Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

És még mielőtt visszakérdeznél :: interjú Demeter Szilárddal, Magyarország legnagyobb példányszámú irodalmi magazinjának főszerkesztőjével

Tavaly nagyjából 550 milliót, idén már 1,4 milliárdot kapott az állami írópalántázó. Demeter Szilárd - az utóbbi időben leginkább reflektorfénybe került erdélyi író, filozófus - lett a KMTG által gründolt Előretolt Helyőrség című, 260.000 példányban - így a legnagyobb példányszámban nyomtatásban megjelenő - magyar irodalmi lap újdonsült főszerkesztője. Megkerestük Demeter Szilárdot, hogy megkérdezzük, hogy ki ő, honnan jött, mi a véleménye a kortárs irodalomról, politikáról, és hogy mire kell és hogy elég lesz-e ez a pénz?

És még mielőtt visszakérdeznél

Interjú Demeter Szilárddal, a KMTG által kiadott Előretolt Helyőrség c. lap főszerkesztőjével

 

DRÓT: Erdélyi, székely származású vagy, Kolozsváron jártál egyetemre, Tőkés László mellett a politikába is belekóstoltál. Tavaly jelent meg Kéket kékért c. regényed, ami a romániai forradalom idején játszódik. Te akkoriban 13 éves voltál. Hogyan élted meg az akkori eseményeket, a diktatúra bukását, majd a a 90-es években felerősödő magyarellenességet? Személyesen téged milyen hátrányok, incidensek értek a származásod miatt?

DEMETER SZILÁRD: Magáról a forradalom megéléséről többfelé írtam, a Drót olvasóihoz legközelebb a Reakció-blogon, ma már Mandiner.
A 90-es évek első felét Székelyudvarhelyen éltem meg tanítóképzősként (akkoriban kb. a gimnáziumnak megfelelő oktatási szinten képezték „a szellem világító fáklyáit” [egykori tanáraim definíciója], úgyhogy erről papírom van). Arról, hogy milyen volt az élet közvetlenül a diktatúra bukása után Székelyudvarhelyen, írtam egy meseregényt, Lüdércnyomás a címe.  Mivel valószínűleg már nem kapható, meg amúgy sem várnám el, hogy most a tisztelt olvasók nekiugorjanak a prózámnak, a lényege röviden: hihetetlenül termékeny és tartalmas időszakot éltünk, egy rakás teremtő energia szabadult fel, amit jóra fordítottunk. Ja, és az iskolai nemi arány úgy nézett ki, hogy 600 lány, húsz fiú, el lehet képzelni, azóta se tudok udvarolni, mert nem tanultam meg. 1995 végén kerültem Kolozsvárra egyetemistaként, a legvadabb Funar-korszakot kifogtam, erről is írtam Tempetőfi naplója címmel. Gólyaként a magyar-román interetnikus párbeszéd beavató szertartásaként úgy megvertek (négy román), hogy orromból, számból, fülemből folyt a vér. Majd ennek folytatásaként éveken keresztül a következő műsort éltem: fizikai atrocitások (verekedtünk, mint a fene, hol mi győztünk, hol ők), verbális atrocitások, lelki terror, az egyetemi adminisztráció részéről folyamatos megaláztatás a román nyelvi kompetenciáink nem akadémiai szintje miatt, és folyamatos frusztráció a másodrendű állampolgár állapotában való küszködés okán. Ésatöbbi.

A politikai szándék azt célozta, hogy ne legyen jó magyar egyetemistának lenni Kolozsváron,

de mi csak azért is jóvá tettük, többek között ebből nőtte ki magát az Előretolt Helyőrség.
 

DRÓT: Mi a véleményed a jelenlegi nemzetpolitikáról, szerinted hogyan változott az erdélyi és a határon túli magyarok helyzete az elmúlt negyedszázadban? Mit gondolsz például arról a kritikáról, amit Bárdi Nándor a történész, a Trianon 100 Lendület Kutatócsoport munkatársa nyilatkozott a román és magyar értelmiség akár intézményesült párbeszédének hiányáról a gyulafehérvári nyilatkozat közelgő centenáriuma előtt? (Magyar mítosz vagy be nem tartott román ígéretek? Bárdi Nándor történész a gyulafehérvári határozatokról) Lesz-e Székelyföldön valaha autonómia?

Létrejöhet-e szerinted egyszer a magyar-román megbékélés?  Ha igen, lesz-e helye ebben a romániai magyarságnak?
 

DEMETER SZILÁRD: Ez így tágra nyitott kérdéssor, röviden érdemben nem is lehet rá válaszolni, szakdolgozattal viszont nem fárasztanám a drot.eu olvasóit. Mindent összevetve az elmúlt negyedszázadban az erdélyi magyarság helyzete jó irányba változott, bár még koránt sincs ott, ahol lehetne. Ezért leginkább az erdélyi magyar politikum a felelős, másodsorban az erdélyi magyar elit, és csak ezt követően érdemes hibáztatni Bukarestet vagy Budapestet.
Bárdi Nándi írását most nem olvasom el, mert nincs rá időm, de ha azt állítja, hogy párhuzamos társadalmak épültek fel, a románok és az erdélyi magyarok elbeszélnek egymás mellett, akkor ezt én is így vélem. Valahol egyébként ez érthető: amíg a románság az etnikailag homogén, egységes és oszthatatlan nemzetállam narratívájában él (erről gondoskodik Románia alkotmánya, ez az alapvetése), addig értelmes párbeszédet nem is lehet folytatni, hiszen a nem román etnikumú, regionális identitásában erősödő közösségek (lásd erdélyi magyarság) indulásból ki vannak zárva. Nincs közös premisszánk, márpedig így közös következtetés sem lehetséges, legalábbis a logika többezer éves állása szerint. És ez lenne az elnagyolt válaszom is a kérdéseidre: akkor lesz/lehetséges magyar-román megbékélés, ha találunk közös premisszákat és közös célokat. Az erdélyiség pl. lehetne ilyen, és léteznek is ilyen irányú törekvések, de egyelőre a fogalom pozitív tartalmát még nem jelölték ki. Nem jelöltük ki.

