A gyertyákat fordított sorrendben gyújtom meg, nem gondolok a tavak, a mocsarak mélyére, a híres Atchafalaya mocsárra. Ezt a földet a Mississippi öntözi, három pár mássalhangzóval.
Uri Asaf
Színekre vágyom (13)
Igazság és szentség
A ház nyolc sarkának (négy lent és négy fent) létrehozása együtt jár az értelmetlen szavak összehordásával, kimondásával. Gipsz, cement és egyéb valódi kötőanyag hiányában mindenütt a pokol bujkál. Várom a napsütést, de a jégtakaró még rásimul az erkély korlátjára. Nem tudok egyről kettőre lépni: Tudom, hol áll az igazság, és hol áll a szekér, bár mindkettő ugyanoda visz, de más úton és külön. A szentség csak a bokrok rejtekén lehetséges, onnan fénylik elő. Ha kinyújtom a karom, annyit érek el, mint a riadt állat a kétlábúak között. Ember alatt azt értem, hogy azok mi lehetnénk, köztük én magam.
A következő napok szépnek ígérkeznek. A császár jön látogatóba. Hangtalanul belép a szobába, ahol egybegyűlt a vendégsereg. Kilép a fényes, fekete cipőjéből és a magas testét a bőr pamlagra helyezi. Mindenki kérdésekkel árasztja el. Én ezt kérdezem: „görögül is tudsz?” Ő bólint. Nagy Sándor reinkarnációja sok nyelven ért és valóban a tartása királyi. Egy valami nem stimmel: a haja sötét színű, majdnem fekete.
Louisiana
Kedves, kinyitható asztal, melyet az előttem élők a hálószobába száműztek, de itt jó szolgálatot tesz nekem. Színei barnák, fényezett külső felülete (a politúr) belülről világít, alatta a méz sárgába hajló néma asztallap, melynek illata van, nemcsak az erdőtől, ahonnan eredetileg jött. Sejtek rendezett gyülekezete, ahol senki nem lázad, egyszerűen azért, mert ezek a sejtek már nem élnek. Milyen jó dolog az embert szolgálni, szépnek lenni. A faragott asztallábak őrzik az ágyamat, oroszlánlábak és művészi hajlatok. A polgári otthon íze melegséggel tölt el.
Abban az időben, amikor az asztal készült, minden második ember szépen írt. Ez a feltevés lehűtötte a kedvemet. Akkoriban a vers nem számított különlegességnek. Én mégis, ha arra járt egy szitakötő szépségű versmondó, azonnal mellé szegődtem és kértem, hogy olvasson fel a könyvemből. Erről lemaradtam, sebaj, az ablakpárkányon kopog az eső és két ujjnyi érzelemszálon függ a testem, a gondolataim összetapadnak, egybetartanak. A szívemet magam elé teszem és kivágok belőle két hasonló, de ellenkező irányú érzelmet, melyek egymás iránt közömbösek. Hogy tudnék hűvös maradni és érzéketlen? Így maradok és a tekeredő paraziták, melyek a szívemből élnek, rajtam nevetnek. A tájkép - akár egy színpadkép - belátható, egy tekintettel felmérem, de nem tudok határozni. A gyertyákat fordított sorrendben gyújtom meg, nem gondolok a tavak, a mocsarak mélyére, a híres Atchafalaya mocsárra. Ezt a földet a Mississippi öntözi, három pár mássalhangzóval.
Atchafalaya mocsár, Louisiana
A képek kevésbé határozottak
Egy ugrással megközelítem a szót, a magasból és pontosan. A szóra irányulok, szabadeséssel. Elmosódott szavakkal ritkán álmodom, makacsul ráirányulok arra pontra, amit az ébredés, illetve az éber gondolkozás megvilágít. A szavak maguktól is, a születésük pillanatában magasból indulnak. A hegyvidéken is így történik: valaki a magasba viszi a szavakat.
A képek kevésbé határozottak, mint a szavak, időnként megszűnnek, meg nem is, de a látás, a hallás, a szaglás, mind a tapintás érzetét hagyják maguk után. Tíz éve lakom itt, a II. kerületben, az északi szélesség 47. körének és a keleti hosszúság 19. körének metszéspontjában, ahelyett, hogy a természetes helyemen, az északi szélesség 31. körének és a keleti hosszúság 35. körének metszéspontjában lennék, (pontosan é. sz. 31° 47′, k. h. 35° 13′).
Romos átriumban lakom (belmagasság: 15 m), melynek falából szűk folyosó vezet a barlangos, védett kijáratba, mert a szabadban nyilakkal lőnek az emberekre. Jobbára otthon ülök és emésztek: a száj nyílik, közelebbről, a felső jobboldali zápfog rácsukódik az az alsóra, és mielőtt végleg záródnak, a kerek zabpelyhek, melyek addig a hézagokban ültek, kiesnek. Nyílik és zárul, a zab őrlődik.
Megéltem néhány dolgot, lám, itt van az életem során kihalt három tárgy: 1. Köpőcsésze, fehér zománcos, belső, üríthető tállal. 2. Légypapír, szalmiákszagú falusi boltban. 3. Ólomkatona sorozatok a trafik kirakatablakában.
SZÍNEKRE VÁGYOM SOROZAT A DRÓTON
A Pasaréti téri templom harangja /12.
