Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A költő vándorévei - Vörös István 50 - interjú és két vers

Vörös István József Attila-díjas - és sok más díjjal kitüntetett - költő, író, drámairó, kritikus, apa, kutyatulajdonos, tanár, barát, bohemista és jóember ma ötven éves. Örülünk. A DRÓTon most Vörös István és Acsai Roland dialógusát és a költő két versét olvashatják.

 
A költő vándorévei
 
– Vörös István és Acsai Roland dialógusa –
 
 
Acsai Roland: Mi a fontosabb neked, az élet vagy az irodalom? Számomra nem lehet különválasztani.
 
Vörös István: Az élet. De a legtöményebb élet az irodalom. És az írás olyan sűrű, forró élet, mint egy kosár izzó töredék a napból.
 
Mi akartál lenni gyerekkorodban? És mi akarnál lenni most?
 
Gyerekkoromban csillagász vagy kémikus szerettem volna lenni. Most nagyon szívesen lennék festő. Esetleg rendező. Vagy zongorista. Szerencsére mindazt meg lehet csinálni versben. Úgy 10-20-30 év gyakorlás után.
 
Milyen hatszáz évesnek lenni?
 
Nagyon jó. Az ember már alig mozog többet, mint egy fa, és az oldala neki is mohalepett. 
 
Az ember kinek a gyereke?
 
Az állaté. Az állat a növényé. A növény a tengeré. A tenger a napé. A nap Istené. Isten az emberé.
 
Az emberre tényleg hasonlít a kutyája? És a gyereke?
 
Mért hasonlítana? A macskája talán hasonlít? Viszont az ember maga mindent megtesz, hogy ő hasonlíthasson a kutyához. Sajnos nem mindig sikerül. 
A gyerekek jó tulajdonságaiban bármelyikünk ráismer önmagára. És a rossz tulajdonságaiban mások ismernek őrá.
 
Melyik életed legfontosabb könyve? Nekem a Hagakure.
 
Az első könyv, amit olvastam egy indiános könyv volt. Az első verseskötet, ami igazán hatott rám, Pilinszky: Végkifejlet.
A legfontosabb saját könyvem A Vörös István gép vándorévei.
 
Megjelenik születésnapodra egy könyv, mi a különlegessége?
 
Barátaim, mestereim, egykori tanítványaim, hozzám közel álló kollégáim és szeretteim kiválasztottak, örökbe fogadtak egyet-egyet műveim közül, hogy útjelzőket szúrjanak le és így segítsenek eligazodni abban a dzsungelban, amivé verseim összeállnak. Segítsenek az olvasónak és segítsenek nekem, aki 50 év életre, 30 év munkára tekintek vissza kíváncsian, mintha nem is velem történt volna mindez.
 
Boldog születésnapot kívánunk!

 
 
 
Vörös István
 
 
AZ ÉLET HÁROM ÖTÖDE
 
 
Még 2 hónap és betöltöm 
a 600-adikat. Szép kerek szám.
De úgy is mondhatnánk, 
hogy 200 évszakos leszek.
Nem tudok aludni,
az ablak alatt  vasárnap is
teherautók dübörögnek.
Aztán már hiába az enyhítő
madárhang, ez a két szám
kiugrat az ágyból.
A tükörben egy ősz
borostás gyerek. Ha az
1000-et megéli, kész csoda 
lesz. Játszik a számokkal,
mint aki önmagával
játszik, de ő nem a meg-
szokottat, az újdonságot
keresi. 200 alatt nem veszi
észre, hogy a legjobb esetben
is csak 4 évszak van?
 
 
 
FEKETE RUHA
 
 
Az 50 éves Lutherről
a 61 éves Cranach
könyvlapnyi portrét fest.
Fekete köpeny, fekete ing, 
fekete barett, mintha Jean-
Paul Sartre asztalához
készülne vendégségbe.
Vagy együtt kívánna aludni
Simone de Beauvoir-ral.
Hol találkoznak? Úgy 
félúton. Az 1730-as
évek végén. Beauvoir
a Luther állán levő
gödröcskére teszi
az ujját. Luther szeme
a nő blúza alá, a jövőbe
téved. A gyereküket
a 19. századba adták 
dajkaságba.  Ti döntsétek
el, hogy Heine, Baudelaire
vagy Kierkegaard volt-e az.
 
 
 
 
  • Vörös István
  • Acsai Roland
  • Irodalom