Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Elliott Erwitt a Nagymező utcában

Amit fotóz, az inkább esszenciális érzete valaminek, legyen az a humor, a fájdalom, a veszély, vagy az intimitás öröme. - írja Györe Gabriella a DRÓTon és két fotókiállítást is ajánl a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban és a Mai Manó Házban.

Elliott Erwitt a Nagymező utcában

 

            Sokunknak égett bele a képi memóriájába az Eiffel-torony előterében egy pocsolya felett átugró ballonkabátos, esernyős alak a csókolózó párral vagy a New York-i utcán egy ház lépcsőjén üldögélő ember-bulldog, esetleg az egymás mellett hatalmas kutyalábakat, egy női csizmát és egy aprócska kutyát ábrázoló fotó. Elliott Erwitt-et, a Magnum fotóügynökség egyik legnagyobb életművel bíró alakját

(Erwitt 89 éves és folyamatosan dolgozik)

Wily Elliott, ahogy egy barátja hívja, 1928. július 26-án orosz szülők gyermekeként Párizsban született, gyerekkorát Milánóban töltötte, hogy 1939-ben, 11 évesen New Yorkba majd Los Angelesbe vesse a sors. Az akkor már oroszul, franciául és olaszul is beszélő fiú egyetlen angol szó ismerete nélkül érkezik Amerikába, ami kihat arra is, ahogyan a világot szemléli: nem véletlenül fordul a képek felé, bár nyelvi sokoldalúságának aztán nagy hasznát látja majd karrierje során. Apjától tanul gravírozni, keresetéből Rolleiflex gépet vásárol, amivel aztán első felvételeit készíti. Rövidesen már nagy magazinoknak dolgozik New Yorkban, fényképez a hadseregnek és 1953-ban csatlakozik a Magnum Fotóügynökséghez (őt kicsit még unszolnia kellett erre Capának). Itt Henri-Cartier Bressontól is tanul. A hatvanas években az ügynökség elnöke volt egy ideig, míg a Life-nak, a Holiday-nek és a Look-nak is dolgozik. A hetvenes évektől filmeket forgat, de folymaatosan építgeti a megrendeléses munkái mellett saját fotós életművét. 89 év, négy feleség, hat gyerek, és rengeteg kép: ez Erwitt, aki egész életében büszkén vallitta magát amatőr fotográfusnak.

talán leginkább kutyás fotóiról ismerik, s képi humora, a tökéletesen elkapott vicces pillanatok iránti fogékonysága miatt is jegyzik, de ennek az ‘is’-nek jelentősége van: Erwitt, még ha humorban nem ismer is tréfát, a komolytalanság mellett, ha arra hely és idő teremtődik, a komolyságot is mély érzékenységgel képes megmutatni. Robert Capa édesanyjáról a fia sírjánál készült képe is legalább annyira lényeges része az életműnek, mint a kutyakiállításon mellső lábaival a palánkra támaszkodó, formára nyírt jószágról és gazdáiról készült kacagtató felvétel vagy az egyiptomi szobrok sorába beálló kislány. Erwittet nézni élmény — aki még sosem tette, annak azért (bár inkább csak nem tudja, hogy tette már), aki pedig már megtette, annak azért.

            Erwitt életműve, mivel húszas évei óta fotózik és közel negyedszáz országban járt, bővelkedik jó képekben:

a Capa Központban június 15-től szeptember 10-ig látható Retrospektív című tárlaton ebből a gazdag anyagból kapunk válogatást kilenc tematikus csoportba rendezve.

