Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Hamvas és a zsidóság | Weiner Sennyey Tibor előadása | esszé és videó

Hamvas Bélát, mint jelentős írót és kiemelkedő gondolkodót több ízben is előszeretettel sodorták olyan kontextusba, amelyből azt a messzemenő következtetést lehetne levonni, hogy Hamvas antiszemita, fasiszta, vagy netán éppen kommunista lett volna, esetleg, hogy egyetértett volna a háborúval. - Weiner Sennyey Tibor előadását olvashatják és tekinthetik meg a DRÓTon.

Hamvas és a zsidóság,
avagy kísérlet egy érzékeny kérdés megválaszolására

(Az előadás esszé változatát a videó alatt olvashatják.)


    Nehéz, nagyon nehéz a huszadik századot és a benne élőket megérteni és elfogadni úgy, hogy tudjuk, mihez vezettek gondolataik, tetteik és tévedéseik. Nem csak a két világháborúhoz, számtalan értelmetlen áldozathoz, végtelen szenvedéshez, hanem valójában ahhoz a zavarodott korhoz is, amiben mi élünk a huszonegyedik században.
    Hamvas Bélát, mint jelentős írót és kiemelkedő gondolkodót több ízben is előszeretettel sodorták olyan kontextusba, amelyből azt a messzemenő következtetést lehetne levonni, hogy Hamvas antiszemita, fasiszta, vagy netán éppen kommunista lett volna, esetleg, hogy egyetértett volna a háborúval. Háborúhoz való viszonyát tárgyaltam máshol, most inkább arról beszélnék, hogy mit gondolt Hamvas a zsidókról. Ehhez azonban ismét hangsúlyoznom kell azt, amit már többször elmondtam, igaz, nem lehet elégszer elismételni, hogy Hamvas, akárcsak mi mindannyian, folyamatosan változott, alakult, fejlődött, és természetesen másmilyen ember volt 16 évesen, 40 évesen és 60 évesen, tapasztalatait megfontolta, nézeteit revideálni tudta, ellentétben nagyon sok rögeszmékhez és téveszmékhez ragaszkodó későbbi olvasójával.
    Tegyük hozzá, hogy mivel folyamatosan foglalkoztatta a karakterológia, így az is érdekelte, hogy van-e és milyen lehet egy-egy nép, nemzet arca. Nagyon sokat, érdekesen és kritikusan foglalkozott a magyarsággal, a németséggel, s ezekben az írásokban, itt-ott, elvétve véleményt alkotott a zsidóságról is. Ezen részleteket alapján - az élet és életmű kontextusából kiragadva - könnyen lehet olyan gondolatokat tulajdonítani Hamvasnak, amelyet ő maga sohasem úgy gondolt, esetleg később már másképpen látott. Lukács György Hamvasról szóló kritikájában (Lásd:  Lukács György: Az absztrakt művészet magyar elméletei. I.n.: Új magyar kultúráért. Fórum. 1948.) Hamvast a fasizmus szekértolójának nevezi, amiért úgy és ahogyan írt a képzőművészetről. Ez természetesen ostobaság. Horváth Róbert, azt próbálta egy előadásában  (Lásd. Magyar Sziget, Verőce, 2011. aug. 2.) érzékeltetni, hogy Hamvas egyik eredeti művében megsemmisítő kritikát gyakorolt a zsidósággal szemben, amelyet később is mindvégig fenntartott a „judeaokrata liberalizmussal” szemben. Lukács György és Horváth Róbert, igaz más felhanggal, de lényegét tekintve ugyanazt sugallja, egymástól félévszázados távlatból, mégpedig, hogy Hamvas Béla szélsőjobboldali, antiszemita eszméket vallott. Hamvas és a politika, továbbá Lukáccsal való vitájáról szintén írtam másutt, most elég az hozzá, amit Hamvas Béla maga is írt A magyar Hüperiónban:

„Tudom, hogy nem fog következni utókor, amely majd megbecsül. Amit én csináltam oly erős, kegyetlen és embertelen, hogy aziránt semmiféle utókor nem fog megenyhülni. Nem kedvezek senkinek, még nekik sem. Belőlem senki sem meríthet igazolást.”
A magyar Hüperión. Első levél. Gulyás Pálnak küldött változat. Gépirat.

