Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A Pride rövid története (tiltakozóknak és felvonulóknak kötelező olvasmány)

Idén (2015-ben) 20 éves a Budapest Pride, a sokszínűség és elfogadás ünnepe, de sokan csak buzifelvonulásként emlegetik. Chicago polgármestere már 1970-ben tudta és értette, miről szól, Budapesté 2015-ben visszataszítónak találja. Nézzük meg együtt a Pride és a melegmozgalmak rövid történetét, ne féljünk a tájékozódástól!

Magyarországon Melegbüszkeség napnak is nevezzük, ami talán kicsit megtévesztő, ezért elöljáróban érdemes leszögezni, hogy

a résztvevők nem a melegségükre büszkék, hanem az egyenlőségre,

amit – legyenek melegek, transzneműek, leszbikusok, queer-személyiségek – kivívnak (vagy kivívhatnak) maguknak, így a felvonulás nemcsak a közvetlenül érintettek rendezvénye, hanem mindenkié. Azt ünnepeljük, hogy egészséges társadalomban mindenki nyíltan vállalhatja az identitátását. A másság nem bűn.

Gay Liberation Day, 1977, NYC, Fifth Avenue

Gay Liberation Day, 1977, NYC, Fifth Avenue

Mi az, hogy LMBT(Q)?

A fogalmak tisztázatlansága jól mutatja, hogy mennyire zavaros területen mozgunk – még mindig –, sokak számára értelmezhetetlen vagy üres ez a betűszó:

L – leszbikus

M – meleg

B – biszexuális

T – transznemű

Q – queer

Az első négy összetevőjét valószínűleg nem kell magyarázni, viszont a queer, amelyet néhány éve tapasztottak hozzá, már bővebb kifejtésre szorul, mivel részben magába foglalja a többit: queer az, aki nemi irányultságát tekintve valamilyen módon kilóg a sorból (a szó eredetileg 'furcsát' jelent), nem kizárólag homoszexuális. Érdekes azonban, hogy angol nyelvterületen mára negatív tartalommal töltődött fel, nagyjából a bántó 'buzi' szavunknak felel meg, éppen ezért kezdték nyíltan használni, hogy eltűnjön róla a pejoratív felhang.

A Pride mint mozgalom

előzményeit a XIX. században kereshetjük, a kriminalizálás elleni első fellépésekkel, amikor még büntetőjogi kategória volt a homoszexualitás (Ajánlott film: a két költőóriás, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine életéről szóló Teljes napfogyatkozás).

A világ első melegszervezetei a második világháború után jeletek meg Amerikában és Nyugat-Európában, ez volt az ún. homofil mozgalom. Elsők között is legelső volt Hollandia, ahol 1946-ban alakult a Kulturális és Szabadidő Központ (Cultuur en Ontspanningscentrum – COC).

A melegjogi mozgalmak a világon mindenütt kézen fogva járnak az emberi jogokért folytatott küzdelemmel.

Az első melegfelvonulás, NY, 1970

Az első melegfelvonulás a Stonewall-lázadás évfordulóján - New York, 1970. június 28.

Az 1960-80 között a nyugati világban lezajlott szexuális forradalom tovább erősítette a szervezeteket, láthatóbbá tette szexuális egyenlőségért harcolókat – követeléseik, céljaik is módosultak, meleg felszabadítási frontnak nevezték magukat.

Érdemes emlékezni rá, hogy a szexuális forradalomnak köszönhetjük többek között a fogamzásgátló-tablettát, a prüdériával való leszámolást (nudizmus, első szexmagazinok) és hogy elfogadottá vált a házasság előtti szex. Mindennek csak egy része a szexuális irányultság elfogadása.

A Stonewall-zavargások

Az 1950-60-as évek Amerikájában bevett gyakorlat volt, hogy a rendőrség kifejezett indok nélkül razziákat tartott klubokban, bárokban, különösen a melegek által kedvelt helyeken. A mai szemmel teljesen jogszerűtlen razziák rendszerint letartóztatásokkal értek véget. New York város Greenwich Village negyedében a Stonewall Inn-ben 1969. június 28-án azonban az ott szórakozók megelégelték a vegzálást és szembefordultak a rendőrökkel.

Másnap - lázadásnak is nevezett - zavargások törtek ki, a Village lakói utcára vonultak,  egyenlő jogokat követelve a melegeknek, leszbikusoknak, nyíltan vállalva identitásukat, valamint hogy érjenek véget az ellenük folyó zaklatások.

