Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.
Uri Asaf
Színekre vágyom (4)
Herakleitosztól tudjuk
Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. Az ujjad még meleg, pedig a nap már lement. Mögöttem állsz, egybesodrod a levegő hűvös selymét és a kutyák hangját. Ne félj, ezen a földön sehol nincs teljes mozdulatlanság. Szombat van, senki nem emelheti fel a földre hajló virágot. Délutánra a szirmok széle megbarnul, de a virág közepéből egy pillanatra sem tűnik el az élet. A virág nem tud a hervadásról. Az ég egybeolvad a liget fáival, az ösvényeken fiatalok és öregek sétálnak. A liget sarkán félmeztelen fiatalember jön velem szemben. Mielőtt észrevenné, hogy nincs egyedül, hangosan mondja a szerepét, visszafordulni már késő. Az öntözőkerekek sziszegnek, a víz visszatér a ricinusbokrok gyökeréhez. Hangok kerülnek, újak és régiek. A liget sípol, az acélhúr pendül. Az árnyékom színtelen.
A Gai benHinom (Gyehenna) völgye piszkos okkerba fakul. A vízválasztó vonalán nyomtalan az élet. A dombok és a távlatok változatlanok. A lábam a földbe gyökerezik a völgyre néző hídon. A koraesti táj értelmet kap a lila árnyaktól, én pedig elfelejtem, hogy vagyok. E pillanatban azt sem tudom, melyik nap következik, két napot ugrok előre és félrekaszálom a hétvégi napok gyenge lábát. Beborítom a padlót eukaliptusz levelekkel, hogy illatos legyen a ház. A falból fény szivárog, mintha több helyen átlukasztották volna. A ciprus méltósággal kileng, a csúcsa annyira elvékonyodik, hogy két ujjam közé vehetném, de ehhez túl magasra mutat, magasabbra, mint a szemközti háztető. Tele vagyok tűszúrásokkal, vért vettek tőlem. A véremben kutattak és visszahoztak az életbe. A véremmel volt a baj vagy a szívemmel? Nem számít. Pihenés céljából Finnországba utaztam északra, a hó birodalmába, ahol még májusban is havas a táj. A tálon sült vaddisznóhús várt. Ezt ígérték, ha meggyógyulok. Nagy veszélyben lehettem, ha vállalkoztam erre az útra. Alig két napja, hogy kiszabadultam a halál karjai közül (régen úgy tudtuk, hogy a halálnak karmai is vannak). Miközben ezt az írást nézem, a denaturált szesz szagát érzem. Csak a primitív színképelemző prizma, s a szeszlámpa világít, éjjel kettő óra. A vihar mindig nyugat felől jön. Most itt van az ácsolt hegyi kilátónál, előttem tornyosul a mogyorófa felett. Nem az udvarban portyázó vaddisznókat hallom, hanem élettelen tárgyak koppannak a tetőn, lassú ritmus szerint.
Berlin Dahlem, 2017.
Grunewald a tópartról nézve nem olyan, mint a repülőből, a magasból. Túl sok a kutyasétáltató, még többen treníroznak. Senki nem sétál „csak úgy”. Halk moraj költözik belém, a szeles este után, melyet zápor követett, az atmoszférikus feszültség és az ég, melynek egyetlen színe a fák törzseiből jön. A múlt a gyomromra húzódik, az ébredés alkalmat ad, hogy a görcsöt közelről szemléljem. Talán igazi görcs, élek és szálak tekervénye, fekete festék, nehezen felszívódó tinta, de az is lehet, hogy akusztikus, berlini jelenség. Magamra nézek nyugodtan és hányingerrel. A konyhalánynak, aki a reggelinél megkérdezte tőlem, hogy tojást is kérek, a haja olyan, mint a bozót. Grünewald vidéke esőtől ázik, a tavak és az ösvények körül minden sáros. Lehet, hogy a halk moraj a gyomromat találta alkalmasnak helynek, mint egy báltermet, ahol ide-oda hullámozhat.
Grunewald körül minden tüzes volt, az állatok közül csak a skorpió szerette az életét. A vándor felállt és kiegyenesedett, feje a légüres térig magasodott, lába a keskeny utat kereste. Mellén feketére festett érclapot viselt, mely védte a túl erős fénytől, és életben tartotta, erre szükség volt, mert körülötte állandóan erős fények villogtak, elhajított fáklyák, melyek örökké a röppályán maradnak, de nappal szótlanok. A vándor megtanulta, mi az, hogy egyedüllét. Mennyivel könnyebb a belátható élet. Neki nem volt belátnivalója, nem látott maga körül senkit, egyetlen élő embert sem, úgy tűnt, hogy mindenki után él és egyedül vándorol. Ez volt az ő ideje, a járvány utáni nyár. A vándor még sokszor átgondolt minden ösvényt és hallgatózott, vajon jelez a hang.