Erdélyi magyarnak lenni ma többnyire azt jelenti, hogy nem vagy „tápos” és nem vagy román.

Ez így vékonyka, egy rakás minden nem vagyunk, a negatív definíciók sora végteleníthető. Azt kellene fölbányásznunk magunkból, hogy mik vogymuk, utána dobálhatjuk át a döglött macskát a szomszédok kerítésén.
Székelyföldnek lesz autonómiája. Hogy mikor, azt nem tudom, de én mindent megteszek a magam eszközeivel azért, hogy létrejöhessen. Leginkább rajtunk, székelyeken fog múlni. De ebbe most nem mennék bele részletesebben, mert akkor már beszélgetőkönyvecskét kellene kiadnunk.


DRÓT: Mire gondolsz, mit tudsz tenni Székelyföld autonómiájáért?

DEMETER SZILÁRD: Lassan hat éve egyengetem az erdélyi, ezen belül kiemelten a székelyföldi média útját. Társadalmi munkában, ingyen, bérmentve, ahogy azt illik.
 

DRÓT: Az Origón megjelent egy interjú, melynek címe az volt, hogy „Országszerte kiterjeszti hadállásait az Előretolt Helyőrség Íróakadémia” - miért van ez a háborús retorika? Ki ellen háborúztok?

DEMETER SZILÁRD: Az érdektelenség ellen.
 

DRÓT: Kiknek az érdektelensége ellen és ki vagy mi iránt?
 

DEMETER SZILÁRD: Szerinted ma hány embert hoz izgalomba egy ifjú tehetség debütkötete? Egyáltalán az, hogy van még kortárs magyar irodalom, ifjak és örökifjak küszködnek a képernyőmagánnyal?

DRÓT: Azt írtad korábban, hogy „Az, hogy tudálékosan, egymás faszát szopva az igazság birtokosaként osztjátok az észt, még elmegy, jogotok van hozzá, eresszétek, a net sok mindent elbír. De az, hogy dögunalmasan írtok, megbocsáthatatlan.” (Forrás: Demeter Szilárd: Helyőrségesnek lenni 2016. január 29. Mandiner) Kikre gondoltál? Kik az észosztó véleményvezérek, akik ráadásul unalmasak?

DEMETER SZILÁRD: Akkoriban elég sok irodalomtudor és literátor kifejtette a véleményét a témában, nem listáztam. Most legutóbb pl.

Krusovszky Dénes blogjára hívták fel a figyelmemet a Magyar Narancs online felületén. Megpróbáltam végigszenvedni, de baromira untam, öntetszelgő okoskodás, amilyent már sok százat olvastam és szerkesztettem.

Úgyhogy inkább utánamentem Krusovszky online elérhető verseinek. Találtam kimagasló műveket is az elfogadhatók között, tehát akár jó költő is lehetne, ha ráfeszülne. De nem átütő tehetség (nem zseni), vagyis dolgoznia kell ezért. Sokat kell dolgoznia. Mert a mostani szintje alapján egy azok közül, akit halála után tíz perccel még az ellenségei is elfelejtenek. Innen kezdve számomra kevésbé érdekes a véleménye, mivelhogy nem látom azt a teljesítményt mögötte, ami miatt adnom kellene a véleményére. Ettől még lehetnének értelmes gondolatai, és feltételezem, hogy vannak is. Csak hát érdekesen kellene írnia, hogy el is olvassam. (V.ö.: Krusovszky Dénes és Orbán János Dénes vitáját a KMTG kapcsán itt olvashatjátok a DRÓTon. - Megj. szerk.)

DRÓT: Ez így azért meglehetősen sommás ítélet egy kortárs íróról. Mindig ilyen kategorikusan ítélkezel? Szerinted csak a zsenik méltóak arra, hogy a műveiket elolvassák és kiadják? Vannak ilyenek szerinted a magyar irodalom mai színpadán?

DEMETER SZILÁRD: A véleménynyilvánítás szabadsága nálam előfeltételezi a véleményalkotás szabadságát. Hadd ítéljek úgy, ahogy akarok, legfeljebb nagyobbat tévedek, de az meg az én bajom.
És nem azt állítottam, hogy csak a zsenik méltóak arra, hogy. Azt mondtam, hogy mivel nem kiemelkedő alkotó, ezért a véleménye számomra kevésbé releváns. Ha Spiró György, Bodor Ádám, vagy Szilágyi István mond valamit, arra akkor is odafigyelek és elgondolkodom rajta, ha egyáltalán nem értek velük egyet. Mert mögöttük ott van a teljesítmény, ami súlyt ad a szavaiknak.