    A leghelyesebb, ha megmutatjuk, lehetőleg időrendben, hogy a zsidókról és a zsidóságról alkotott képe életében és írásaiban, hogyan alakult, változott. Tudom, hogy ez kritikus pont sokak - zsidók és nem zsidók - számára Hamvas Béla megítélését illetően, de míg Nyírő József például egyértelműen antiszemita volt, s ez irodalmi munkásságát is meghatározta, addig Hamvasnál teljesen más a helyzet.
    Hamvas legelső nyomtatásban megjelent munkájában, amelyet még mindössze tizenhat évesen írt, már van egy rövid részlet, amely a zsidókról szól. A Három nap Dunántúlban leírja mindazt, amit a nagymartoni vendéglőstől, „Haider uramtól” hallott:

„Tőle (Haidertől) aztán sok érdekes apróságot tudtunk meg Nagymartonról. Olyasmit is, ami dr. Thirring Gusztáv kitűnő úti kalauzában nem olvasható. (…) Érdekes dolgokat mondott el Nagymarton élesen elkülönített két részéről: a keresztény és a zsidó Nagymartonról. Az első népesebb, tisztább és szebb, de épp ezért büszkén nézi le a másikat. Egész a legújabb időkig ezt a lenézést meg is érdemelte ez a másik, már azért a rossz hírnévért is, amit Nagymartonra hozott. Mert híres orgazda fészek volt ez, főleg a bécsi tolvajok számára. Nem egy nagyobb lopás bűnjeleit találták meg itt az igazságszolgáltatás kutató emberei. De ezek az idők már elmúltak. Talán azért is nem volt tanácsos itt elrejteni a kétes eredetű szerzeményeket, hiszen azonnal itt kereste a törvény.
De azért a zsidó Nagymartonban ma sem lakik keresztény, a keresztény Nagymartonból lassan kifelé húzódnak a zsidók. (…)”

Hamvas Béla: Három nap Dunántúl. Szövétnek. 1913. 4. szám. 46. oldal.

    Ez a kis szövegrészlet egyébként tökéletesen megvilágítja, hogy működnek a prekoncepciók a különböző kisebbségekkel szemben, lett légyen az zsidó vagy cigány, vagy bármi más. A kocsmáros Haider, miközben Fraknóra kíséri a fiatal pozsonyi kiránduló fiúkat, mond is valami izgalmasat, meg nem is, valójában pletykál, amit a fiatal Hamvas érdekességként beleír dolgozatába, de nyilván ellenőrizni nem tud. Haider szerint orgazda fészek volt a zsidó Nagymarton, de már nem az. Vagyis, szerinte a zsidók loptak, de már nem. Az egyetlen, amit ebből a kis történetből tényszerűen megtudunk, hogy zsidók és keresztények külön éltek Nagymartonban 1912-ben - mint oly sok helyütt másutt is. A fiatal Hamvas természetesen nem megy el Nagymarton zsidók lakta részébe, nem találkozik zsidókkal, s így nem is tudja ellenőrizni Haider kocsmáros szavainak igazságtartalmát. Mégis átveszi a „kis színes” történetet, s ezzel a korabeli (és mai) prekoncepcióknak egy esszenciális mintáját adja. Ma is így vannak ezzel sokan. „Ott laknak a cigányok, oda ne menj…” - mondják, de igazából nem tudják, hogy mi van ott, sosem jártak cigányok között. A zsidók meg, mind gazdagok és bankárok, ilyenek vagy olyanok, de valójában zsidóval még nem találkoztak. Látnunk kell azonban, hogy Hamvasnak ezen első nyomtatásban megjelent írásának azonban ez csak egy kicsiny részlete, a szöveg nem erről szól. Arról, hogy mi ennek az írásnak a valódi jelentősége és hol a helye az életműben értekeztem Hamvas és a magyarság kapcsán írott esszémben, most másról van szó.
    Sokkal fontosabb, hogy egy másik részletet is megvilágítsunk, amelyet Darabos Pál is idéz nagy monográfiájában, majd Horváth Róbert is hivatkozik említett előadásában, mondván érthetetlen módon maradt ki A magyar Hüperiónból. Nem érthetetlen módon. Hamvas előbb elküldte néhány barátjának a gépiratot, majd saját maga átdolgozta, ahogy Az öt géniuszt is. A Hüperiónnak azonban fennmaradt a Gulyás Pálnak küldött eredeti gépirata, nekem is itt van az asztalomon, s ebből idézi Darabos is azt, amit tőle Horváth. Az idézet kontextusából kiragadva valóban nagyon erős, ahogy az egész Hüperión könyv is teli van igen erős állításokkal:

„Amikor megismerkedtem vele [Kerényi Károly], a helyzet, amelyben élt, bántó és szégyenletes volt.
Olyan emberekkel vette körül magát, akiknek közelébe csak orrbefogva lehet lépni. Azonfelül penetráns zsidóság. Mit nevezek zsidóságnak? A védtelenséget a polgárosulás felé, a lassú elsüllyedést a komfortba, a takarék könyvbe és a sznobizmusba. Valami szemtelenül profán és pimaszul kihívó, importált angol és francia elmésség. Minden hazug itt, még a mosoly is. Ő [Kerényi, a klasszikafilológus] állt a középpontban, fölényes jóindulattal komédiázott nekik, akik érezték, hogy ez még a jazznél is izgatóbb és a koktailnál is rafináltabb, mert itt nem léhaságokkal játszottak, hanem istenekkel. Az Akademos kertjének fordítottja volt és a platóni erós ellenkezője. Hiányzott belőle minden komoly tiszta és valódi.”

