Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A meztelenség lényeges? (18+)

A Próza Nostra szerkesztői felkértek néhány írót, hogy írjunk mindannyian pár soros ajánlót arról a könyvről, amelyiket a legjobbnak tartottuk 2015-ben és fényképezkedjünk le az ominózus művel. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ez rendkívül könnyű feladat lenne. Nekem nem.- Weiner Sennyey Tibor írása 2015 legjobb könyvéről és felkavaró képek lapunk főszerkesztőjéről! A 25 éves Atlantisz könyvkiadót ezzel az írásunkkal köszöntjük a DRÓTon.

 
 
A könyv és az olvasás lételemmé lett számomra (is). Könyvek vannak az íróasztalomon, az összes polcunkon, könyvek ahol alszunk, és igen, könyvek vannak még a fürdőszobánkban is. Minden dicsekvés nélkül mondom, hogy általában hat-nyolc könyvet olvasok egyszerre, és mivel van róluk véleményem, és az írás a kenyerem, havonta egy-kettőről írok is. Leginkább azokról szeretek írni, amelyek tetszenek, mert rossz könyvből épp elég van, nem kell még reklámot is csapni nekik.
 
Az igazán minőségi irodalom azonban létezik, él, virul, még ha csöndesen is, mint a penész, de terjed.
 
Ebből azonban szinte lehetetlen kiválasztani, hogy melyik volt a legjobb könyv az elmúlt évben, amit olvastam.
A kortárs magyar szerzők közül nagyon sokan indulhatnának műveikkel az év könyve díjért, mégsem közülük választanék. Azt hiszem, megveszekedett bolond lehetek, mert valahogy az értekező próza áll alkatomhoz jelenleg a legközelebb, és olyan könyvek okoznak valóságos gyönyört elfajzott lényemnek, amelyek arra biztatnak, hogy gondoljam őket tovább, olvassak hozzájuk még többet, sőt, bizonyos esetekben ne értsek velük egyet. Különösen ilyen François Jullien A meztelenség lényege című nagy esszéje, amely ugyan 2014 végére jelent meg, de én 2015-ben olvastam ki, és számomra – remélem, ezt a most nem említett, igazán jó, kortárs magyar szerzők meg tudják majd egyszer bocsájtani –: ez a könyv volt „az év könyve 2015”-ben. 
 
Kevés olyan könyv jelenik meg magyarul, amely ennyire igénybe veszi az olvasóját, ennyire lassú, ennyire mély és izgalmas.
 
Én oldalanként haladtam, de sokszor, nagyon sokszor, csak egyetlen egy sort olvastam belőle egész nap, és azt forgattam magamban, mint mantrát, mint meditációs objektumot, és érleltem, ízleltem. Hasonló élményt csak az indiai költő, Aurobindo versei váltottak ki belőlem mostanság, de azokat angolul olvastam, ráadásul ő nem kortárs, és nem is mai. 
A francia kortárs értekező széppróza, mert tulajdonképpen ezt műveli François Jullien, talán valamennyi magyarul olvasó és gondolkozó ember érdeklődésére méltán tarthatna számot. Mondhatjátok rám, hogy sznob vagyok, de ha a sznobság azt jelenti, hogy szeretem a jól megírt könyveket, az elgondolkoztató sorokat, a tűpontos szavakat, akkor vállalom, hogy sznob vagyok. Sőt, hozzáteszem: bárcsak a tízmillió sznob országa lenne kishazánk! Mert akkor nem lenne ekkora piaca a szemétnek. De nem a szemétről, hanem 2015 számomra legjobb könyvéről kell most elmondani, hogy
 
miért a legjobb?
 
François Jullien A meztelenség lényege című könyvéről könnyű lenne azt állítani, hogy a festészetről szól, hogy összehasonlítja az európai és a kínai akt festészet történetét, de ez így nem teljesen igaz. Éppen az ő könyvéből derül ki, hogy ilyen, hogy „kínai akt” tulajdonképpen nincs is, csak hatások folyamán, és éppen az ő könyvéből derül ki, hogy mennyire meghatározó az európai vizuális kultúrában a meztelen női (vagy férfi, de inkább a női) test. 
Úgy gondolkozik a festészetről, ahogy nagyon kevesen, úgy tárja fel a kínai és az európai világok közötti szakadékot, hogy közben végig látszólag képekről, valójában a látásról beszél. Sőt, a látásról való beszédről beszél: „...az akt lehetősége a morfológián alapul, s aki morfológiát mond, az „formát”, morphét mond. Arról volna tehát szó, hogy a kínaiak és a görögök különbözőképpen képzelték el a formát, és számunkra egységessé vált fogalom mögött egy dilemma rejtőzik?” Arról. 
És arról is szó van, hogy a körülöttünk vizuálisan a csillagos égig inflálódott világban, ahol látszólag aktok milliói a világháló révén bármikor megjelennek előttünk:
 
nem látunk igazi aktokat. A valódi meztelenséggel a vizuális pornográfia és képi terror világában nem találkozunk,
 
