Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Mi rosszat csináltam, Gazdi?

Eljátszottad a bizalmunkat, Vilikém. Sokszorosan eljátszottad.
Engedjetek már el, mint előbb.
Abban biztos lehetsz, hogy valószínűleg az életben nem leszel többet elengedve.

Toroczkay András kutyás novellája a DRÓTon. Ha tetszett: add tovább.

 

 

Andris.
Mi van?
Most miért vagy mérges?
Nem vagyok mérges. Miért lennék?
Akkor miért nem engedsz el?
Elengedlek, tessék, futkározzál, szagolgassál. Élvezd az erdő csöndjét.
De nem így, pórázon...
Eljátszottad a bizalmunkat, Vilikém. Sokszorosan eljátszottad.
Engedjetek már el, mint előbb.
Abban biztos lehetsz, hogy valószínűleg az életben nem leszel többet elengedve.
De mit csináltam?
Mit csináltál?
Igen, mi rosszat csináltam?
Nézzük csak, épp édesjó, kedves gazdáddal, Ildivel próbáltam volna megosztani egy álmom, amikor… Még meg is kérdezte: „nincs az a kutya nagyon messze tőlünk"? Mire én: „ugyan, visszahívjuk, eddig is mindig visszahívtuk, csak figyeljük, mikor húzza fel a lábát, akkor rászólunk, hogy marad, és kész..."
De akkor…
Igen, akkor megláttad a szarvascsordát. Utánuk eredtél, hiába üvöltöztünk, megállíthatatlanul belevetetted magad az erdőbe, átüldözted őket a dombon, eltűntél a szemünk elől.
És mit csináltatok?
Én azt mondtam Ildinek: „maradj itt, érte megyek", de persze nem tudtam, merre futottál, aztán eltévedni se akartam az erdőben, fogalmam sincs milyen mélyen lehettél. Csak kiabáltam: Vili! Gyere! Vili! Semmi válasz. Már lejátszódott előttem ahogy lemegy a nap, éhesen, fáradtan, csüggedten, sírva feladjuk a keresésedet, ahogy visszamegyünk nélküled a szállásunkra. Egész hazaúton hallgatunk, és sírunk, és egymást hibáztatjuk, aztán magunkat. Ahogy elmondjuk az ismerősöknek, hogy elvesztettünk... Vili elveszett a Bakonyban... Élt másfél évet... Rossz gazdái voltunk, felelőtlenek... Nem lett volna szabad póráz nélkül elengedni. Hát igen, az ösztönei... túl erős ösztönei voltak... Szerencsére akkor Ildi utánam kiáltott, hogy hall téged.
Ugattam nagyon!
Igen, nagyon ugattál.
Neked nem olyan jó a hallásod, mint az Ildié.
Kétségtelen, először azt hittem az ugatásodra, hogy valami madár. Rigó, vagy...
Kerecsensólyom?
Ja, de aztán én is hallottam már, hogy a dombon túl, valahol a völgyben bizony valóban te ugatsz. Akkor aztán futásnak eredtem. Szemem előtt felváltva lebegtek a rémképek. A szarvasok összefogtak és ellened fordultak, halálra ökleltek, vérben tocsogva nyüszítesz. Vagy éppenséggel szarvasok már sehol, te viszont egy medvecsapdába szorultál. Futottam fel a dombra, mint a Nyomkereső.
És akkor hirtelen…?
És akkor hirtelen megláttam a gímszarvas bikát.
Mekkora volt?
Olyan három méter. Gyönyörű, méltóságteljes, óriási vad, és zúdult felém, egyenesen felém, mint valami megállíthatatlan természeti erő! Biztos voltam benne, hogy meg akar ölni. Kis idő múlva megpillantottalak téged. Teljes erőddel vágtatva üldözted a szarvast, és üvöltötted: Most! Lőj, Andris! Lőj már! Mire vársz! Aztán szerencsére elrobogott mellettem a fenevad, aki igazából - már láttam a riadt tekintetén- előled menekült.
Perszehogy előlem. Hajtottam neked, Andrisom. Csak le kellett volna lőnöd, ma is ehetnénk a finom húsát.
Mégis mivel lőttem volna le?
Hát a puskáddal, mi az hogy mivel.
Az egy bot volt a kezemben, te idióta.
Andris, te eljöttél a puskád nélkül vadászni?
Nem vadászni mentünk! Mit gondolsz, hol élünk? a középkorban? És miből veszed, hogy van puskánk?
Hát minek mentünk, ha nem vadászni?
Nézelődni. Kiszellőztetni a fejünket. Kiszakadni a nyüzsgésből.
A-tya-ég.
Mindegy, szerencsére akkor rádüvöltöttem, és elkaptam a grabancodat.
Akkor már mindegy volt, Andris. Elbaltáztad.
Hát, most ezért van rajtad póráz.
Mindegy, így is jó. Gyíkokra így is rá tudok menni.
Na, látod.
Otthon majd Brüszinek így mondd el! Megkergettem egy szarvast! Csak az agancsa nehezebb volt, mint én!
Majd te elmondod neki.
De te is bólogass. Brüsszel oroszlánvadász, ridgeback, vagy mi a tököm, de nem vadászott az még semmire, szerintem. Én meg még békát is fogtam abból a tóból.
Óriási vadász vagy, Vilikém, ezek után kétség nem fér hozzá.
Legközelebb hozz puskát.
Dehogy hozok.


KAPCSOLÓDÓ

Toroczkay András: EZ EGY ILYEN VILÁG!

Hol verhetem ki? – kérdi tőlem kajánul, mikor felér a lakásba. Barna Zsigmondnak két ablaküveget kellene kicserélnie. – Toroczkay András kegyetlen és brutális novellája a DRÓTon.

  • kutya
  • novella
  • Toroczkay András
  • Irodalom