Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Pier Paolo Pasolini: Olaj - részlet az olasz filmrendező utolsó könyvéből

„Ott, ahol a titok nélküli dudor kinyomakodik az anyagból, a nadrágok kopottak, fakók, már-már színtelenek. Ez pedig csak felerősíti a magamutogatást.” -  Pasolini Olaj című utolsó, befejezetlen regénye gyönyörű és borzasztó torzó, tragikus eseményeknek emléket állító monumentum. Szerzője szándéka szerint ez lett volna a Nagy Mű, melyben a világ elé kívánta tárni mindazt, amit koráról, társadalmáról, kultúrájáról megtapasztalt, gondolt. Pasolini nem akarattal hagyta magára el nem készült művét - az erőszakos halál gondoskodott róla, hogy a vállalkozás örökre befejezetlen maradjon. Puskás István fordításában olvashattok részletet a Kalligramnál nemrég megjelent könyvből a DRÓTon.

 
Pier Paolo Pasolini
 
 
Olaj
 
71o. jegyzet
Kula (Látomás: tizenkettedik fejezet) 
 
 
A Látomás tizenkettedik fejezetében Kula az xxx xxx utca, azaz a IX. Kör előtt halad el. Cinziát szorosan ölelve, hogy el ne szökjön előle, éppen csak cammog – a fáradtságtól már holtfehér, akár a frissen mosott lepedő –, s az utcán összeverődött társai felé kacsintgat. 
A Látomás masszív, áttetsző színfalai által kibocsátott kanárisárga fényben a társak különösen kirívónak tetszenek, mert ruházatuk uralkodó színe a kék. A Kör Modelljének állított Kápolna is kanárisárga az utca végében: most a Szabad Szerelem Elemét testesíti meg. A Szabad Szerelem meglehetősen narcisztikusnak tűnik. A Látomás mögött eltemetett Valóságban árnyként feltűnő elődök sem ismernek tréfát a nárcizmust illetően; ez pedig nem mond ellent a úgyermek természetének, aki – anyjának köszönhetően – születése óta büszke a paszulykájára. A térség túlsó végében látható alakok egymás előtt játsszák szerepeiket, ennek megfelelően öltöztek fel és cselekszenek; úgy csípik ki magukat, ahogy pár évvel ezelőtt dívott, amikor még nem záródtak be véglegesen a sok évszázados lumpenproletár nyomorúságába. A csőnadrágok vagy bő trikók, maga „Az Öltözék” – azaz sötét nadrág, fehér ing – arra szolgáltak, hogy a többi fiú, férfi számára megmutassák szép testrészeiket (szám szerint hetet), az adottságaikat. A sikátor, a külváros egész univerzuma, egyetlen hatalmas „porzó” volt. A fiúk egymás közt, egymástól tanultak, egymást nevelték, azon versengve, hogy a lehető legxxxben megvalósíthassák az ősi Modellt. 
Ezek a srácok itt, a Látomásban – a IX. Körben – arra törekszenek, hogy a nőknek megmutassák maszkulinitásukat. Nárcizmusuk ezért tűnik anomáliának, szánalmasnak. 
Ácsorognak a járdán vagy a falat támasztják, esetleg a bár előtti székeken terpeszkednek, mindannyian, kivétel nélkül, közszemlére teszik nemi szervüket, de nem ám metaforikus értelemben! A faszukról és a heréikről van szó. A nadrágok csípőben és derékban iszonyú szűkek, bármi is lapuljon alattuk, az illetlenül és hangsúlyosan válik láthatóvá, ám a szokásos szilaj ártatlanság elveszi a jelenet drámai élét, s kissé viszszataszítón fájdalmassá teszi a dolgot. Ott, ahol a titok nélküli dudor kinyomakodik az anyagból, a nadrágok kopottak, fakók, már-már színtelenek. Ez pedig csak felerősíti a magamutogatást. Egyeseknek a combhoz szorítva válik láthatóvá a fegyver teljes alakja, pont olyan, mint amilyeneket a kiskölykök szoktak a vécék falára rajzolni. Másoknak kicsit alaktalanabbnak mutatkozik: a slicc egyik oldalán a herék, akár két kis krumpli, a másik oldalon meg az uborkára vagy a zsenge cukkinire hasonlító fasz. Akadnak olyanok is, akiknek sikerül jobban megőrizni a titokzatosságot, azáltal, hogy alaktalan, fakó dudort tesznek közszemlére, ami azért így is émelyítőn ártatlan. Az Istenek felhívják Carlo gyelmét arra (sőt, feltárják előtte), hogy a priapizmus spektákuluma egy másik Látomást előlegez: az Újdonságét. 
 
