkötelezettségből. A virág kihegyezett ceruza, ezért nem is szánhatta senkinek, csak saját magának. A grafit ezüstös nyomvonala pontosan követi a virággal játszó kéz mozgását, tempóját. Kibe szerelmes ez az úr? Önmagába, a saját képzeletébe, akivel sátáni szerződést kötött, - a szövetséghez felhasznált vér a grafit. A ceruza szabadabban jár, mint a gondolat, senki nem állíthatja meg, senkinek nem tartozik felelősséggel arról, hogy hova tart. A szerzőn és a papíron kívül senki nem láthatja az írásokat, még a szerző bizalmasa sem. Walser mesteri etűdöket ad elő, másrészről, a bolondját járatja az utókorral: nem kívánja, hogy az emberek Walsert olvassanak. Arra a posztumusz bádogdobozra gondoltam a hagyatékából, melynek a külső díszítése megkapó, és amikor leemelem a fedelét a fajsúlyos üresség élvezetes dohányillatban tárulkozik elő. Száraz a szám, száraz a torkom.

A „ceruzatartomány” (Bleistiftgebiet) írásai kusza pillantást vetnek a nemlétező közönség felé, a szerelmes szerző önkéntelenül is sejti, hogy sokan közelítenek, az újdonságot szomjazó kíváncsi olvasók. Walser képzelt lénye télikabát, amit többször kifordítottak az idők során, de egyszer biztosan: Minden szövege meglepetés. A tudás hímzett kárpitja igazolt hiányzást ír nekünk az élethez, jelentéktelenségünk okán mindenkinek, minden napra. A humor kötelező, a komoly és a közönséges kizárt. Walser csak a havat érinti meg kesztyűtlen kézzel. Mintha mindig betartotta volna a második parancsolatot. Az idegenségében magunkra ismerünk. Elidegenedése zseniális és varázslatos. Walser, Gogol ellentéte.

Nem érintett senki

„A szavaknak, melyeket kimondok, saját akaratuk van, erősebbek és hatalmasabbak, mint én magam...” (Robert Walser: Microscripts). Saját szavaim, az előttem és a mögöttem járó szavak létfontosságúak: kétfelől támogatnak, hogy állva maradjak. Engem nem zavar, ha mások ülnek vagy fekszenek, szerény vagyok és hallgatag, csak titokban szólok, a legtitkosabb köreimben. Soha nem mondom ki fennhangon, mindig kerülöm a testi közelséget. Még nem érintett senki, kivéve az édesanyám kezét. Alkalom lett volna bőven, testvérem berlini műterme körül, ahol annyi szivart füstöltem el és még ennél is több papírt piszkoltam, de az érintés ingere elkerült. Gondolatban mindig az írásaim között voltam, észre sem vettem, hogy ezen kívül létezik világ. Így ringatóztam boldogság és boldogtalanság között, minden nem ide való szó „impertinencia és indiszkréció gyanánt” hatott a szememben, szégyenkeztem miattuk, a saját szavaim, mintha idegenek lennének, idegen érintések. Ezért soha nem kerestem az általam leírt szavakat, és miután a betűim kikerültek a tűhegyes ceruza alól, már nem volt bennem ujjongás. Minden baj oka a türelmetlenség, a tompa képzelet sürgetése, mely nem hallgat arra, ami egyszer már elhangzott, új színekre vágyik, új hangokra és új tájakra. Ilyen vagyok: látni se bírom azt, ami egyszer a papírra került. Akkor sem, ha azok az én szavaim. Beérem azzal, hogy egyenesen állok, hogy a tőlem kívül állók állva tartanak. Nézzünk előre.