És még mielőtt visszakérdeznél: még azt sem feltételezem, hogy emiatt ők okosabbak lennének.

Csupán arról van szó, hogy jobban megérdemlik az ember figyelmét. Az élet rövid.

DRÓT: „Ma már felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e költőien lakozni. A diktatúrában semmi nem volt, ma minden van. Minden is. Állandó a zaj, véleményvezérek és divatdiktátorok mondják meg, hogy miről lehet beszélni és hogyan, miről kell hallgatni, és ehhez mit vegyünk fel. Hogy megóvjanak szabadságunk vélt veszélyeitől, Facebook-buborékba zártak bennünket. Vagyis mentünk önként, nem kellett sokat noszogatni.
Mellékletünk kísérlet arra, hogy visszatérjünk saját kultúránk talajára. Ez az igény hozta létre az Előretolt Helyőrség Íróakadémiát. Élni akarjuk az irodalmat. Nem a szakmának, hanem hús-vér olvasóknak írunk. És ha sikerül olykor eloldanunk Önöket a hétköznapok gondjaitól, akkor már megérte. (...) Egy nagyon okos filozófus azt mondta: nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van. Vagyunk, és ez maga a csoda. Otthon lenni a csodában, otthonossá tenni a világot – ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

- írtad az első megjelent Előretolt Helyőrség mellékletét vezető cikkedben. Ezek szerint nagyon szereted Ludvig Wittgenstein írásait: őt nem tartod elitistának? Mi szerinted ma az írók feladata? Mi az értelme az irodalomnak és a művészeteknek?


DEMETER SZILÁRD: Imádom Wittgensteint. Platón mellett őt szoktam a leginkább olvasgatni. Abszolút nem elitista, sőt. Egész filozófiai iparágakat küldött el a búsba akkor, amikor rámutatott arra, hogy az általuk használt kulcsfogalmak értelmetlenek. Miközben az elit egy része tanszékeket épített rájuk.
Az irodalom szerepéről beidéztétek a mondandómat, engedelmeddel nem állok neki értelmezni, nem szeretem, amikor „a költő azt üzente, hogy”. Esterházy Péter 2014-ben adott egy interjút a 168 órának, ahol ezt mondta: „Nem vagyok jelentős önértelmezője a könyveimnek, így most sem akarnék értelmezési utakat lezárni. Az a jó, ha a szöveg többet tud, mint a szerző.”

DRÓT: Megtennéd, hogy pár szóban mégis kifejtenéd? Mit értesz azalatt, hogy „élni akarjuk az irodalmat" és hogy „vissza akarunk térni a saját kultúránk talajára"? A „szakma" szerinted eltávolodott ettől?

DEMETER SZILÁRD: Nem tenném meg. Leírtam, idéztétek, a többiről lásd Esterházyt.

DRÓT: Többször kifejtetted, hogy téged nem érdekel a „körúton belüli irodalom”. Mit értesz ezalatt, hogy „körúton belüli irodalom”?

DEMETER SZILÁRD: Az intézményesült irodalompolitikát. Olyan, amilyen, nem akarom minősítgetni, csak épp nem érint meg.

KAPCSOLÓDÓ

Felröhögünk

a dolgok állásán

 a Független Mentorhálózat estje Szegeden

Van-e szabad és független, kortárs magyar irodalom? Erre a kérdésre is választ kapunk a szegedi Grand Caféban, 2018. 02. 15-én, ahol bemutatkozik az országos Független Mentorhálózat szegedi ágazata. A Független Mentorhálózat 2016-ben jött létre válaszul a magyar kormány által „mozgósított” íróakadámiára, a KMTGre.  A DRÓTon részletek olvashattok az estről és a kapcsolódó írásainkat, videóinkat, korábbi vitáinkat is megtaláljátok, amelyből - ha esetleg nem tudnátok - kiderül, hogy miről van szó.

DRÓT: Az írószervezetekre és az utóbbi években megszüntetett támogatási rendszerre gondolsz? Szerinted vannak még a magyar irodalomnak intézményei? A KMTG nem ilyen?

DEMETER SZILÁRD: Én értem, hogy az „annál rosszabb a tényeknek”  kényelmes szabadságharcos alapállás, de azért attól nem tekintenék el, hogy az általam ismert adatsorok szerint a magyar írószervezetek (most a négy nagyobbról beszélek: Szépírók Társasága, Magyar Írószövetség, FISZ, JAK) 2010 után több pénzt kapnak, mint 2010 előtt; ugyanígy a folyóirattámogatás összege is nagyobb, mint 2010 előtt, a könyvkiadásra is több jut.

Vagyis a Fidesz-kormány alatt több pénz jut a magyar írószervezetekre, a magyar irodalomra. Biztosan nem elegendő, de az, hogy több jut, az nem a megszüntetést jelenti az én értelmezésemben.

Ami a kérdés másik részét illeti: ahhoz még újságíróként sem venném a bátorságot, hogy élve eltemessem az írószervezeteket, a PIM-et, az MMA irodalmi részét etc. (V.ö. Kapcsolódó riportjainkat és videónkat a magyar folyóirattámogatás helyzetéről: Bingó? Irodalmi folyóiratok támogatása 2017-ben és A vég kezdete? az NKA és a folyóiratok 2016-ban  és Romokban a magyar szellemi élet? - Megj. szerk.)

