Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Szex, szerelem, gyengédség

Megjelent Móra Ferenc szeretőjéhez írott titkos verseit tartalmazó kötete

 

Alighanem megnyalja mind a tíz ujját Nyáry Krisztián, ha meglátja Móra Ferenc Címtelen könyvét, melyet most adott ki a Wesley Kiadó és a Móra Ferenc Múzeum. Eddig is köztudott volt, hogy a legendás szakácskönyv-szerző feleség, Walleshausen Ilona mellett Móra Ferenc igen sokfelé elkalandozott, sőt, erről már a magyar irodalomtörténet népszerű pletykaszerzője is értekezett. Beszélik, hogy a veszekedésektől és drámáktól zajos házaséletből Móra Ferenc az írásba és a régészetbe menekült, Ilonka meg a konyhába. A dédunoka szavait idézzük: „Volt egy kis háború, forradalom, miegymás, az ország összement, rendszerek jöttek és mentek, Ilonka meg rendületlenül sütött-főzött. És el is sütött-főzött mindent. Kimegy a kéményen, amit összeverejtékezek, panaszkodott a férje, s ez így volt igaz. Ilonka elzsúrozott egy egész írói életművet.” – és lám kiderül, hogy nem csak az írásba és régészetbe, hanem alkalomadtán más nők szoknyája alá is elbújt Móra. 
A most megjelent könyv egészen konkrétan azokat a verseket tartalmazza, amelyeket Móra Ferenc utolsó nagy, tűnő, egynyári, balatoni szerelméhez, Kalmár Ilonához írt. Ahogy a Múltkor történelmi portál harangozza be: „Móra Ferenc életének titkos oldalába enged bepillantást a szegedi Móra-múzeum: a közgyűjteményben őrzik azokat a titkos szerelmes verseket és a szerelmi tízparancsolatot, melyeket Móra utolsó éveinek nagy szerelméhez, Kalmár Ilonához írt. Az ezidáig be nem mutatott kéziratokat egy kamarakiállításon ismerhetik meg az érdeklődők, a versekből pedig kötet készült Címtelen könyv címmel.”
 
Persze lehet, ez is csak a kegyetlen utókor pikáns részletekre való szomjúsága. Hiszen miért is vagyunk oly kíváncsiak, hogy hogyan szerettek ők? Miért volt oly népszerű Nyáry Krisztián majdnem valamennyi írónk szerelmi ügyeiről vizes lepedőt lerántó mindkét könyve? Miért olvasták oly érdeklődve az emberek, s ha vajon elolvasták Ady, Babits, Kölcsey és a többiek hol hevesebb, hol megdöbbentően intim ügyeinek kiteregetését – melyeknek nagyobb része azért  az olvasottabbak számára egyáltalán nem volt újdonság –, szóval ha már bepillantottak a függönyök mögé, az írók és költők magánéletének vérrel és szenvedéssel, bánattal és szenvedéllyel felfűtött hálótermeibe, kezükbe vették-e újra e sok „erkölcstelen” szerző könyvét? Olvastak-e a sok pletyka hatására újra vagy több Adyt, Babitsot, Kölcseyt? Neadj’isten Móra Ferencet? Vagy csak megvolt az „aha-élmény”, hogy hát akkor ők is ugyanolyan emberek voltak mint mi, csaltak és megcsalattak, szenvedélyeik eluralkodtak rajtuk, s megállni, ha a vágy úrrá lett bennük sohasem tudtak. Aztán meg nem győztek titkolózni, rejtegetni, szemérmeskedni, mert hát ezek a szerencsétlenek még le is írták az egészet, hiszen ez volt a mesterségük! Vajon melyik olvasat volt erősebb, az, hogy: ők is csak emberek voltak, s mégis milyen szép és nagy műveket alkottak, s ezért méginkább olvasni és érteni szeretnénk őket? Vagy inkább az, hogy: nahát, nem is voltak olyan nagy emberek, mint ahogy azt egy Móra Ferenc esetében például a Kincskereső Kisködmön, az Ének a búzamezőkről, az Aranykoporsó vagy a millió csodálatos publicisztika sugallja?
 