Hamvas Béla: A magyar Hüperion. I. rész 19. levél. Közli Darabos Pál: Egy életmű fiziognómiája. II. köt. H. n., 2002, Hamvas Intézet, 226. o. (Az életműkiadásban máshogyan jelent meg. V.ö. Hamvas Béla: A magyar Hüperion. I. kötet. H. é. n., Medio /Hamvas Béla művei 15./, 60. o.)

    Ne felejtsük el, hogy Hamvas Béla ennek a művének megírása idejében és később is ugyanilyen kemény kijelentéseket tett a németségről, s a legkeményebbeket a magyarokról.  Ez persze nem menti fel az alól, hogy itt valóban antiszemita kijelentést tett, ahogy nem mentesít minket sem attól, hogy elgondolkodjunk kijelentésén. Lássuk a kontextusát és szoros olvasását ennek az igen könnyen félreérthető szövegrészletnek. Itt Hamvas arról számol be, hogy miért nem sikerült a Sziget-vállalkozása Kerényi Károllyal, mindent és mindenkit okol érte, főleg Kerényit. Erről is írtam bővebben az Álarc és koszorú kapcsán, most elég legyen hozzá annyi, hogy itt Kerényin és a többieken kívül, megjelöli Kerényi környezetét is, vagyis és egészen pontosan saját közönségüket, mint kudarcuk okát, olyan embereket, „akik közelébe csak orrbefogva lehetett lépni”. „Azonfelül” vagyis akik ezeken kívül voltak nem más, mint a „penetráns zsidóság”. Mit jelenthet az, hogy penetráns? Átható, mindent betöltő, bár kétségtelen, hogy ezt leginkább a bűz kapcsán szoktuk használni, tehát negatív konnotációban, ahogy itt is abban van. Ne felejtsük el, hogy az egész szövegrészlet igen erősen a kudarcból fakadó sértődöttséggel van átitatva, melyet Hamvas később maga is saját szemére vet, s amit úgy fogalmaz meg, hogy ressentiment. Ahogy ezt az etika-szótára írja le:

Ressentiment: az alacsonyabb rendű emberben (csőcselék) a magasabb rendűvel (előkelő, nemes) szembeni irigységgel vegyes ellenszenv, utálat, tehetetlenségből fakadó bosszúvágy. A saját sorsunk alakulásáért, a szerencsétlenségekért és a nyomorúságos helyzetünkért hajlamosak vagyunk magunkon kívüli okokat, leggyakrabban másokat felelőssé tenni. A csőcselék, vagy nyájember, és az előkelő megkülönböztetésének egyik szempontja éppen az, hogy ki hogyan viszonyul a sorshoz: kitér-e előle, vigaszt keres-e ellene, a véletlenszerűséget valami kiszámíthatóvá akarja-e egyszerűsíteni, vagy pedig a sors szerelmeseként (amor fati) felvállalja mindazt, aminek megtörténése nem függhet akaratától (Übermensch).

Nietzsche hangsúlyozza továbbá azt is, hogy a ressentiment önvédelmi és létfenntartási funkcióval is bír: az előkelővel harcba bocsátkozni gyáva ember, önigazolást talál ebben az érzésben a másik ellenében, miközben alattomos támadást intéz ellene.

Nem csak pszichológiai, hanem kultúrtörténeti dimenzióban is értelmezi Nietzsche a csőcselék és az előkelő küzdelmét, aminek végeredményeképpen a gyengék és elesettek, a küzdeni képtelenek az értékek kiforgatásával fölébe kerekedtek az előkelőknek, lejátszódott a rabszolgalázadás a morálban, győzedelmeskedett a ressentiment-morál.”