DRÓT: A Fidesz-kormány az eddigi, 550 millió forint után újabb pénzt, 1,4 milliárd forintot ítélt meg az Előretolt Helyőrségnek a 2017 december 27-i Magyar Közlöny szerint. Hogyan lehet követni ezeknek a közpénzeknek a sorsát? Mire kell ennyi?
 

DEMETER SZILÁRD: Azért tényszerűsítsünk, mert sok félreértésnek lehet így elejét venni: a kormány a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft-nek (KMTG) ítélt meg 1,4 milliárd forintot – 2019 végéig. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia csak az egyik projektje a KMTG-nek. Emellett még számtalan más tevékenység is folyik a KMTG keretein belül (ami látszik: könyvkiadás és terjesztés, illetve heti rendszerességgel megjelenő irodalmi-kulturális melléklet szerkesztése, a többiről nem vagyok illetékes nyilatkozni).

Ez egy állami cég.

Következésképpen: minden év elején üzleti tervet kell készíteni, ezt követően minden fillér elköltését legalább háromszor ellenőrzik különböző állami szervek, minden év májusában le kell tenni egy szakmai és pénzügyi beszámolót az előző év megvalósításaira vonatkozóan. Ezek az infótörvény értelmében szabadon kikérhetőek. Ha jól rémlik, akkor az Átlátszó talán meg is dicsérte a KMTG-t, mert az egyik legegyüttműködőbb állami cég. (V.ö: 800 millió forint fölött az udvari fiatalirodalom szponzorpénze - Becker András, Átlátszó.)

DRÓT: A legnagyobb és legrégebbi és a legtöbb tagot felsorakoztató magyar írókkal és irodalommal foglalkozó szövetség, a Magyar Írószövetség mindösszesen 50 millió forintot kapott az éves működésre (ugyanebben a 2017 december 27-i Magyar Közlönyben olvashatjuk), amikor az Előretolt helyőrség 1 milliárd 400 milliót, míg az eddig sokak számára az ismeretlenség homályába burkolózó Erdélyi Médiatér Egyesület 1 milliárd 450 milliót.  Mire pályázott a KMTG és az EME, hogy ilyen sokat kaptak? Milyen pályázat volt ez?  Mit kell ezért az összegért letenni az asztalra?

DEMETER SZILÁRD: Nem vagyok felhatalmazva arra, hogy a KMTG nevében nyilatkozzam. Ugyanígy az Erdélyi Magyar Médiatér nevében sem tudok nyilatkozni.

DRÓT: Van-e és ha igen milyen összefüggés-összekapcsolódás az Előretolt Helyőrség (KMTG) és az Erdélyi Médiatér Egyesület között?

DEMETER SZILÁRD: A kettő az én személyemben ér össze, de ezen kívül az égvilágán semmi közük egymáshoz.

A KMTG egy magyarországi állami cég, ahová én egyéni vállalkozóként, számla ellenében bedolgozom.

Az Erdélyi Médiatér Egyesület egy erdélyi civil szervezet, amely az erdélyi médiatér alakítását stb. tűzte ki célul. Valóban van informális közöm hozzá. De erre nézvést exkluzív interjút ígértem az Átlátszó Erdélynek, tehát amíg az nem jelenik meg, nem tartom tisztességesnek bármit is mondani. („Lesz saját portálunk több is, vertikális is, horizontális is”. Erre megy a másfél milliárdos sajtótámogatás Erdélyben. Átlátszó Erdély.)

DRÓT: Milyenek a visszajelzések a 260.000 példányban „a körúton túli", vidéki lapokban - megjelenő Előretolt Helyőrség mellékletre?

DEMETER SZILÁRD: Az olvasói visszajelzések eddig pozitívak. Csak jelzésértékűen:

már a negyedik lapszámunkban egy egész oldalas összeállítást tudtunk készíteni olvasóink által beküldött versekből. Amelyek egyébként nem rossz versek, sőt!

És számomra csak ez a fontos, mármint az olvasók. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy ne lehetne jobbá tenni a mellékletet, ezért tervezünk egy országos közvéleménykutatást, illetve elindulunk nyílt szerkesztőségi fogadóórákat is tartani.

DRÓT: Egyesek szerint ez a nyolc oldal valójában csak az erősen kormányoldali Magyar Idők kiterjesztése országszerte a Mészáros Lőrinc által amúgy is felvásárolt vidéki lapokra? Te mit gondolsz erről?

DEMETER SZILÁRD: Ezt még értelmezni sem tudom. Nem olvasom a Magyar Időket, pontosabban ugyanúgy olvasom, ahogy az Indexet, vagy a hvg-t, szakmai alapon átfutok minden nap akár többször is a fontosabb médiumokon. Jelenleg az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet tartalmáról szerkesztőségi értekezleteken döntünk, az égadta világon senki nem szól bele.

DRÓT: Orbán János Dénes a Kárpátmedencei Tehetség Gondozó Kft (KMTG) megalapítója, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia vezetője, mégis te lettél a főszerkesztője az Előretolt Helyőrség 260.000 példányban megjelenő mellékletének főszerkesztője. Mi ennek az oka?