Újra az erdőben jártam, a Brücke múzeum mellett. Tíz perces gazdag séta a télre kész nyomatok, s a földi grafika között, a fekete és a zöld kompozíciók közelében, amely nem mond semmit, ha mégis beszédbe kezd, hazudik. Legjobb lenne látni a teutonokat. A dahlemi szépségek kutyát sétáltatnak. Ez is Grünewald? Minden rossz mögöttem van.
fotó - a világító fák: Berlin, Grunewald
A szobámnak négy alsó sarka van és négy felső, összesen nyolc. Kint folyik az esővíz az ereszből, aztán újra elered. Ebbe a finom hangba belekarcol egy felszálló repülőgép, vagy a földalatti szerelvény, talán az utolsó ma éjszaka. Az egyik alsó sarokban éjszínű kutya álmodik. Hangos, nyeldeklő hangja ismerős. A másik sarokban áll az ágy, amelyen én hánykolódom, az ablak felőli sarok. Az ágy velem együtt a semleges szobaközép irányába mutat, de a fejem, a felkiáltójelhez tartozó pont, felső sarokba szorul, küldetéséhez méltón. A harmadik, alsó sarokban áll a mosdó, jól bőrözött csappal, mely ma éjszaka nem csepeg. Még mindig az eső édes szitáló hangját hallom. Az egyik felső sarokban, az ajtó felől, napok óta két pók gubbaszt, lehet, hogy portyára készülnek. A hosszú lábú pókpár nappal alig változtatja a helyét, de éjjel többször láttam őket a mosdó felett. A saját hangom az ajtó felől várakozik, ez az a hely, ahol engem az előző este elhagyott, mint egy szándékosan elvesztett üzenet. Saját magamnak üzentem. Ha az esti fáradtságot egy rövid alvással kipihenem, akkor a betöltetlen sarkok dühe rám támad. Emlékeztető, abból az okból, hogy a sarkok rakoncátlanságának elejét vegyem. A szobasarkok számadást csinálnak, és ha kell, pengéjükkel felhasítják a frissességet okozó rövid álmot. Ha nincs ott a kezem és a lepecsételt szám, nem leszek képes a saját védelmemre kelni. Íme, idegen vihogás hallatszik valamelyik felső sarokból, az ablak felől, a fejem felett. Megpróbálom visszatartani, elhallgattatni, de nincs hangom és a néma szájmozgás belevész az idegenségbe.
SZÍNEKRE VÁGYOM
Színekre vágyom :: Színekre vágyom /3.
A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre).
A mocsári ciprus :: Színekre vágyom /2.
A fák is őszülnek, mint az ember. - Uri Asaf Színekre vágyom című új sorozatának második része a DRÓTon.
A nemzet együtt marad? :: Színekre vágyom /3.
Apám, aki Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfaluban született, feltehetően soha nem hagyja el országát, ha Horthy és Teleki nem írja alá azt a zsidótörvényt 1920. szeptember 24-én. A sorban következő, hasonló rendeleteket és azok következményeit (1939-ben és 1941-ben) apám már nem várta meg. A nemzet akkori vélekedése szerint a zsidó nem testvére a magyarnak, (ld. Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, szerk., Fisch Henrik, 1947). A zsidó idegen a nemzet testében, pedig már befogadták és megtűrték, de most megbánták, mert a fejükre nőttek. Az említett rendeletek következtében kifosztották és a halálba kergették őket.
URI ASAF és a KAFKA KÉPEKBEN a DRÓTon
Uri Asaf Kafkáról szóló sorozata huszonnégy részből állt a DRÓTon egy másik Kafkát, egy másfajta irodalom-szemléletet igyekezett bemutatni. A sorozat zárásakor - 2017 márciusában - interjút készítettünk a szerzővel, majd 2017 Karácsonyán kezünkbe vehettük az Új Forrás Könyvek között megjelent Kafka Képekben. A könyv bemutatója 2018. május 11-én lesz, a szerzővel és Földényi F. Lászlóval a Nyitott Műhelyben.
A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenharmadik rész
Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész
A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. - Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész
Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál. - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész
Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... - A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész
Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész
Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem. - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész
Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész
Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszadik rész - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása
A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonegyedik rész - A Nílus istene
Mielőtt a németek bevonultak, az író Max Brod, Kafka barátja és bizalmasa 1938-ban elhagyta Prágát az utolsó vonattal, és a feleségével Palesztinába utazott. Egy nagy bőröndben vele voltak Kafka kiadatlan kéziratai, naplói és levelei, hatalmas kincs, melynek jegyzékét ma sem ismerjük teljes pontossággal. A Kafka végrendelete által megsemmisítésre szánt kéziratok végül biztonságos helyre kerültek. Kafka még a halálos ágyán is a kierlingi kórházban egy kertről álmodott, amit Izrael földjén megművelne, de soha nem hitte, hogy a saját művei lesznek ama távoli kert palántái, az újdonsült kertész, Max Brod kezében. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonkettedik rész - Kafka végrendelete
Az írók, Kafkával az élen ugyanazt mondják: ne keress történetet! A világban nem történik más, mint az óramutató szerinti váltakozások, napkelte és napnyugta, csillagok közelednek, csillagok távolodnak, sok csend és mozgás, többnyire nézők nélkül. Mit jelent embernek lenni? Felfogni ezt a hallgatást. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonharmadik rész - Ne keress történetet
Megértem a türelmetlenség okát. Kafka szerint a türelmetlenség az emberi főbűn. - Uri Asaf: Kafka képekben - befejező rész
- Irodalom