    És kétségtelenül Hamvas Béla A magyar Hüperion ezen első, később saját maga által átírt változatában mindenki mást okol kudarcáért, Kerényit, egykori közönségét, a zsidókat, a magyar költőket, és főleg és hosszasan a magyarságot. Kerényi Károly olvasta Hamvasnak ezen vádbeszédét, s amikor Gulyás Pál egy levélben rákérdezett ezt válaszolta:

„Eszembe jut, amit Hamvas Hyperionjáról írtál nekem. Ismerem. Nálam is van másolata, s én már tudom, mennyire énes (én… én… én…) és épp ezért (az eldugott s mégis ordító én miatt) mennyire hamis.”
Adj ideát az időnek. Kerényi Károly és Gulyás Pál barátságának dokumentumai. Közzéteszi Lisztóczky László. Kráter. Budapest. 1989. 59. o.

    Egyébként, ha valami nem eldugott A magyar Hüperiónban az éppen a szerzői én, Hamvas sehol máshol nem beszél ilyen sokat saját magáról, sehol sem adja ki ennyire saját magát, mint éppen itt, de ettől még Kerényi Károly állíthatta azt, hogy szerinte ez hamis.
    Visszatérve: van azonban itt egy másik részlet is, méghozzá a „zsidóság”-definíciója, amikor is azt mondja, hogy ismételjük:

„Mit nevezek zsidóságnak? A védtelenséget a polgárosulás felé, a lassú elsüllyedést a komfortba, a takarék könyvbe és a sznobizmusba. Valami szemtelenül profán és pimaszul kihívó, importált angol és francia elmésség. Minden hazug itt, még a mosoly is.”  

    Hamvas tehát itt nem a vallási közösségről, nem a zsidókról beszél, hanem egy olyan általánosításról, mint például, amikor azt mondjuk, hogy németség. Értünk ezalatt valamit, aminek van valami homályos és közös metszete, esetleg azt, hogy a németség pontos, megbízható, szorgalmas, szőke és szeret sörözni, de ez ugyanolyan általánosítás, mint a fentebbi és valószínűleg ugyanúgy pontatlan. Nem árt emlékeznünk arra, hogy mindezt 1939-ben írja, a második világháború kitörése évében, a két magyarországi zsidótörvény után, de még a zsidóüldözés előtt. Kontextusából kiragadva, természetesen egészen mást jelent ma, mint akkor, bár akkor sem voltak ezek túlontúl kedves és elnéző sorok, ahogy amúgy sem volt jellemző, hogy Hamvas elnéző lett volna bárkivel, legfőképpen saját magával nem.
    Ezen sorok leírása után tört ki a háború.
Dúl Antal így foglalta össze ezt az időszakot:

„A háború idején háromszor kap behívóparancsot (1940, 1942 — oroszországi frontszolgálat, 1944). 1944 nyarán, amikor csapatát Németországba vezénylik meg­szökik. 1945 januárjában lakásukat bombatalálat éri, kéziratai, jegyzetei, könyv­tára — addigi élete egész kelléktára megsemmisül.
Dúl Antal: Hamvas Béla - és az a bizonyos esszé. Életünk. 1987/09. 873. o.

    Hamvasnak itt egyébként jelenlegi témánk szempontjából van egy nagyon fontos, messze nem elhanyagolható és igen érdekes életrajzi pillanata. Mégpedig akkor, amikor Szokolyára kerül, ahol Weöres Sándor is meglátogatta, s ahová felesége, Kemény Katalin is vele tudott menni. Szokolyán Hamvasra zsidó munkaszolgálatosokat bíztak.
Érdemes idéznünk azt, ahogy Demény Jánosnak írja le egy levelében ezt az időszakot:

„A helyzet sokkalta nehezebb lehet, mint 2 évvel ezelőtt volt kint a Don mellett. Az út persze kifelé vezet, és itt nálunk az a hangulat, hogy esetleg hetek, sőt napok alatt minden eldőlhet. Az én életem itt belsőleg éppen olyan nehéz, mint amilyen könnyű lehetne, ha csak a külsőségeket nézném. Hihetetlen, hogy mit kell egy-egy nap felszámolni ahhoz, hogy a következő napra ne legyen szellemi és pszichológiai restanciám. Nagyrészt az időre írom, de persze sok benne a személyes is. Azt képzelem, hogy valakinek a dolgokat mégiscsak vállalni kell, és az összes elintézetlen problémákat ismernie kell. A nagyon súlyos órák és napok elképzelhetetlenül világos időszakokkal váltakoznak. Soha nem hittem volna, hogy ilyen élményanyag fölött is egyszer rendelkezni fogok. Egyébként a Bhagavad Gitát fordítgatom, és a felével már készen is vagyok.”
Szokolya, 1944. szept. 9. Demény Jánosnak

Sajnos Hamvas Bhagavad Gíta fordítása eddig nem jelent meg, elveszett, vagy lappang, mindenesetre, Darabos Pál így ír erről az időszakról:

„A szokolyai időszaknak a nyilas puccs vet véget, amikor Hamvas a hozzá beosztott munkaszolgálatosokból álló egységét feloszlatva haza bocsájtja, ő maga is hazatér és katonaszökevényként éli át Budapest ostromát, amelynek végén teljesen új helyzetben találja magát.”
Darabos Pál: Egy életmű fiziognómiája. Hamvas Kultúrakutató Intézet. Budapest. 2002. II. 469.

