Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

„Lugosi Béééééla, segíííííts!”- beszélgetés Lőrincz L. Lászlóval

Zombikról, vámpírokról, a „keleti emberről”, készülő regényéről, napi munkáról, példányszámokról, arról, hogy megéri-e írónak lenni, vagy sem, és céljairól beszélt a DRÓTnak (eladott könyvei példányszáma szerint) Magyarország legsikeresebb írója: Leslie L. Lawrence alias Lőrincz L. László.

 
 
 
DRÓT: Több évtizede van a pályán, folyamatosan jelennek meg könyvei. Hogyan látja, hogy változott a magyar könyvkiadás helyzete az elmúlt mondjuk 25 évben? Hogyan változtak a példányszámok? 
 
Lőrincz L. László:  Az utóbbi két évtizedben, a könyvkiadásra, sajnos  legalábbis a példányszámokat  tekintve, erősen hanyatló tendencia jellemző. Másképpen mondva  a huszonöt évvel ezelőtti példányszámok jó kétharmada eltűnt. Őszintén meg kell azonban mondani: a rendszerváltás előtti példányszámok és műszámok irreálisak is voltak.  Elsősorban a  „tiltott gyümölcs” szindróma érvényesült. Magam láttam, hogy hosszú sorokban álltak az emberek Trockij önéletrajzáért, ami fogyott is mint a cukor. Így volt ez a szépirodalommal is. Mostanában azonban visszaállt  a világháború előtti állapot: 
 
csak az vesz könyvet, akit valóban érdekel: kíváncsi  akár az íróra, akár  a témára. Ilyenek pedig egyre kevesebben vannak. 
 
A kiadók némelyike rosszul méri fel a könyvtorta nagyságát és túltervezi a  példányszámokat. Így aztán sajnálatos és semmiképpen nem örvendetes kiadói csődök következnek be. A könyv szerzői, fordítói stb. pedig futhatnak a pénzük után.
 
DRÓT: Mennyire „éri meg” ma írónak lenni Magyarországon?
 
Lőrincz L. László: Azt hiszem, hogy a kérdést így nem lehet feltenni. Az igazi írót nem elsősorban a „megéri-nem-éri” kérdés foglalkoztatja, hanem minden áron meg akarja szülni a gyermekét. Ha a kérdést csupán gazdasági szempontból vizsgáljuk, akkor a válasz: igen is és nem is. Vannak akiknek megéri (akiknek elég példányban fogy a könyvük) akiknek pedig nem, annak nem éri meg.
 
DRÓT: Milyen visszajelzéseket kap, mennyire keresik meg az olvasói, illetve ez hogyan változott a elmúlt időben? Fontos-e, hogy kapjon visszajelzést az olvasóktól?
 
Lőrincz L. László: Nagyon sok találkozón veszek részt az olvasóimmal és a facebook-omat is sokat látogatják. Sajnos az általános példányszám-csökkenés rám is vonatkozik, az olvasóim száma 25 év alatt gyakorlatilag megfeleződött. Sokan erre azt mondják, hogy ne dicsekedjek. Természetesen fontos, hogy találkozzam az olvasóimmal, néha valóban jó ötleteket kapok tőlük. És természetesen marketing jelentősége is van – jó ha tudom, hogy mire kíváncsi az olvasó, pl. egyes könyvek folytatása, már megszeretett alakok ismételt megjelenése, stb.
 
DRÓT: Változtatott-e valamit az életén a keleti ember világszemléletének, másságának megismerése?
 
Lőrincz L. László:  Nem. Bár volt amikor azt hittem, hogy igen. Aztán rájöttem hogy a „keleti ember” egyáltalán nem olyan mint amilyennek mi elképzeljük. A „keleti emberek” bizonyos legendás tulajdonságai – türelem, munkabírás, tisztelet az idősek iránt stb. – nem olyan általánosak mint hinnénk.
 
A keleti ember lassan nyugativá változik. És ez nem válik egyik fél előnyére sem. 
 