(Puskás István fordítása)
 
 

Pier Paolo Pasolini Olaj című regénye gyönyörű és borzasztó torzó, tragikus eseményeknek emléket állító monumentum, s minden emlékmű, arra hív, hogy ne feledjük a múlt velünk élő tanulságait. Szerzője szándéka szerint ez lett volna a Nagy Mű, melyben Pasolini össze kívánta fogni, a világ elé kívánta tárni, mindazt, amit koráról, társadalmáról, kultúrájáról megtapasztalt, gondolt. Nem realista nagyregény, nem Emberi színjáték volt a terv, hanem egy erősen személyes, az olvasó és a író közötti távolságot nem erősíteni, hanem áthidalni kívánó szöveg, nem tükör akart lenni, hanem mikrofon. De nem akart, nem tudott az Isteni színjátékhoz hasonlatos nagy építmény sem lenni, sokkal inkább különféle nyelvek, stílusok, műfajok és epizódok alkotta labirintus, épp oly bonyolult, összetett és kaotikus, mint a huszadik századi ember világa. Hogy milyen lett volna, ha elkészül, a ránk maradt kéziratból épp csak felsejlik, de a világ kusza hálózatának képe így talán még erősebben hat, s a vállalkozás kudarca is emblematikus, a világ egyetlen kézzel, egyetlen tekintettel át nem foghatóságát, egyetlen hanggal el nem mesélhetőségét hirdeti. Még akkor is, ha szerzője nem akarattal hagyta magára el nem készült művét, az erőszakos halál gondoskodott arról, hogy a vállalkozás minörökre befejezetlen maradjon. 

VILÁGIRODALOM A DRÓTON!

OROSZ: Anastassia Vekshina a kortárs, fiatal orosz költészet kiemelkedő alakja, jelentős műfordítói tevékenységet végez, a lengyel és az orosz kultúra közötti párbeszédet és megértést elősegítve. Magyarul a DRÓTon jelennek meg először a versei. ANASTASSIA VEKSHINA VERSEI ÉS INTERJÚ A KÖLTŐNŐVEL. - VI24.

FRANCIA: „A halál, / Igen, a halál Keletről érkezik.” - Denis Emorine francia költő versei Anna Ahmatovának - VI23.

KORTÁRS ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁN: „Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta, / féreg és fű, nevezzék, aminek akarják / kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe. - Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse. „Amikor még indián voltam (…) Az előszobában elhalkul a patkócsattogás. / Milliónyian sírnak ereimben. - Mark Turcotte odzsibve indián költő, mesélő Folytatódik című verse.  - „Hé! Indián vagy?” / Bólintottam. / „Hé te! Indián vagy?” - Maurice Kenny mohauk költő Távolsági busszal a montanai Billingsbe című verse. - „De miben vagyunk bűnösök? / – a véres emlékezetben..."  - Mandy L. Smoker assziniboin-szíú költőnő Egyensúly című verse. - VI22.

NEOLATIN: Halott pápát kifigurázni, pedofilnak, őrültnek, pénzsóvárnak és részegesnek nevezni alighanem ma is sok helyen kiverné a biztosítékot... Rotterdami Erasmus egyik legnagyobb hatású művét most új fordításban olvashatjátok el a DRÓT világirodalmi sorozatában. Rotterdami Erasmus: Gyula kizárva - VI21.