    Darabos Pál és Kemény Katalin azok, akik ezt, hogy Hamvas a rábízott munkaszolgálatosokat elengedte leírta, sajnos hosszas keresés után sem találtam más forrást, ugyanakkor meg kell mondani, hogy Darabos messze a legtöbb és legpontosabb adatokat közli Hamvas életével kapcsolatban, éppen ezért nem vonnám kétségbe ezen állítását, ahogy Kemény Katalinét sem.
Ugyanakkor Kemény Katalin ugyanerre az időszakra így emlékszik:

„Pár hét után a csapatot Nógrád megyébe, Szokolyára vezényelték. Oda már én is követhettem. Parasztházban kaptunk szállást. (…) egészen addig, míg nem jött a parancs, hogy másnap reggel az egész csapat az ott lévő családtagokkal együtt Ausztriába indul. Egyetlen pillanat műve volt az elhatározás, mi nem megyünk. Szerencsére akadt egy hasonló tervet szövő sofőr, akinek segítségével még aznap éjjel Budapestre szöktünk.
Ettől kezdve a bombaveszély eltörpült a fenyegető igazoltatás előtt. Ez meg is történt. Két fegyveres, karszalagos állított be, levitte a Bécsi úti nyilas tanyára. És csodák csodája, Béla pár óra múlva mosolyogva állított be. Olyan részegek voltak, mondta, hogy nem is kellett nagy lelemény a megugráshoz.”

Kemény Katalin visszaemlékezése. I.n.: In memoriam Hamvas Béla. Szerkesztette Darabos Pál és Molnár Márton. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet. Budapest. 2008. 110. o.

    Hamvas Béla tehát a nyilaspuccs idején élete kockáztatásával előbb elengedte a rábízott zsidó munkaszolgálatosokat, majd pedig dezertált.
    Tegyük hozzá, hogy A magyar Hüperión korábban idézett, vonatkozó részeit - amennyire én tudom - ő maga írta át a háború után, a zsidóságra vonatkozó részeket kihúzva, hogy kiragadva a kontextusból ne lehessen félremagyarázni. Félelme ezzel kapcsolatban jogosnak bizonyult. Mindezek mellett A magyar Hüperiónnal valóban vannak problémák, de azok elsősorban a szöveghűség és a Dúl Antal szerkesztette kiadásra vonatkoznak, pláne, hogy a szövegnek legalább két különböző változata maradt fenn. Mindaddig, amíg a könyvnek kritikai kiadása nem lesz, s az életrajz ismeretében be nem ágyazódik az a teljes életmű szövetébe, ezek igen problémás részek lesznek.
    Hamvas Béla azonban a háború alatt és után is foglalkozott a zsidósággal, különös tekintettel a zsidó hagyománnyal, Az ősök nagy csarnokának harmadik kötetében találjuk Hénoch apokalipszise és a Széfer Jecíráról szóló két fordítását és tanulmányát. Mint jegyzetei tanúsítják maga is tanult héberül és ezekben a fordításokban és tanulmányokban hosszasan értekezik a zsidó misztika és a héber nyelv kapcsolatáról és fontosságáról. Ahogy Hamvas - mintegy saját fordításai kritikájaként - maga is belátja:


„A héber mesterek nem győzik hangsúlyozni, hogy akár a Tóra, akár a Talmud, vagy a kabbala idegen nyelvre fordítva tulajdonképpeni és sajátos értelmét elveszíti. Ugyanezt mondják a kínaiak a Tao te kingről, a hinduk a Védantáról.”
Hamvas Béla: Széfer Jecírá. Tanulmány. Az ősök nagy csarnoka. III. 209. o.