Kedves olvasó, ne csodálkozz, hogy ismét Robert Walsert említem. Hiányzik nekem a nyugalma, az ízlése. Walser a hűvös mélyből merített irodalom és vigasz.
Titkos bensőnk cáfolja ezt az istentagadó választ, hisz nem tudunk lemondani a bennünk fészkelő Isten gondolatáról. Ebben is a régieket követjük, az ember teremtésétől kezdve, Noé és családjának megmenekülésén keresztül, a néppé váláson át, a Szináj hegyi törvényadásig. Isten nem hagyta veszni az embert, a saját keze művét. A látnok Ézsaiás szavai, „csak közted van Isten” (45, 14) az emberre utal, amely valamit hordoz teremtő Istenéből, ha nem mást, akkor legalább a képmását.
Uri Asaf Színekre vágyom című kisesszé sorozata a DRÓTon.
Isten neve :: Színekre vágyom /10.
JHVH magyar fordításban Úr, angolban Lord. A Név szentsége okán a négy héber betűt soha nem mondjuk ki együtt. Elohim, Isten másik héber megnevezése, kevesebb szentséget hordoz, és nem utal benne semmi a négybetűs Név mögött rejlő végtelenségre. Elohim profán, akárki kimondhatja, és ki is mondják. JHVH azonban kimondhatatlan. Erre a névre, és csak is erre utal a harmadik parancsolat, mely minden hívő számára szigorú figyelmeztetés.
Dedalus és Bloom ereiben soha nem járt igazi vér, Sylvia Plath azonban vérbeli író, vérkomoly és meggyőző, mint mindenki, aki a saját nevében beszél. Uri Asaf Színekre vágyom című sorozatának kilencedik részének két rövid írása a DRÓTon.
Anne Carson és Luther Márton :: Színekre vágyom /8.
A kabbala megértéséhez áldozatot kell hozni. A kabbala a szavak mélyébe lát. A kabbala sebészkéssel halad előre, de mivel sehova nem jut el, valami mindig az útjában áll, és mindig akad egy utolsó vagy utolsó előtti kibogozhatatlan csomó.
A szövetség jele a szivárvány :: Színekre vágyom /7.
Winfried Georg Sebald pókhálót szőtt az emberekből, és pókként, befogta őket. Mi más az ember, mint sorstárs, a pókháló szálán, a háló sarkán?
Kánaán levegője :: Színekre vágyom /6.
Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.
Volt egy nagybátyám...:: Színekre vágyom /5.
Schwartz Béla, még azután is Sándor Béla maradt, amikor az Új Világba, New Yorkba tette át életét. Egyszer meglátogatott engem a jeruzsálemi otthonomban és megtanított az imaszíj használatára. - Uri Asaf Színekre vágyom című sorozatának ötödik része a DRÓTon.
Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.
Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.
Színekre vágyom :: Színekre vágyom /3.
A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre).
A mocsári ciprus :: Színekre vágyom /2.
A fák is őszülnek, mint az ember. - Uri Asaf Színekre vágyom című új sorozatának második része a DRÓTon.
A nemzet együtt marad? :: Színekre vágyom /1.
Apám, aki Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfaluban született, feltehetően soha nem hagyja el országát, ha Horthy és Teleki nem írja alá azt a zsidótörvényt 1920. szeptember 24-én. A sorban következő, hasonló rendeleteket és azok következményeit (1939-ben és 1941-ben) apám már nem várta meg. A nemzet akkori vélekedése szerint a zsidó nem testvére a magyarnak, (ld. Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, szerk., Fisch Henrik, 1947). A zsidó idegen a nemzet testében, pedig már befogadták és megtűrték, de most megbánták, mert a fejükre nőttek. Az említett rendeletek következtében kifosztották és a halálba kergették őket.
URI ASAF és a KAFKA KÉPEKBEN a DRÓTon
A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenharmadik rész
Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész
A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. - Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész
Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál. - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész
Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... - A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész
Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész
Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem. - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész
Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész
Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszadik rész - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása
A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonegyedik rész - A Nílus istene
Mielőtt a németek bevonultak, az író Max Brod, Kafka barátja és bizalmasa 1938-ban elhagyta Prágát az utolsó vonattal, és a feleségével Palesztinába utazott. Egy nagy bőröndben vele voltak Kafka kiadatlan kéziratai, naplói és levelei, hatalmas kincs, melynek jegyzékét ma sem ismerjük teljes pontossággal. A Kafka végrendelete által megsemmisítésre szánt kéziratok végül biztonságos helyre kerültek. Kafka még a halálos ágyán is a kierlingi kórházban egy kertről álmodott, amit Izrael földjén megművelne, de soha nem hitte, hogy a saját művei lesznek ama távoli kert palántái, az újdonsült kertész, Max Brod kezében. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonkettedik rész - Kafka végrendelete
Az írók, Kafkával az élen ugyanazt mondják: ne keress történetet! A világban nem történik más, mint az óramutató szerinti váltakozások, napkelte és napnyugta, csillagok közelednek, csillagok távolodnak, sok csend és mozgás, többnyire nézők nélkül. Mit jelent embernek lenni? Felfogni ezt a hallgatást. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonharmadik rész - Ne keress történetet
Megértem a türelmetlenség okát. Kafka szerint a türelmetlenség az emberi főbűn. - Uri Asaf: Kafka képekben - befejező rész
- Irodalom