DEMETER SZILÁRD: Kellett valaki OJD mellé – aki sok egyéb mellett a kiadót viszi –, hogy legalább oszoljon az ütés. Az általatok hivatkozott origós interjúban elmondom. Idézem: „Olyan embert kerestünk a kiadvány élére, akit nem tudnak szétszedni szakmai nehéztüzérséggel. Sajnáltam volna azokat a kollégákat, akik az életüket tették fel az irodalomra.

Engem lehet lőni, mert cseppet sem érdekel, hogy a szakma, vagy bárki más mit gondol rólam.

Eleve nem tartom magam írónak, az írás csak a hobbim és a szenvedélyem. Maga az írás öröm számomra, nem melegítenek sem a díjak, sem a vállveregetések, szóval nem tudnak kirúgni abból az úri klubból, ahová be se léptem.” Ésatöbbi. El lehet olvasni.

DRÓT: Eddig mivel foglalkoztál?

DEMETER SZILÁRD: „Felnőtt életemben” voltam a Korunk filozófiai szerkesztője három évig, a Kellék filozófiai folyóirat szerkesztője tizenvalahány esztendőn keresztül, a Partiumi Keresztény Egyetem Filozófia Tanszékének oktatójaként 15 évig tanítottam, ezalatt az idő alatt vezettem az egyetemi kiadót, illetve felelős szerkesztettem az egyetemi tudományos lapot. Mindemellett Erdélyben voltam a Krónika országos napilap tárcaírója, majd szerkesztője, később írtam a Reakció, majd Mandiner-blogra, egy időre leigazolt a Heti Válasz állandó publicistának, majd írtam külsősként a Magyar Idők kultúra rovatába, a 888.hu-ra, jelenleg a Figyelő állandó publicistája vagyok.

DRÓT: Olvastunk olyan forrásokat, amelyek szerint nem csak filozófusi, írói, újságírói, tanári múlttal rendelkezel, hanem politikaival is. Igaz ez? Ezek a kapcsolatok is segítettek munkádban?

DEMETER SZILÁRD: Ezzel kezdtétek (lásd felvezető kérdés). 2007–2014 között az egyetem mellett

Tőkés László nagyváradi európai parlamenti irodájában dolgoztam különböző funkciókban

(sajtófőnök, irodavezető). Hihetetlenül intenzív hét év volt, rengeteget tanultam Tőkés László püspöktől, aki akkor állt ki az igaza mellett a román kommunista diktatúra legkeményebb éveiben, amikor mindenki más megkötötte a maga paktumát. Sokat tanultam a politika természetéről is, illetve eléggé megedződtem, a román titkosszolgálati akciókhoz képest Magyarországon a fasorban sincsenek a karaktergyilkossági kísérletek.

2014-ben viszont átigazoltam a Századvéghez egy speciális munkacsoportba, ahová az erdélyi teljesítményem miatt hívtak.

„Főemberből” visszakerültem a szamárlétra aljára, újra fel kellett küzdenem magam egy szintre. A munkánk természete miatt az sem segített volna, ha Obama mellől érkezem, a nyújtott teljesítmény alapján ítéltek és ítélnek meg a mai napig.

DRÓT: Mi a szereped a KMTG-ben?

DEMETER SZILÁRD: Ami nyilvánvaló: főszerkesztem az irodalmi-kulturális mellékletet, illetve tanítok (filozófiát). A többi feladatkörömről a szerződésem értelmében nem nyilatkozhatok, és én betartom a szerződéseimet.

DRÓT: Miért jó a magyar állampolgároknak, vagy úgyis mondhatjuk, hogy az adófizetőknek, akiknek a befizetett pénzéből 2017 végéből megítéltek 1 milliárd 400 millió forintot, hogyha az Előretolt Helyőrség megjelenik 260.000 példányban? Miért kell szerinted közel ekkora összeggel támogatni a foter.ro honlapot kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületet?

DEMETER SZILÁRD: Az első kérdést nem tudom komolyan venni egy irodalmártól. Az, hogy 260.000 előfizető, tehát potenciálisan egymillió magyar heti rendszerességgel kortárs magyar irodalomhoz jut, a magyar irodalom szempontjából csak jó lehet, az olvasók is igényes tartalomhoz jutnak a celebhírek és a politikai aktualitások mellett, szóval win-win.
Egy picit azért megfordítanám a kérdést. Nem okoskodni akarok, csak vázolnám, hogy én hogy csináltam volna, és hogy csinálnám, ha azok helyében lennék, akik most minket támadnak. A regionális napilapok azelőtt is léteztek, hogy a Mediaworks felvásárolta volna azokat. Egyszerű tartalomelemzéssel kimutatható (láttam ilyent), hogy a ma magát ellenzékinek mondó balliberális holdudvar befolyása alatt voltak.

Senki nem tiltotta meg egyetlen szereplőnek sem, hogy egy ilyen típusú mellékletet kitaláljon és megcsináljon.