    Ennek ellenére kísérletet tesz két olyan héber szöveg fordítására, amely szerinte az emberiség közös szellemi hagyományának elidegeníthetetlen része, éppen ezért helyezi azokat az ősök nagy csarnokába. Végül pedig mintegy mellékesen jegyezzük meg azt a szintén életrajzi tényt, hogy felesége, Kemény Katalin erdélyi zsidó családból származott. Érdemes mindezekhez még hozzáolvasni Tábor Ádám cikkét is.
    Aki tehát azt állítja, kimondva vagy kimondatlanul - akár balról, mint Lukács György, akár jobbról, mint Horváth Róbert - kiragadott részletek alapján, akár egy ifjúkori írásra, akár egy később újragondolt megjegyzésre hivatkozva, hogy Hamvas Béla fasiszta vagy antiszemita lett volna, az éppen úgy, mint Szántai Lajos (lásd: Magyarságunk ellenségei.), aki azért, mert Hamvas, mint oly sokan a korban belépett a kommunista pártba, ezért kommunista lett volna: egészen egyszerűen hazudik, nem mond igazat. Hamvas Béla, ellentétben német kortársával, Heideggerrel, nem volt antiszemita, nem lelkesedett a nyilasokért, de később a kommunistákért sem. Hamvas Béla egész élete és életműve összességében sem kedvez azoknak, akik - bár nagyon szeretnének - nem nyerhetnek igazolást sem hamis vádjaikra, sem téveszméikre.

(Elhangzott a Szentendre Éjjel-Nappal Fesztiválon, a Szántó Zsidó Ima és Emlékházban, Szentendrén, 2018. augusztus 26-án.)

A fotón Hamvas Béla katonatisztként a második világháború alatt.

A cikkhez hozzászlóni itt  lehet a Facebookon: https://www.facebook.com/drot2.0/posts/1414248938700187


HAMVAS BÉLÁról a DRÓT

Semmi komoly Hamvas Béla

Hamvas Béla és a humor kapcsán tartott előadást Weiner Sennyey Tibor a 10. Bor, Mámor, Bénye fesztiválon, Erdőbényén. Az előadást most meghallgathatjátok a DRÓTon.

Hamvas Béla álarca és koszorúja,

avagy barátsága és kudarca Kerényi Károllyal

Mi volt az, amit leírt az Álarc és koszorúban és felolvasott akkori legjobb barátjának Dalmáciában, Korčula-szigetén 1934 nyarán? Mi volt az, amitől annyira tartott Kemény Katalin, hogy utoljára szerette volna, hogy megjelenjen, s amit Dúl Antal úgy jellemez, hogy „nagyon vitatható, kétes írás”. És végül is mi lett mindebből?

A teljesség fele, avagy Weöres és Hamvas barátsága

Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért: legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy értik és ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. Életük és műveik szervesen hozzátartoznak nem csak ahhoz, hogy valaha is fogalmat alkothassunk a modernségről, az irodalomról, hanem hogy egyáltalán, helyes elképzelést alakíthassunk ki arról, mit jelent szabad gondolkodónak, vagy akár magyarnak és embernek lenni. Weiner Sennyey Tibor esszéje, amelyben megismerhetünk egy eddig ismeretlen Weöres Sándor levelet, amelyet Hamvasnak írt.

Hamvas Béla és a buddhizmus

Hamvas Béla arra jutott, hogy a buddhi, vagy Buddha-tudat nem más, mint az ember őseredeti alapállása, éber léte, amit mindenki felébreszthet magában, mert mindenki ugyanazokkal őseredeti alapokkal rendelkezik. Azt mondta, hogy ugyanerről az éberségről szólnak végső soron a védák, a szúfi, az orfika és erre a felébredettségre hív a kereszténység is Jézussal és a szeretettel.

Hamvas kritikája,

avagy senki sem ismerheti igazán a Bélát

Mit gondolt Hamvas Béla a természettudományokról? Mit kritizált ebben Németh László? Miért tartotta fasisztának Hamvast Lukács György? És mit mondott Szentkuthy Miklós Hamvas Béla és Kemény Katalin közös könyvéről? Weiner Sennyey Tibor a 2017-es debreceni Metakritika konferencián tartott előadásának esszé változata.
Milyen kertész volt? Mit gondolt a földművelésről és arról, hogy a kertésznek hogyan kell hozzáállni a kertjéhez? Igaz, hogy belépett a kommunista pártba és kiváltotta a földmunkás igazolványt?
 
Az igazi tétje azonban az öt nagy géniusznak és száz kicsinek, hogy az ember mennyit és hogyan tud belőle magában realizálni, hogyan tudja magában megoldani ezt a rettenetes nehéz ügyet, hogy egyszerre része az emberiségnek és tartozik valamely néphez, adott esetben a magyarhoz.
 
 
Kevés szimbolikusabb eseményt tudtam volna elképzelni, mint éppen ezt. A nácik felrobbantották a Lánchidat, benne a Hamvas hangját rejtő lemezkét is. 
Elmeséltem, hogy mindössze ennyim van, ez az egy cím, hogy „Aenona, a halott város”.
Elmosolyodott.
Azt mondta, hogy ha segítek a földjein a betakarításban, akkor ő elvisz Aenonába. 
Így is lett.  - Weiner Sennyey Tibor esszéjét olvashatjátok a DRÓTon.
 