vagy csak alig: „Mindez még nyilvánvalóbban jelenik meg a fényképeken: akt csak mozdulatlanságban jöhet létre. Ha egy test mozgásban van – amint azt a film is bizonyítja –, akkor nem képes akttá alakulni: mindössze egy szégyenkező vagy provokáló, lemeztelenített test jelenik meg előttünk.” 
Ha csak a modern világ és benne a mai ember válságos viszonyáról szólna a valódi meztelenséggel, intimitással és végeredményben szépséggel, már remekmű lehetne A meztelenség lényege, de nem csak erről szól. François Jullien megkérdezi, mert meg meri kérdezni „jóllehet már maga a szó is gyanús”,  hogy „mit festenek a kínaiak? (...) Arról az alapvető (s épp ezért súlyos) tényről van szó, hogy
 
a kínaiak nem ismerik a mimézist. Nem ismerik a világgal való szakítás gesztusát...” – az európai művészetnek a mimézis és a szakítás azonban ez lételeme.
 
Mégis miért annyira fontos, már-már neuralgikus az európai festészetben, művészetben, sőt létezésben, hogy időről-időre szemünkben tükröződjön a valódi akt, a meztelen ember, aki nem csupán hús és bőr, nem csupán test, hanem a lemeztelenített önvaló maga? Azért, mert „az akt létezése által – vagy élesebben: az akt nyomására (amennyiben nagy aktról van szó) – összeomlik az általánosan bevett megkülönböztetés, és a fenséges attribútumai egyszerre az akthoz kapcsolódnak. Fenséges az, mondja Kant, ami olyan abszolút totalitást tár föl előttünk, amely meghaladja szemléletünk, sőt képzelőerőnk megértő képességét.” 
Erről van szó. 
A fenségességről. 
Arról, hogy
 
a létben benne lehet lenni fenségesen, nem magasan és végképp nem mélyen és elveszve.
 
És ehhez az akt látványa, a festészet tud leginkább felemelni minket. Végtelenül leegyszerűsítve: „amikor a művész egy felöltözött embert ábrázol, akkor igyekszik az emberi lényt személyként, egyéni jellegében megmutatni; amikor viszont meztelen testet ábrázol, akkor egy lényeget akar megragadni. Vagy inkább – akarva vagy sem – a meztelenség az, ami létrehozza a lényeget.” 

Sajnos pár idézet és e rövid ismertető messze nem adja vissza ennek a zseniális könyvnek összetettségét, mélységét és szépségét. Mégis, véleményemről az talán mindent elmond, hogy bár nagyon erős volt a mezőny, 2015 legjobb könyve szerintem François Jullien A meztelenség lényege című remekmű, nem csak azért mert aktuális, pontos, nehéz, szép, okos, hanem mert lassú könyv. És

a lassúság, akárcsak a meztelenség gyönyörködtet.

De ez már egy másik írás témája lehetne.      

François Jullien: A meztelenség lényege. Budapest. Atlantisz. 2014. Fordította Sujtó László.

A Próza Nostra oldala.

A jobb sarokban látható a könyv :) (Fotók: Balogi Virág-Szarka Fedor Guido)


Az ATLANTISZ kiadó könyvei a DRÓTon 

Bizonyára vannak néhányan, akik a jelenkori történelmet a Római Birodalom bukásának „újrajátszásaként” fogják fel, s közben reménykednek, hogy a múlt leckéiből megtanulhatják, hogyan előzhető meg, hogy a barbár hordák elpusztítsák a mai európai civilizációt." - az Atlantisz kiadó nem jelentet meg külön könyvet a könyvhétre, de 2015-ös könyveivel - Geary és Jullien műveivel - kint lesz a téren. Részletet és recenziót olvashattok a DRÓTon.Patrick J. Geary: A nemzetek mítosza - Atlantisz - 86ÜK9

Nem biztos, hogy egy identitás olyan egyszerűen összerakható, és lehet, hogy megfontolandó az a gondolat, hogy minden nemzetiség torzulás az alapvető emberihez képest. Nem azt mondom, hogy ez így van, csak azt, hogy ezen érdemes lenne eltűnődni mielőtt olyan kijelentéseket teszünk, hogy „azok” vagy „ezek”, „ilyenek” vagy „olyanok”. – Patrick J. Geary az Atlantisz Kiadónál megjelent könyvéről Weiner Sennyey Tibor recenzióját olvashatjátok a DRÓTon. - Mi vagyunk a zuluk?! – A nemzetek mítosza című könyv kapcsán

2014. június 12-én kezdődik a 85. Ünnepi Könyvhét. A DRÓT végig jelen lesz a Könyvhéten, beszámol és részleteket közöl, ajánl, és kritizál. Első könyvheti írásunk Platón Államáról szól, melyet most adtak ki és fordítottak újra.  Olvasni emberi - Platón Államáról (85.ÜK/1.)

Eljutottunk a felvilágosodástól az elsötétítésig? Megbélyegzett bölcsészek? Jogrend vagy önbíráskodás? Van-e megoldás? - Megjelent Ludassy Mária új könyve, a könyvheti dedikáláson kérdeztük. A videóinterjú alatt részletet olvashatnak a könyvből. Felvilágosodástól az elsötétítésig - Ludassy Mária interjú VIDEÓ (85. ÜK/8.)

  • François Jullien
  • A meztelenség lényege
  • Atlantisz
  • könyv
  • Irodalom