Amennyiben a négy nagyobb írószervezet - a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a JAK és a FISZ - egy ilyen típusú kiadványra pályázott volna a kormányhoz, akkor mérget vennék rá, hogy vagy az EMMI, vagy az NKA örömmel megfinanszírozta volna. De ilyen kezdeményezésről nem tudok.
És most sem merülne ki abban a tevékenységem, hogy köpködök, felháborodok és követelőzök. Van egy rakás ellenzékifüggetlenobjektív portál, amelyek - egyébként politikai aktorként lépve a színtérre - szabadságharcos alapállásból tolják a kontentet.
Valószínűsítem, hogy

amennyiben az írószervezetek megkeresnék ezeket, hogy naponta szállítanának verset/rövidprózát/irodalmi jegyzetet stb., ezek a szerkesztőségek helyet adnának – és még azt is valószínűsítem, hogy egy ilyen összirodalminak tekinthető programot a kormány támogatna.

Vinnyogás helyett egy kis munkával naponta többmilliós elérést lehetne összehozni. Én ezt csinálnám.  (Az Erdélyi Médiatér Egyesületre vonatkozó kérdés kapcsán várjuk meg az átlátszós interjút.)

DRÓT: Nem látsz itt némi ellentmondást? Az ellenzéki portálok jóval kevesebb pénzből tudnak gazdálkodni, ergo az irodalmi mellékletben megjelenő alkotásokért nem valószínű, hogy tudnának fizetni, hiába a többmilliós elérés. Vagy nem így látod?

DEMETER SZILÁRD: Amikor azt mondtam, hogy „azt is valószínűsítem, hogy egy ilyen összirodalminak tekinthető programot a kormány támogatna.” Ebbe azt is beleértettem, hogy a honoráriumot is tartalmazná a program.

DRÓT: A napokban jön ki huszonöt KMTG-s könyv. Szerinted nem borítja fel az Alexandra csődje óta amúgy is katasztrofális állapotban lévő magyar könyvpiacot, hogy ekkora állami támogatással jelenik meg egy piaci szereplő? Mi a véleményed a magyarországi könyvkiadás jelenlegi helyzetéről? (V.ö.: Kataszrófahelyzet van - videóinterjú a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének új elnökével, Péterfy Gergellyel. - Megj. Szerk.)

DEMETER SZILÁRD: A magyar könyvpiac eleve fel van borulva. Két nagy konszern uralja az egészet (nem csak a kiadást, hanem a terjesztést is), a nem hozzájuk tartozó kiadók könyveit iszonyatos árréssel forgalmazzák, ha forgalmazzák. Elég bemenni egy könyvüzletbe, körülnézni, és látható az a könyvpiaci politika, ami a nagyok előnyére és a kicsik kárára szolgál. Ezért viszont a kis kiadók vezetőit leszámítva senki nem tiltakozik.

Valamiért az a sokat emlegetett szolidaritás nem működik azon írókollégák részéről, akik leszerződtek a nagyokhoz.

Az, hogy ma Magyarországon kiből lesz nagy és olvasott író, egyáltalán, hogy ki jut el az olvasókhoz, azt nem a mű minősége, és nem a szakma dönti el, hanem a kiadó. Pontosabban: két konszern. Lehet, hogy ez a magyar írótársadalomnak megfelel, bár vannak ellenkező előjelű visszajelzéseink. Nekem például nagyon nem tetszik ez a gyakorlat. És ha ezen lehet változtatni, akkor én üdvözlöm.

DRÓT: Az ellenzéki közvéleményben elég erős konszenzus van arról, hogy a KMTG viszont politikai érdekből, a jelenleg egy párt uralta kormányzat ideológiájának kiszolgálására alakult, ergo a szigorúan vett szakmaiság megint csak csorbát szenved (V.ö. az interjú végén felsorolt vitát, videókat - Megj. Szerk.), éppúgy, mint amikor az üzleti érdek diktálja, hogy ki legyen a sikeres író. A fentiekben elég erős állításokat fogalmaztál meg az ún. balliberális írókról, meglehetősen harcias retorikával élsz, miközben nem tartod magad írónak, ám mégis könyveid jelennek meg. Milyen az igazi író szerinted? Aki nem politizál sem jobbra sem balra? Van ilyen szerinted? A politikai vélemény feltétlenül kell hogy determinálja egy író életművét?

DEMETER SZILÁRD: Azt eddig

nem tapasztaltam, hogy a KMTG-nek bármiféle ideológiát ki kellene szolgálnia.

A közkeletű vélekedéssel ellentétben az Előretolt Helyőrség Íróakadémián nem kell vigyázzban állni egyetlen tekintély előtt sem, nem énekeljük a Fidesz-himnuszt (van ilyen?), dicsőítő verseket sem kell írni. Jó verseket kell írni, ennyi a feladat. Ha ez ideológia, ám legyen.
Nem tudom, milyen az igazi író. Azt se tudom, hogy van-e ilyen. Kukorelly Bandi mondta valahol, hogy ő nem író reggel, délben, este, nem így ébred, hogy jajistenem, író vagyok, nem így hámozza a hagymát. Az írónak ugyanúgy lehet politikai véleménye, mint egy péknek – és a magyar liberális elit felfogásával ellentétben én azt gondolom, hogy pont annyit is ér. Sem többet, sem kevesebbet.

DRÓT: A napokban került fel a netre Horváth Viktor folyamatábrája a kortárs magyar író dillemmájáról ma Magyarországon.  Teoretikus kérdés, de a játék kedvéért tegyük fel: ha valamilyen csoda folytán a jelenlegi rendszer megbukna, Te mihez kezdenél?

