Ők is máshonnan menekültek a szigetre. Egy magyar, egy francia, egy angol, meg egy skót. Tisztára, mint egy vicc elején. Nevettünk is. Mindenen. Aztán küszködtek a könnyeikkel, mikor aprítottam a hagymát a konyhában.
Pleesz Ráchel 1997-ben született Budapesten. Volt már fogászati tolmács, bevándorló pincér, klónnövénytenyésztő. Jelenleg a MOME hallgatója. Kisprózáját a DRÓTon olvashatjátok.
Pleesz Ráchel
Sziget
Nyáron kitaláltam, hogy elköltözök egy szigetre.
Június végén partot értem Lewis szigetén. Ez a sziget Skóciához tartozik, félúton van Izland és Magyarország között. Volt nálam egy kis hátizsák, benne 3 cipő és kb. 5 napra elég ruha.
Szereztem egy munkát egy hosztelben. Járt hozzá szállás egy kis házban, a szálláshoz fürdő, a fürdőhöz melegvíz. A földszinten konyha, a konyhához mosógép. Egyszóval mindenem megvolt.
A házban lakott egy félszemű francia lány, egy 70 éves skót úr, meg egy vörös angol fiú. Ők is máshonnan menekültek a szigetre. Egy magyar, egy francia, egy angol, meg egy skót. Tisztára, mint egy vicc elején.
Nevettünk is. Mindenen. Aztán küszködtek a könnyeikkel, mikor aprítottam a hagymát a konyhában.
– Minek ennyi hagyma?
– Nem tudom. Szeretem a hagymát.
Röhögtek. De azért mind megették a lecsómat.
Egyik nap elmentünk biciklizni. Több bárány jött szembe, mint ember. A bárányok szabadon járkáltak, és a zöld fűtengeren úszó piknikasztalok voltak körbekerítve. Néhány méterrel odébb szelíden hullámzott a végtelen kék vízmező.
Hegyek nem voltak. Sose láttam még el ilyen messzire. Néha kinéztem egy célpontot kilométerekkel odébb, a semmi közepén, aztán elmentem oda. Ez lett az egyik kedvenc időtöltésem.
Vasárnap minden zárva volt. Érdekes, itt nem is zavart.
Vitorláztunk, és kormányoztam a csónakot. Horgásztunk, és nem fogtam halat, de jobb is volt így.
Egyik nap körbestoppoltam a szigetet a félszemű francia lánnyal. 8 jóságosnál jóságosabb ember autójában ültünk. Elhatároztam, hogy soha többé nem stoppolok, mert ennél csak rosszabb lehet.
Egy másik felfedezőút alkalmával cserben hagyott a busz. Egy szövész bácsi vitt haza. Vicces bácsi volt, nagy, fehér bajusszal és jóindulatú szemekkel. A műszerfalon szabásminta, a hátsó ülésen vagy 40 gombolyag fonal. Útközben megálltunk a híres gyapjúgyárnál is.
Egyszer csak a bácsi megkérdezte, honnan származok.
– Magyarországról – mondtam.
– Magyarországról? Nahát – mondta, ahogy kanyarogtunk a zöld tájban, sziklák és bárányok között. – Nagyon távol vagy otthonról!
Nevettem. De igazából soha nem voltam még annyira otthon, mint ott.
Pleesz Ráchel 1997-ben született Budapesten. Volt már fogászati tolmács, bevándorló pincér, klónnövénytenyésztő. Jelenleg a MOME hallgatója.
PRÓZA a DRÓTon
Levelek Hrabalnak | ,,Közép-Európában jobb nem kijózanodni.”
Hallja, Bohumil, ahogy állok a sorban a Penny Marketban, a lestrapált, őszülő háziasszonyok, a kisnyugdíjasok meg az alkoholisták között, jobbomon az akciós csipszesdobozokkal, balra meg az olvashatatlan lapoktól rogyadozó újságosállvánnyal az jutott eszembe, hogy biztos írna rólunk valami szépet. Mert hát végülis mi volnánk a maga népe. - Bíró Zsófia írása a DRÓTon.
Danyi Zoltán vehette át a Mészöly Miklós-díjat, amelyet a névadó születésének 95. évfordulóján, 2016. január 19-én adtak át Szekszárdon. A díjátadóról és a szerző A dögeltakarító című művéből olvashattok a DRÓTon. -
Centauri: PARALLEIA - sci-fi novella
„Gondolja, hogy odautazhat? Ezek szerint azt sem tudja, hogy alig másfél éve nyílt ez a lehetőség. Civilek eddig nem utaztak, s ha fognak is, nagyon sokba kerül. De tudja, mit? A kísérleti utasok közül ketten ellenreakciót mutattak az elixírrel szemben. Ha jól meggondolom, beszervezhetném a helyükre. Méltányos áron. Mit szól? De mielőtt bármit válaszolna, árulja el, miért kíváncsi a Parallelidákra?" - Balatonalmádi felett üldögéltünk a tábortűz körül barátainkkal, egymást rémtörténetekkel szórakoztattuk és a Tambora vulkán 1815-ös kitörésére emlékeztünk, no meg Byronra és Shelleyre, amikor Centauri a DRÓTon most olvasható sci-fi novellát olvasta fel. -
Derítés | Biró Zsombor Aurél novellája
A temetésén láttalak először, az arcomba fújta a sáladat a szél, ugyanolyan kókuszillata volt, mint anyám tusfürdőinek, amiket aznap dobtam ki a szemétbe. Bocsi, suttogtad a fülembe, majd a mellkasomra mutattál, félregomboltad az inged. Intettem, hogy köszönöm, és megpróbáltam kijavítani, de remegett a kezem, nem bírtam betuszkolni a kövér gombokat az apró lyukakba. Hagyjad, mondtad, és magad felé fordítottál, éreztem, bámulnak a rokonok. Széttártad a zakóm, hogy jobban hozzám férj, jól esett a hideg a bőrömnek. Csak a kezem fázott, mint mindig.
Biró Zsombor Aurél 1998-ban született Budapesten, jelenleg az ELTE szociológia szakos hallgatója. Mellette próza- és filmírással foglalkozik. Derítés című novelláját olvashatjátok a DRÓTon.
- Irodalom