Vannak szokások, amelyeket saját érdekünkben Keleten be kell tartanunk,  ám azok csak ott  érvényesülnek. Hazatérésünk után aztán levetjük magunkról mint a nagykabátot. Aki nem így tesz nevetségessé válik.
 
DRÓT: Mi a legnagyobb motivációja az írásra?
 
Lőrincz L. László:  Szeretek teremteni – világokat létrehozni a semmiből. Szeretem, ha ezeket a világokat más is élvezi. Talán ez a genetikai csomag, amit a hátamra ragasztott egy ismeretlen valami. Ki tudja? Talán egy ősöm, aki ahelyett hogy mamutra vadászott volna inkább képeket festett a vadászatról egy barlang falára…
 
DRÓT: Milyen könyvet ír most?
 
Lőrincz L. László: Jelenleg egy Indiában játszódó kalandregényt  fejeztem be, amelynek Leslie L. Lawrence a főhőse. A címe valószínűleg Homokvihar lesz.
 
DRÓT: Milyen tervei vannak a jövőben?
 
Lőrincz L. László: Célba vettem a 8o-ik életévemet. Hátha sikerül. Más is álmodott már nagyot.
 
DRÓT: Meséljen még egy kicsit arról, hogy hogyan telik egy napja, hány oldalt ír naponta? Van-e  teljesítendő adag, vagy ez inkább esetleges? 
 
Lőrincz L. László:  Mivel évente két könyvet írok, nagyon  takarékosan kell bánnom az idővel. Ez azt jelenti, hogy azt az  időt, amit egy könyvre szánok, felosztom napokra, és 
 
minden nap írok valamit. Általában 15 gépelt oldalt 
 
– én még szerzői ívben és nem karakterben számolok. És mechanikus írógépen írok. De azért normális vagyok. Számítógépet is használok, ám babonából mégis maradok a régi módszereknél. Általában reggel nyolckor kezdek és 11-ig írok. Délután aztán kijavítom, amit délelőtt írtam. Hát így valahogy.
 
DRÓT: Annak idején olvastam egy vérfarkasos krimijét, ami egy svájci fogadóban játszódott emlékeim szerint, sőt ha jól emlékszem ennek még egy parodizált változata is megjelent. Mi a véleménye a mostani zombi- és vámpír-áradatról?
 
Lőrincz L. László: Ahogy minden termék esetében lenni szokott: vannak divathullámok, amelyek egyszer csak elindulnak valahonnan és végigfutnak a világon. Majd egyszer csak jön egy másik hullám és elmossa a megelőzőt. Csak éppen azt nem lehet kitalálni hogy mi lesz a következő.  Zombik és vérfarkasok – mint témák – a jövőben is élni fognak, elvégre az emberek szeretnek borzongani. Vannak persze erőltetett magyarázatok: elidegenedés, irracionális félelem, fenyegetettség érzése stb. Zombik és vérfarkasok (és vámpírok) mindig is voltak – mármint a képzeletben – és lesznek is.
 
DRÓT: Na jó, de mi a helyzet a zombikkal? Mit tenne ha találkozna egyel? Vagy egy vámpírral?
 
Lőrincz L. László:  Ha zombival találkoznék a képébe hajítanék egy marék konyhasót. A zombik ellen ez állítólag hatásos módszer. Ha vámpír támadna rám, akkor egy szakértő honfitársamtól kérnék segítséget.  Azt ordítanám hogy: Lugosi Béééééla, segíííííts! Ha ő nem segítene, akkor ki?
 
 
Készítette: Petneházi Gábor, Stenszky Cecília és Weiner Sennyey Tibor. Fotók Sári Júlia.
 

Lőrincz L. László (Szilvásszentmárton, 1939. június 15.) orientalista, író, műfordító. Írói álnevei: Leslie L. Lawrence, illetve Frank Cockney. Jelenleg Magyarország legsikeresebb írója a könyveinek eladott példányszámát tekintve.
 
Középiskolai éveit Kaposváron, a Cukor- és Édesipari Technikumban fejezte be, majd az ELTE BTK történelem-mongol szakán szerzett diplomát 1962-ben. Később a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének tagja, a Keletkutató Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE előadója. 1967 óta a nyelvtudományok kandidátusa.
 