Horváth Viktor folyamatábrája.

DEMETER SZILÁRD: Filozófiai stúdiumaim alapján kételkedem abban, hogy bárkinél ott lenne a bölcsek köve, és hogy abszolút igazság birtokában lenne. Horváth Viktor folyamatábrája nem az író dilemmája, hanem Horváth Viktor dilemmája – és még azoké, akik esetleg hasonlóképpen gondolkodnak erről a kérdésről. Mindenesetre érdekes, de engedtessék meg nekem, hogy ne tartsam igaznak.
Egyetlen rendszer sem tart örökké. Tehát

Magyarországon sem lesz ezeréves Fidesz-kormányzás, bármennyire is szeretném.

41 éves vagyok, éltem Székelyföldön, Kolozsváron, Nagyváradon és most Budapesten, sok mindennel foglalkoztam. Egy biztos: soha nem dolgoztam csak pénzért. Mindig azt csináltam, amit szerettem, és jó esetben megfizették. Ha keresek annyit, hogy eltartsam a családomat, akkor az nekem elég. Van egy rakás jó adottságom, készségem, képességem, nagy a munkabírásom, fegyelmezett vagyok, dolgozni szeretek, szóval nem félek. Ha épp földet akarok majd művelni, akkor azt csinálom, de egy biztos: a saját életemet fogom élni.

Fotók: MTI, Origo és Demeter Szilárd  itt éppen író Facebook oldal.

Készítette - wst és pg -.


KAPCSOLÓDÓ VIDEÓINKÉRT GÖRGESS LEJEBB


VITA 
AZ ÁLLAMI 
IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
IDŐRENDBEN  
A DRÓTon
„Nagy port vert fel a hír, amely szerint az állam 150 milliós tőkével kft.-t alapít irodalmi tehetséggondozás céljából, a pályakezdő szépírók segítésére, „bevezetésükre a szépirodalomba". A Népszabadság az érintettől megtudta, hogy a kezdeményezés ötletgazdája Orbán János Dénes költő, aki a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz majd.” - írta meg Vári György a Népszabadságban 2015 január 13-án. A cikk hatására Krusovszky Dénes költő Facebook bejegyzésében kelt ki az Orbán János Dénes ellen, amely kapcsán megkérdeztük Orbán János Dénest, hogy mit gondol az elmondottakról. 
 
Orbán János Dénes után, aki a kezdeményezés ötletgazdája, és a Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz, Gaborják Ádám - a József Attila Kör elnökének kérdéseinkre adott válaszait olvashatjátok.
 
A DRÓT „fel nem tett kérdéseit” Krusovszky Dénes tette fel és Orbán János Dénes pedig válaszolt rájuk. Íme a két Dénes, a két költő vitája a 150 milliós tehetségkutatásról. A párbeszéd és a nyitottság reményében tesszük nyilvánossá a DRÓTon.  - DÉNES kontra DÉNES - Krusovszky Dénes és Orbán János Dénes vitája a DRÓTon
„Országunk illiberális demokrácia, bármit is jelentsen ez, és a fogadóóra intézménye legfeljebb a kádári értelemben működik.” - Vita zajlik egy új, 150 milliós állami irodalmi projekt létrehozása kapcsán Krusovszky Dénes és Orbán János Dénes (OJD) között. A vitához most az artPortal szerkesztője, a 0m2 és a Műértő munkatársa Nagy Gergely újságíró és író kívánt hozzászólni a DRÓTon, egy merőben más szempontot felvetve. -
Kollár Árpádnak - a Fiatal Írók Szövetsége elnökének - azt a három kérdést tettük fel, amit Gaborják Ádámnak - a József Attila Kör elnökének - is. Megkérdeztük, hogy mit gondol Krusovszky Dénes észrevételeiről a 150-millós támogatással kapcsolatban? Szerinte is „itt egy érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe”? Továbbá, hogy tervez-e valamit ezzel kapcsolatban a szervezet, amit vezet? Válaszát a DRÓTon olvashatjátok.
Hatalmas és szövevényes vita bontakozott ki a DRÓTon (is) a 150 milliós állami irodalmi projekt létrehozása kapcsán. Orbán János Dénes, Krusovszky Dénes, Gaborják Ádám (JAK), Nagy Gergely és Kollár Árpád (FISZ) után: Kele Fodor Ákos írását olvashatjátok arról, hogy vajon milyen is lehet az Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának pedagógiai koncepciója?  -
„Mi, alulírott, egymástól független fiatal alkotók, úgy látjuk, az akadémia egyik célcsoportját képezzük; ez idáig nem volt lehetőségünk kifejteni észrevételeinket, kérdéseinket és kéréseinket...” - az alábbi közleményt nem a József Attila Kör, nem a Fiatal Írók Szövetsége, hanem néhány tucat, még egymástól is független, fiatal író adta ki. Tanulságos. A felhívást az értintetteknek továbbítottuk, és most a DRÓTról ti is továbbadhatjátok. Vajon lesz-e ezután nyílt, személyes párbeszéd?  -
„Úgy gondoljuk, hogy akkor érdemes beindítani egy tehetséggondozó programot, ha az nem az évek-évtizedek óta átláthatóan, szakmai mechanizmusok alapján működő hasonló intézmények kárára jön létre.”- Az elmúlt időszakban komoly vitákat generált a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. alapítása és elindulásával kapcsolatos hírek. Az ügy kapcsán a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága 2016. január 19-én közös levelet nyújtott be Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter és Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter részére. A levél teljes terjedelmében olvasható a DRÓTon is.
Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is elég nagy hullámokat vetett a 150 milliós tehetséggondozás híre. Íme Sántha Attila írása, aki tagja volt az Előretolt Helyőrség nevű irodalmi csoportosulásnak, 2002–2005 között pedig az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) vezette. -
„...ez nem csak a fiatal írónemzedék számára etikai kérdés, ez nem csak az ő ügyük és felelősségük, hanem mindannyiunk közös ügye.” a 150 milliós állami tehetséggondozás eddig szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalja össze és nem csak kemény kritikát fogalmaz meg, hanem megoldási javaslatot is tesz. -
„Azt szeretném mondani: Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.” A 150 milliós állami tehetséggondozás eddigi szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalta össze, amire most Orbán János Dénes válaszol.
Orbán János Dénes megkérte Krusovszky Dénest, hogy tegye fel neki újra a kérdéseit, majd pedig válaszolt rá. Most a DRÓTon olvashatjátok a teljes beszélgetést, a két Dénes, a két költő vitájának második fordulóját a 150 milliós tehetségkutatásról, melyben szinte minden apró részletre kitérnek. 
Az egyik probléma szerintem az, hogy a jelenlegi is egy kontraszelektív és elitista, ha tetszik: udvari modell, s az eddigi struktúra sem volt politikailag feddhetetlen. - az Új Nautilus főszerkesztőjének, az erdélyi Borbély Andrásnak esszéjét olvashatjátok a DRÓTon, melyben a szerző merőben más szemszögből vizsgálja az irodalom, az író- és költőképzés, irodalmi művek létrehozásának állami, vagy éppen magán mecenetúrját.
Kormánypártira is megrímelek, / Ezt csináljátok utánam, slammerek!” Mihálycsa Erika - a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, műfordító - küldött egy kis bohózatot, amely az Orbán János Dénes tehetséggondozó Káeftéje körüli, részben a DRÓTon is zajlott, vitához kapcsolódik.
 