SUMÉR: nem oly rég felfedezett, eddig magyarul nem publikált GILGAMES-részletet olvashatjátok lapunkon, egy rövid jegyzet kíséretében. - GILGAMES - A CÉDRUS ERDŐ - jegyzet és magyar fordítás - VI20

ARGENTIN116 éve született Jorge Luis Borges a modern irodalom vak látnoka. A tenger című versét eredeti nyelven és magyar fordításában közüljük ebből az alkalomból. Jorge Luis Borges: A tenger - VI19

KOREAI-AMERIKAI: Hogy dolgozzák fel Koreában a gyászt? Milyen egy koreai halotti tor? - A Cseszang Ej Koh koreai költőnő verse, melyben egy ősi konfuciánus szertartást ír le. - VI18

SZOMÁLIAI-ANGOL: „senki sem teszi gyermekét hajóra / hacsak nem a víz biztosabb mint a föld” - Warsan Shire Otthon című versét a költőnő előadásában meghallgathatjátok és fordításban magyarul is elolvashatjátok Warsan Shire: Otthon - VI17

BOLGÁR„Akkor tűnt fel, hogy elhagyott az arcom, amikor belenéztem a tükörbe.” - a bolgár irodalom ifjú titánjának, Yordan Dimitrov Radichkovnak Az új istenek című novelláját itt olvashatjátok. - VI16

HOLLAND: Részlet az 1971-es, brüsszeli születésű Peter Buwalda első regényéből. Bonita Avenue - regényrészlet - VI15

JÁVA és BALI: ARDZSÚNA MENYEGZŐJE - két ének egy kawi eposzból magyarul Weiner Sennyey Tibor fordításában - VI14

A kawi költők a költészet jógáját gyakorolták, mely során az alkotótevékenység imádsággá is magasztosult. Még manapság is sok balinéz számára fontos az ezekben rejlő bölcsesség. - írja összefoglaló esszéjében a balinéz irodalmi hagyományról Helen Creese, amely a DRÓTon jelenik meg először magyarul Balogi Virág fordításában. 

Beszélgetés Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval a Bali és Jáva ősi irodalmáról és nyelvéről. - Az utolsó kawi kutató - beszélgetés Helen Creese-el - VI12.

PALESZTIN: „És elnyelték / az összeomlott házak / a robbanás után...” - Ghassan Zaqtan palesztin költő versei Szokolay Zoltán fordításában.

FRANCIA: „...az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet." - mondta Marseille költőnője Sarah Kéryna Szabó Kisannának. A DRÓT világirodalmi sorozatában most interjút olvashattok egy kortárs francia költőnővel, továbbá egy versét is. - VI10

Hogy lehet, hogy halott? Hiszen van otthona. / Ki mondta, hogy teltebbek a színek, ha a Misztrál fúj?" Sarah Kéryna: semmi-idő - vers - VI9

HAITI és TAHITIEmmanuel Vedrine (Haiti) és Henri Hiro (Tahiti) költők verseit olvashatjátok eredeti nyelven és Pallai Károly Sándor fordításaiban a DRÓT világirodalmi sorozatának részeként. Vigyázat, szerelmes versek a nagy óceánok partjairól! - VI8

JAPÁNMacutani Mijoko (1926–) a 20. század gyermek- és ifjúsági irodalmának jelentős képviselője, akinek meséin több nemzedék szocializálódott, novellái pedig részvétet keltenek a háborút megélt emberek iránt. - VI7

MAURITIUSI: Saradha Soobrayen és Alain Fanchon mauritiusi kreol nyelven író költők egy-egy versét olvashatjátok most eredetiben, és Pallai Károly Sándor magyar fordításában a DRÓT világirodalmi sorozatában.

MONGOL: Kultúravesztés van... – beszélgetés S. D. Ganbold mongol irodalomtörténésszel - VI5 és U. HURELBAATAR versei - VI.

SPANYOLVicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit itt olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével - VI3.

ANGOLA Janus Pannonius műfordítói-díjról, Ted Hughesról és a műfordításról beszélt nekünk Gömöri György az Írók Boltjában. -  VIDEÓ - VI2. Továbbá Ted Hughes „Hó” című versét a DRÓT most induló világirodalmi sorozatában itt olvashatják először magyarul. A vers Assiáról, a költő második feleségéről íródott, aki Sylvia Plath-hoz hasonlóan öngyilkos lett. Hughes később mégegyszer megnősült és halálig boldogan élt Devonban. – VI1

 

 

  • Pier Paolo Pasolini
  • Olaj
  • világirodalom
  • olasz
  • homoszexualitás
  • Irodalom