Ezekre a napokra emlékezve rendezik meg 1970 óta a nagyszabású felvonulásokat a világ számos nagyvárosában.

Chicagoban az első melegfelevonulást maga a polgármester, Richard M. Daley vezette fel 1970. június 28-án:

Az első években Gay Liberation Day-nek vagy egyszerűen csak Liberation Day-nek hívták, ma Pride-ként (Gay Pride, LMBT Pride Day) emlegetjük, lényege és céljai azonban mit sem változtak:

A Pride egyrészt minden évben emlékeztet a Stonewall-eseményekre, másrészt arra, hogy bármennyi idő telt is el, még mindig van miért harcolni: a hátrányos megkülönböztetés ellen – az identitástól függetlenül mindenkit megillető egyenlő jogokért.

A közelmúltban az USA-ban elfogadott házassági törvény, amely lehetővé teszi a törvény előtti egyenlőséget a meleg pároknak, mérföldkő ebben a küzdelemben, de korántsem a vége. Az előítéletekkel és a mindennapokban tapasztalható hátrányos megkülönböztetéssel még mindig nem számoltunk le. Magyarországon húsz éve rendezik meg - szinte mindig zavargásokkal kísérve - a Pride-ot, nálunk még mindig nem tud igazi ünnep lenni, mert itt még a melegek a társadalom négerei. A jogaikért harcoló kisebbségek ellen fellépő embereket egyrészt mindig a tudatlanság mozgatja, másrészt az ebből fakadó félelem. Pedig tőlük igazán nem kell félni.

Félni tavaly kellett

a Városligetben, a Pride területét körülvevő feketeruhás fickóktól, akik miatt a kordonon kívülre két órán át nem engedtek ki senkit a rendőrök. Később is csak kis csoportokban kiszivárogva, rendőri kísérettel volt lehetőség egyáltalán elhagyni a helyszínt. A rend őrei mindenkit arra szólítottak fel, hogy tegye el, tüntesse el magáról a szivárványos jelképeket (zászlót, hajpántot, lufit), különben nem garantálhatják a testi épségét. A létező legrosszabb üzenet tehát megvolt: rejtsd el, ki vagy, honnan jössz, akkor nem lesz bajod.

Idén, a huszadik jubileumra békés, vidám ünnepet kívánok.

(Megjelent a DRÓTon 2015. 07. 03-án)


KAPCSOLÓDÓK

Más vagyok...  – Walt Whitman három verse

Bárki legyél is, ki engem ölelsz, / Tudd: egyetlen dolog nélkül ez az egész mit sem ér, / Figyelmeztetlek, mielőtt még tovább kísértesz: / Más vagyok, mint aminek hiszel, vagy még annál is különösebb.Walt Whitman három versét olvashatjátok a Pride napján újra új magyar fordításban a DRÓT világirodalmi sorozatában. Az elsőt a Holt Költők Társaságából ismerhetitek, az utolsót - így: egyben - sehonnan, mert a költő fiú szerelméhez íródott.
 
 
„Európa nagy és dicső, és újra az fog lenni.” – jósolta megkérdőjelezhetetlen előrelátással a Konzervatív Hallgatók elnöke, miközben tahóságukkal kiharcolták maguknak azt a bizonyos 15 perc hírnevet, néhány leszbikus és biszexuális lány békés tiltakozása közben. De honnan ez az elképesztő önbizalom és mi történik itt valójában? Hanzély Márton És akkor mi van? sorozatának újabb részét olvashatjátok a DRÓTon.
 

Egészségügy? Egyetem? Bölcsészek? Höhöhö. Stadion, azám, meg focisuli. Mindenki a szakképzésbe, kell az olcsó merga a német nyugdíjasoknak. Ja, hogy neked nem lesz nyugdíjad? Höhöhö. Jól kibasztál magaddal, miért nem vándoroltál ki? A kórházban csak akkor látnak el, ha a folyosón magad után húzod a beled? Miért választottál meg minket? A létminimum alatt tengődsz már évek óta, de nem is ugrálhatsz, mert nincs is már olyan, hogy létminimum? Te húztad a Rudenz Ulrichot, minek tartottad bent, miért nem passzoltad le időben? 

  • pride
  • Budapest
  • New York
  • történelem
  • 1970
  • 2015
  • szexuális forradalom
  • Szabadság?