Az irodalom és a művészet – de a történelem is – telis-teli van kényes vagy érzékeny szerelmi ügyekkel, mert a szerelem és a szenvedély az emberi élet sajátja, az intimitás és a tapintat viszont már sokkal inkább intelligencia kérdése. És most ott tartunk, hogy életükben megkívánjuk íróinktól, művészeinktől, hogy áldottak legyenek és szentek, a hazának áldozzák életük és vérük, minimum a Jóistennel legyenek kapcsolatban, lehetőleg interurbán, s majd ha csak meghaltak derülhet róluk ki ez vagy az. Tényleg a hipokriták országa volnánk, akik a gyönyörű meztelen női testet kitakarják, de közben mások hálószobájába közös élvezettel kukkantanak be? Lett légyen az a Való Világ vagy az Így szerettek ők, hiszen alig van különbség. Ugyanígy kisípolunk majd minden káromkodást, de a meccseken minősíthetetlen történelemszemléletről teszünk tanúbizonyságot, egymás között pedig büszkék vagyunk rá két sör után, hogy egy mondaton belül hányszor tudjuk használni a bazdmeget? Ilyenek lennénk? Ehhez képest Petri György és Faludy György szent volt és őszinte, hogy még életükben megírták és közzétették azokat a verseiket, amikben nem volt kertelés, s mind a szexualitást, mind pedig a szabad kimondást költői szintre emelték. 
 
Talán nem véletlen, hogy a legnépszerűbb rovat a magyarországi sajtó történetében egy kamasz magazin „Szex, szerelem, gyengédség” című oldalpárja volt, amelynek már címe felidéz mindenki számára számos derűs pillanatot. Ebből nőtt ki a mai internetes sajtó, ezért kattintanak előbb és többet arra, hogy kinek ki volt meg, meg hogy ki kicsodát sunázna, mint arra, hogy talán mi is történik, vagy hogy talán mi is az érték. 
 
Nincs mit tenni, ebből kell építkezni, guanóból katedrálist, éppen ezért beszélek most Móra Ferenc Címtelen könyvéről, mert van egy olyan olvasata ennek a verseskötetnek, amely jóval túlvisz azon, hogy most ezeket a verseket Móra pontosan kinek is írta, feleségének vagy szeretőjének. Mindegy. Mint ahogy mindegy az is, hogy pontosan mikor írta, és miért csak most került elő. Egyedül az nem mindegy, hogy végigolvasva a kötetet, ezek között a versek között van négy-öt olyan erős és szép költemény, amely az eredetileg költőnek indult Móra Ferencet a szexualitást és intimitást megverselő legjobb és legtehetségesebb költők sorába emeli. Meg kell hallani a műveket is, nem csak a pletykát.
 
 

(Móra Ferenc: Címtelen könyv. Kiadja a Wesley Kiadó és a Móra Ferenc Múzeum. Közzéteszi Lengyel András. 2014. - Külön köszönet a Móra Ferenc Múzeumnak és munkatársainak, akik rendelkezésünkre bocsájtották a könyvet, a verseket és a képeket.) 

 

KAPCSOLÓDÓ


„Salome táncolt és dalolt nekem, –
De nem kivánta érte ősz fejem.
Inkább magáét tette az ölembe,
A földre térdelt s úgy emelt a mennybe.”
(VIII.)

Móra Ferenc: Címtelen könyv - részletek a DRÓTon -


A Móra Ferenc Múzeum saját kiadásában jelent meg a névadó Móra Ferenc, egykori múzeumigazgató Kalmár Ilonához írott szerelmes (és titkosított) verseinek gyűjteménye. A költő ezt a verseskönyvet élete utolsó idejében írta, az Aranykoporsó alkotása idején. A könyv (bízvást mondhat, hogy) megrázó történetéről Medgyesi Konstantinnal Tráser László beszélgetett. - Interjú a SZEGEDILAPon.


 

 
 
 
  • Móra Ferenc
  • Szeged
  • Móra Ferenc Múzeum
  • Irodalom
Móra az elmaradhatatlan szivarral