Az irodalmi életet felkavarta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft létrejötte. Annak körülményei szerteágazó, többkörös vitát szültek. A Fiatal Írók Közleményének aláírói nyílt vitára hívta a tehetséggondozókat és az írószervezeteket. A vita Budapesten, az ELTÉn zajlott, március 4-én. Videónkban a közel három órás, parázs vitából megpróbáltuk a legfontosabb pillanatokat kiemelni.
 
A sajtóközleményben olvasható a mentorok és a pályakezdők teljes névsora. 
 
Merő kalandvágyból vagy patriotizmusból maradjunk Magyarországon? Mi a helyzet a kortárs magyar irodalom támogatásaival? Mi van a Kárpát Medencei Tehetséggondozó Kft-vel és a Magyar Művészeti Akadémiával? Miért lenne fontos, hogy normális közbeszéd alakuljon ki az irodalomról és életről? Pion István beszélgetett a Lánchíd Rádióban R. Kiss Kornéliával és Weiner Sennyey Tiborral - lapunk főszerkesztőjével - ezekről a kérdésekről, amit ezen a linken visszahallgathattok.
 
Az Orbán János Dénes vezette íróakadémia 2016-os létrejötte és 150 milliós állami támogatása az egyik legnagyobb vitát váltotta ki a kortárs magyar irodalom résztvevői között az elmúlt évben. 2017-ben 400 millióból gazdálkodhatnak. Részletek és kapcsolódó előzmények a DRÓTon.
 
Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a magunk szerény módján, 400 Ft adománnyal szeretnénk hozzájárulni a KMTG íróakadémiájának működéséhez, remélve, hogy ez a támogatás is cél szerint fog hasznosulni, vagy valamely módon hozzájárul a KMTG vezetősége és mentorainak fáradságos munkájához. Az adományt a JAK a mai napon átutalta a KMTG bankszámlájára. - írják a JAK közleményében. A teljes közleményt és az előzményeket itt olvashatjátok a DRÓTon.
 
...mert ha ez így megy tovább, akkor a magyar irodalom, amelyben egyre inkább magányos emberek vannak társak és közösség nélkül, ellehetetlenül. – Pion Istvánnal beszélgettünk a „Kezdjük el kicsiben! – demonstráció a kortárs magyar irodalomért” demonstráció szervezőjével és a petíció kezdeményezőjével.
21
A résztvevő mentorok vállalják, hogy egy évig ingyen követik egy fiatal tehetség irodalmi munkáját, és – közös megállapodás alapján – rendszeres szakmai konzultációval segítik további fejlődését. A leendő mentorált – híven Ijjas Tamás eredeti felhívásához – 17 és 30 közötti, kötettel nem rendelkező pályakezdő, akinek pályázati anyagát (10 oldalnyi verset vagy szépprózát) 2017. január 31-ig kell eljuttatnia az általa kiválasztott mentornak. A mentorok február 8-án közlik döntésüket a pályázókkal.
 

 


 

 


 

  • Független Mentorhálózat
  • KMTG
  • Előretolt Helyőrség
  • Demeter Szilárd
  • Orbán János Dénes
  • Szabadság?