Ebben az időben kell élnem és dolgoznom, ahogy lehet. Nagyon nehéz. Megdöbbenéssel veszem észre néha, hogy hatvanéves emberekhez közelebb érzem magam lélekben és ízlésben, mint a huszonöt évesekhez. Mind így vagyunk, akik az „osztály” utolsó, diadalmas pillanatában születtünk. Aki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára… tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az értelem diadalát hirdette. S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében, amely fékezni tudja a csorda halálvágyát. Életprogramnak nem sok ez, de nem tudok másként. Minden, amit tudok, annyi, hogy e tanulsághoz, a magam kegyetlen-hűtlen módján, hűséges akarok maradni. Igaz, láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát… kaphattam-e sokkal többet az élettől? Úgy, most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok.
I.n.: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Helikon. Budapest. 2013.
KAPCSOLÓDÓK
Míg a Kossuth téren csendes tüntetés folyt Sáling Gergő menesztése kapcsán, addig a Petőfi Irodalmi Múzeumban Márait szedték ízekre. Hogy van-e összefüggés az idő-tényezőn kívül? Talán(y). - Stenszky Cecília: Reflexió a polgárság végére (2014-06-07)
Ahhoz, hogy megértsük magunkat és a világot, túllássunk saját komfort-zónánkon, olvasni kell. Különösen Márai Sándort. Megjelent az Egy polgár vallomásainak harmadik kötete. - Weiner Sennyey Tibor: HALLGATNI LEHETETLEN (Kultúrpart, 2013-07-19)
- Irodalom