Tanulmányai során hosszú éveket töltött a Távol-Keleten, ösztöndíjasként tanult az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen, valamint a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen.
 
A tibeti és a mongol folklór és irodalom, valamint e népek történelme képezte tudományos munkásságának fő területeit. Mintegy 100 tudományos cikke jelent meg e témakörökben, ezenkívül burját és mongol eposzokat fordított.
 
1966-ban nősült meg, két gyermeke van: lánya, Lőrincz Judit Lívia 1971-ben született, fia, Lőrincz Márton 1973-ban

KAPCSOLÓDÓK

Legutóbbi könyve hatvanezer példányban került ki a könyvesboltokba, a legfrissebb felmérések szerint ő a legolvasottabb kortárs magyar író, 1972-től kezdve rengeteg regényt írt, megkapta a Galaktika-, a Zsoldos Péter- és az Arany Meteor-díjat, rendszeresen utazik Távol-Keletre. Mi a titka? Ki ő valójában? Az Irodalmi Jelentől Sári Júlia és Weiner Sennyey Tibor nyomozott Leslie L. Lawrence után, akinek otthonában Lőrincz L. Lászlót találták. - Leslie és a csokigyár – Életútinterjú Lőrincz L. Lászlóval - Irodalmi Jelen, 2010. december 23. 

A Wikipédia szerint Czóbel Minka utolsó prózai munkája a Báthory Erzsébet című regény lehetett 1941-ben. Ezt a szöveget azonban hiába is keresnénk bármelyik könyvtárunkban. Elveszett. Vagy mégsem? Egy részletet úgy tűnik, hogy megtaláltunk. A DRÓTon most elolvashatjátok. Az igazi vámpír - Báthory Erzsébet szökése

Edgar Allan Poe-t 1849 október harmadikán találták meg Baltimore egyik sikátorában, egy mocskos tócsában fekve. Nem a saját ruháját viselte. Egyesek szerint veszett volt, mások szerint agybajos, nemi-beteg, alkoholista, ópiumfüggő, vagy mindegyik. Négy napig szenvedett, félrebeszélt, mire október hetedikén végül meghalt. Tudom, hogy magát nem Poe halála érdekli, hanem a két koffer, amit megtaláltak nála. Az egyikben kéziratai voltak. A másikban tervek, tervek egy olyan nyelven, amit Baltimore-ban senki nem értett. A két koffer sorsa csak nehezen követhető, de ahogy maga is, úgy én is sejtem, hogy a második koffer talán Kempelené. Oly sok idő telt el, hogy mondhatnánk: a koffer bárhol lehet. Bárhol. Olyan rejtély ez, amelyet soha nem fogunk tudni feloldani. Az asztalomhoz léptem és azt mondtam neki, hogy „Valóban bárhol lehet. De nincs megoldhatatlan rejtély.” – és elmosolyodtam.  - A Hallgatógép című sci-fi novellával emlékezünk a 166 éve meghalt zsenire. - Weiner Sennyey Tibor: Hallgatógép - 166 éve halt meg Edgar Allan Poe

Milyen az, amikor Edgar Allan Poe találkozik Guillermo Del Toroval, Christopher Leevel és Lugosi Bélával egy műalkotásban? A DRÓTon most két kis ízelítőt láthattok a „Különös történetekből”. - Edgar Allan Poe és Lugosi Béla egy filmben - VIDEÓ
 
Félelem és reszketés Poe és Lovecraft társaságában - avagy a modern társadalom félelmeiről és az ismeretlentől való rettegésről.  A mai emberiséget uraló két nagy tévképzetről – az űr hidegéről, avagy az idegen-, és a gépek hidegéről, avagy a mesterséges intelligenciáról – továbbá arról, hogy mi az ami valóban hiányzik szól esszénk, amit itt meg is hallgathatsz.

 

 

  • Lőrincz L. László
  • regény
  • zombi
  • vámpír
  • Lugosi Béla
  • író
  • irodalom
  • könyv
  • bestseller
  • Irodalom