 
Ennyi embert együtt még irodalmi esten nem láttunk! 440 ember volt kíváncsi a 120 éve született Hamvas Béláról szóló beszélgetésre és az azt követő előadásra 2017 június 15-én a Várkert Bazárban. A beszélgetést Szőcs Géza nyitotta meg, majd Thiel Katalin - a filozófia professzora -, Müller Péter - író - és Weiner Sennyey Tibor - költő, író - beszéltek Hamvasról és Hamvashoz fűződő viszonyukról. A házigazda Juhász Anna volt. A beszélgetésből részleteket tekinthettek meg a DRÓT felvételén.

Titkosrendőr volt Hamvas Béla?

Az igazság pedig az volt, hogy Hamvas Béla rájött nyomozása során: a bűnjelek saját magához vezetnek. Tényfeltárás, dokumentumok, részletek és információk egy elveszett hangfelvételről a DRÓTon!

Hamvas Béla és a politika

Thiel Katalin eperjesi előadása + VIDEÓ

Hamvas Béla válsághoz fűződő viszonya, markáns politikaellenessége egyrészt az átélt krízis-élményekből, a személyi szabadságot semmibe vevő korabeli intézkedésekből, a diktatúra hatalmi túlkapásaiból vezethető le, másrészt a mindezek nyomán kialakuló bölcseleti alapállásából, az életről és a létezésről vallott nézeteiből. 

Tudom, hogy nagyon kevesen fognak megérteni. Tudom, hogy még kevesebben fogják elfogadni mindazt, amit most mondani fogok, éppen ezért igyekszem Hamvas írásaiból, naplóiból és leveleiből gondolataimat alátámasztani. - Hamvas Béla szülővárosában, születésének 120-dik évfordulója alkalmából rendezett eperjesi konferencián tartott előadás esszé változatát olvashatjátoka DRÓTon.
 

Hamvas Béla szerint a regényforma a legmegfelelőbb az időszemlélet és a morálfelfogás közötti összefüggések bemutatására. Ez az oka, hogy megírta fő művét, a Karnevált, amelybe belesűrítette minden filozofikus gondolatát, s amelynek eredetileg az „Egyetlen pillanat” címet szerette volna adni. 

Hamvas Béla 120 éve született. Ez alkalommal Hamvas-hetet tartunk a DRÓTon és új és korábbi Hamvassal kapcsolatos írásainkat tesszük közzé lapunkon. Elsőként Thiel Katalin esszéjét olvashatjátok, amely az idő problematikáját járja körbe Hamvas Béla Karnevál című regényében.

Hamvas kontra Lukács, avagy mi a művészet?

Ez a történet tehát máig hat és tart. A lényeg a szemlélet-különbség, amely Hamvas és Lukács személye és filozófiája között feszül(t). - Lukács György szobrát elbontják a budapesti Szent István parkból. A Fővárosi Közgyűlés döntése nagy vitát váltott ki, ennek a vitának apropójából közöljük újra Weiner Sennyey Tibor alábbi esszéjét, amely a szerző 2015-ben megjelent kötetében Az elveszett királyságban publikált elsőként. 

Bevezetés Hamvas Béla világába

Nem, ez nem kurzuscím valamelyik egyetemen és nem is tankönyv. Csak egy cikk címe, ami a Hamvasról készült filmről és könyvről szól, és amit érdemes elolvasni és megnézni. MOST!

Hamvas egész életműve a létrontás ellen lép fel... - mondta Thiel Katalin

...épp az emberszeretet jegyében. Megtanít bennünket az evangéliumi emberszeretet nehéz kötelességére. Írásaiban újra és újra kitér a létrontás legkülönfélébb formái ellen, épp ez alapozza meg a hamvasi emberszeretet tartalmát. - mondta Thiel Katalin, akinek a DRÓTon most elolvashatjátok a 2016. november 12-én, a Hamvas Béla emléknapon, Hamvas Béla és Kemény Katalin sírjánál elmondott teljes beszédét.

Hamvas és 1956

+ VIDEÓ

Hamvas, amikor azt mondja, hogy nem lehet semmit sem hárítani, az annyit jelent, hogy nem lehet semmit sem hárítani. Amikor azt mondja, hogy lealjasodás volt, akkor az azt jelenteni, hogy lealjasodás volt. Ilyen egyszerű ez. És amikor arra utal, hogy a magyarok még egy győztes forradalmat is képesek lettek volna elrontani, akkor az azt jelenti, amit mond, gondoljunk csak arra, hogy miben élünk most, 2016-ban? És erről nem tehet senki más, csak mi. - Weiner Sennyey Tibor Hamvas és 1956 című beszéde elhangzott a Hamvas Béla emléknapon, 2016. november 12-én, a szentendrei Városháza dísztermében, és most a DRÓTon teljes egészében olvashatjátok és nézhetitek meg videónkon. 