Exsultate jubilate

A zenekari hangszerelésű dalt híres énekesnő adta elő, kinek testén minden arannyal csillogott, a felső ajka felett alig látható cseppek, talán az élénkítő kámfor maradványa, melytől a művésznő láthatóan megborzongott. A dal a mennyekbe vitte őt, a korán elhunyt zeneszerző karjaiba, aki istenként trónolt a szivárvány színű kerubok között. Alighogy felérkezett a dal oda, ahová szánták, az énekesnő melegsége, remegése és édes verítéke örök feledésbe merült. A zenekedvelők többsége egyikükre sem emlékszik.

Robert Walser aki a meglepetések embere, jól tudja, épp ezért senkit se nevez a nevén. Nála mindenki névtelen felvillanás, jó esetben futó jelenség. Walser egyszerre mond nemet és igent. Ha halk, szerény dallal kezdi, hangos crescendoval végzi, aztán észrevétlenül távozik: kilép a képzelt valóságból. Bár tudna határozni, de nem akar. Nem akar a tények foglya lenni, mert a tények nem léteznek. A tények nemcsak, hogy nem léteznek, de képzeletben rombolnak is. Walser a saját véleményét képviseli, ami nem vélemény. Szemében a szerelem, az egymásra találás elkerülendő, mert nem is lehetséges. Az ilyen vélemény, az irodalomkutatók akarata ellenére, velünk együtt a feledésbe merül.


URI ASAF és a KAFKA KÉPEKBEN a DRÓTon

KAFKA KÉPEKBEN

Uri Asaf Kafkáról szóló sorozata huszonnégy részből állt a DRÓTon egy másik Kafkát, egy másfajta irodalom-szemléletet igyekezett bemutatni. A sorozat zárásakor - 2017 márciusában - interjút készítettünk a szerzővel, majd 2017 Karácsonyán kezünkbe vehettük az Új Forrás Könyvek között megjelent Kafka Képekben. A könyv bemutatója 2018. május 11-én lesz, a szerzővel és Földényi F. Lászlóval a Nyitott Műhelyben.


 
 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenegyedik rész
 
Paul Celan kényszerűen megrontott nyelven írt, és azt ábrázolta, amitől a nyelv tisztátalanná vált, a bűnt. Mi az a kritikus bűn, mikor egy nyelvet végleg a kútba vetnek? Mi az a levezekelhetetlen bűn, mi az a határ, melyen a nyelv nem juthat túl. - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenkettedik rész

A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben  - tizenharmadik rész

Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben  felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész

A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész

Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál.  - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész

Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész

Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész

Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem.  - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik.  - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszadik rész Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása

A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonegyedik rész - A Nílus istene

Mielőtt a németek bevonultak, az író Max Brod, Kafka barátja és bizalmasa 1938-ban elhagyta Prágát az utolsó vonattal, és a feleségével Palesztinába utazott. Egy nagy bőröndben vele voltak Kafka kiadatlan kéziratai, naplói és levelei, hatalmas kincs, melynek jegyzékét ma sem ismerjük teljes pontossággal. A Kafka végrendelete által megsemmisítésre szánt kéziratok végül biztonságos helyre kerültek. Kafka még a halálos ágyán is a kierlingi kórházban egy kertről álmodott, amit Izrael földjén megművelne, de soha nem hitte, hogy a saját művei lesznek ama távoli kert palántái, az újdonsült kertész, Max Brod kezében- Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonkettedik rész - Kafka végrendelete

Az írók, Kafkával az élen ugyanazt mondják: ne keress történetet! A világban nem történik más, mint az óramutató szerinti váltakozások, napkelte és napnyugta, csillagok közelednek, csillagok távolodnak, sok csend és mozgás, többnyire nézők nélkül. Mit jelent embernek lenni? Felfogni ezt a hallgatást. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonharmadik rész - Ne keress történetet

Megértem a türelmetlenség okát. Kafka szerint a türelmetlenség az emberi főbűn. - Uri Asaf: Kafka képekben - befejező rész

 
 





 

  • Uri Asaf
  • Színekre vágyom
  • Kafka képekben
  • Irodalom