Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Farkas Wellmann Endre: A római disznó - versek

én gyűlölöm, hogy én vagyok, / most életem egy hídra néz, / akit a múltja elhagyott, / jövőjét látni nem nehéz.Farkas Wellmann Endre A római disznó című verseskötetét az Orpheusz jelentette meg a 87. Ünnepi Könyvhétre. Két verset olvashattok a kötetből a DRÓTon.
 
 
Farkas Wellmann Endre
 
A római disznó
 
 
 
Fekete rongyokban
 
Fekete rongyokban a lélek:
pulzáló, fényes, híg anyag.
Most már a földhöz tartozik,
mióta föntről elszakadt.
 
A test sorsa a fájdalom,
a léleké a nemlét -
s ha én már nem is fájlalom,
anyagtalan az emlék:
 
érett gyümölcs, izgága villogás.
Hallgat az agy, a test beszél -,
benne az idő kanyarog,
kívül pedig csak fúj a szél.
 
Árnyékok vannak, éjszakák,
arcod átjáró tengerek,
partjukon folyton ott vagyok,
hol lennem most már nem lehet.
 
Magány vagy, lassú kínhalál:
lehet, hogy most már egyre megy.
És elhallgat a félelem
lélekből testbe átmenet…
 
Caorle – Velence, 2015. május 23.
 
 
Negyvenedik
 
én gyűlölöm, hogy én vagyok,
most életem egy hídra néz,
akit a múltja elhagyott,
jövőjét látni nem nehéz.
 
a hídon innen én vagyok,
a hídon túl a változás:
látszik, hogy lelkemben a víz
s a kísértés most árkot ás...
 
mert gyűlölöm, hogy én vagyok,
s hogy víz folyik a híd alatt:
az állandó s a változó
most eltaszít vagy elragad.
 
Évek, folyók és évszakok.
Netán a folyó, az vagyok?
S a hídon állva Mirabeau
azt kérdi tőlem, mi a lét
 
s mi a halál és mire jó
 
  • Farkas Wellmann Endre
  • A római disznó
  • 87. Ünnepi Könyvhét
  • Könyvhét
  • Irodalom