Hamvas háza

+ videó és esszé

Tudtam a házról. Hallottam róla ezt-azt, innen-onnan. Ez az a ház, ahol a Karnevált és a Gyümölcsórát írta, ahol kertészkedett, ahol a legszebb jegyzeteit készítette. 

Hamvas és a politika

Minden irodalmi tett politikai tett, de nagyon kevés politikai tett irodalmi. Talán ez volt az a gondolat, ami visszatartott attól, hogy mindazt, ami most következik leírjam. 

...két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. - Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni? 

 
Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy igazán értik és igazán ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. 
 
...az van, hogy itt mindenki jobban tudja, jobban ért hozzá, már megmondta előre, mégsem tesz senki semmit, vagy ha valaki tesz valamit, akkor jobb lett volna, ha inkább mégsem tesz semmit, mert egészen biztosan mellé üt a szegnek, vagy olyan folyamatokat indít be, amelyeket jobb lett volna inkább elkerülni. Mondhatnám, hogy a magyarság kritikája ez a regény, de az igazság az, hogy az egész emberiségé. – 2015 nyarán jelent meg Hamvas Béla 1928-ban írott regénye, az Ördöngösök. A könyvről Weiner Sennyey Tibor ajánlóját olvashatjátok a DRÓTon.
 
Úgy tűnik a fiatal Békássy legalább annyira szerette a bort, mint a középkorú Hamvas. Ahelyett, hogy most sorban végigmondanám, amit mindenki tud, hogy mennyire fontos volt a görögség Békássynak és Hamvasnak egyaránt, azt javaslom, hogy hajoljunk kicsit közelebb Békássy Bacchusához, töltsünk egy pohár bort és olvassuk lelkesen és szorosan, mert az sokkal többet elmond a bor poétikájáról, mintha még többet mesélnék mindennek a hátteréről. - a DRÓTon most elolvashatjátok Weiner Sennyey Tibor előadását, amit a százhalombattai Hamvas Béla Könyvtárban egy borkóstolón tartott, 2016 december 2-án.

HAMVAS kapcsán a DRÓTon

Hamvas, a köcsög

Weöres Sándor ominózus pécsi szobra után, most Hamvas Bélát is elérte az újmagyar giccskultusz, annak ellenére, hogy a leghatározottabban ő maga tiltakozott saját írásaiban az ilyesmi ellen. Hamvas Béla Miska-kancsóvá lett.


Hamvas tollhegye

Ki tudja, nem arról szól-e itt minden, hogy épp a legjobbaknak kell eltűnni nyomtalanul." - 118 éve született Hamvas Béla (1897. március 23 – 1968. november 7.) író, filozófus, esztéta. A DRÓTon írtunk Hamvas és Lukács vitájáról,  Weöres Sándor és Hamvas Béla barátságáról és levelezéséről és arról is, hogyan változott Hamvas köcsöggé, de most - Hamvas születésnapja alkalmából - Danyi Zoltán jegyzetét közöljük Hamvas Béla különleges tollhegyeiről a DRÓTon


Az irodalom nem háború, hanem művészet - válasz a Magyar Hüperiónban megjelent levélre

Lehet mégis többről van itt szó, mint Hamvas Béla életművének értelmezéséről. Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy itt vajon nem a XXI. századi magyar szellemiségről van szó? Nem arról van-e szó, hogy elkövetjük-e hamarosan ugyanazokat a hibákat, melyeket kevesebb derűvel megáldott elődeink? Nem arról van-e szó, hogy még súlyosabb jövő előtt állunk, mint gondoltuk? 


Tillmann J. A.: Hamvas és a lápvilág

Hamvas még nem Evola, mint ahogy a lápvilág sem az ő sara. 


Hamvas Jobbikos énje, avagy a nettó történelemhamisítás

Úgy látszik, hogy az elhülyülés könnyed és bájos pillanata volt midőn Hamvasról köcsögöt formáztak, ahhoz képest, ami most következik. Mi jön most? Hamvas Béla életművének politikai okokból való teljes lenyúlása és félreértése. Jobbról is, balról is. Így is, úgy is.


 

  • Hamvas Béla
  • zsidóság
  • Szentendre éjjel-nappal fesztivál
  • Irodalom