A tematikus osztás és a kilences szám nem idegen a fotóstól: a Phaidon kiadónál először 2001-ben, majd számos utánnyomást követően 2013-ban kissé átdolgozva megjelent Snaps című albuma is kilenc tematikus blokkban adja közre az életmű képeit, sok esetben az évtizedeken át egymásnak felelgető felvételeket egymás mellé is rendezve. A Capa Központban rendezett kiállításon (mely ugyanebben a formában világkörüli úton járó anyag) más hívószavak mentén állították össze az életmű egészét bemutatni szándékozó fotókat, de sok kép ismétlődik az albumban és a kiállításon. Míg a kötet a mozgás különféle formáin keresztül szemlézi az anyagot (Olvas, Pihen, Érint, Áll, Elmond, Rámutat, Megnéz, Mozdul, Játszik) a kiállítás statikusabb elképzelés szerint építkezik: a Városok, Múzeumlátogatók, Nemek, Tengerpartok, Gyerekek, Kutyák, Absztrakciók, Nők, Hírességek hívószavak köré gyűjtötték a képeket. Így esetenként egymásnak felelgető fotók is külön blokkokba kerültek, (mint például az albumban egymás mellett látható, a fentebb már említett ‘New York, 1974’ címet viselő, dog-lábat, női, csizmás lábat, és kötött ruhába és sapkába öltöztetett chivavát egymás mellett mutató felvétel, mely a Kutyák képei között látható, és a Tengerpart képei között helyet kapott ‘Buzios, Brazília, 1990’ című kép, ahol tengerparton, csónak előterében fürdőruhás emberek lábai mellett a kép bal felén egy ló mellső lábai láthatók), de más felvételek között viszont izgalmas rokonság fedezhető fel (itt leginkább az Absztrakciók cím alá rendezett felvételekre gondolok, ahol 1973 és 1977 között készült felvételek igazolják, hogy a téma egy viszonylag jól rögzíthető szakaszban foglalkoztatta Erwittet. Itt olyan Japánban készült felvételeket láthatunk, mint a távoli Fuji előtt, szinte rá, felfelé mutatónak értelmezhető egyenesen előre irányt jelző közlekedési tábla, vagy az Enosimában készült, hullámtörőkön napozó, ülő férfit ábrázoló felvétel 1977-ből.

            Erwitt a legtöbb esetben nem ad a helyszínnél és évszámnál több kapaszkodót képei értelmezéséhez, és sok esetben ez nem is hiányzik. A hírességeket ábrzoló sorozatban többnyire tudható, melyik felvétel milyen alkalommal készült, az absztrakciók vagy a tengerpart, esetleg a múzeumlátogatók egyes képeinél pedig nincs is ennek akkora jelentősége.

Amit fotóz, az inkább esszenciális érzete valaminek, legyen az a humor, a fájdalom, a veszély, vagy az intimitás öröme.

            A Retrospektív anyagból is tisztán kiderül, hogy ‘a fotográfia Woody Allen-je’ nem csak a humorát tudja megcsillogtatni a lencsébe gyűjtött és elkapott fényben, de a kiállítás mellé a közelben kapunk még további, hozzánk közelebb álló támpontokat is a látásmódja feltérképezéséhez.

            A Mai Manó Házban a retrospektív anyaggal egy időben állítják ki Erwittnek a Magnum számára 1964-ben Magyarországon készített képeit.

Ha a két kiállítást, mint kiállítást kell összevetnem, most a Mai Manó Házé nyert. Míg a Retrospektív anyagában esetenként kénytelenek voltak helyhiány miatt az egyes tematikus blokkokat több falon mutatni be, így volt olyan falfelület, ahol két tematikus blokk képei láthatók, s a határt nem jelzik például színek, a kiállításhoz kapcsolódó egyetlen vetítésen pedig a Magnum ügynökség jeleseinek képeiből látható válogatás egy riportfilm keretében (ami nem kötődik olyan szorosan az Erwitt-életműhöz), addig a Mai Manó Házban az alsó szinten Erwitt Magyarországon készült képei mellett az ugyanekkor Cseh- és Lengyelországban készült felvételeit vetítik egy hátsó kisteremben (és szíven ütő a humor és a szenvedés iránti érzékenység gyorsan váltogatott egymásutánja, ahol utcai gyóntatásra sorban álló lengyeleket követ a fény-árnyék játék becsapódásszögével hangsúlyozott kézcsók-jelenet, hogy ezt az auschwitzi koncentrációs tábor kerítése, majd pár képpel odébb az ott halomba rakott és már gazzal benőtt szemüvegek dombja, a bejárat vagy a krematóriumbelső egészítse ki), fent pedig az előtérben a Fortepan gyűjteményből a korszakra, 1964-re vonatkozó képválogatást, a napfényműterembe vezető folyosó túloldalán a Magnum-fotósoknak 1947-től napjainkig Magyarországon készített képeiből összeállított vetítést láthatunk, míg a folyosón a e fotósoktól szerepel a falon egy-egy idézet. (S az épület fennállásának 120. évfordulójára elkészültek az egyes épületelemeket bemutató rövid ismertetések is, amik itt nagyon is helyükön valóak.)

            A Magnum-fotósok itt készült képei között David Seymour (Chim) 1968-as árvaházi és úttörővasutat bemutató sorozata, Koudelkának egy korai, cigánytelepi házbelsőben készült felvétele, s jóval későbbről, 2000-ből egy óriás Coca-Cola hirdetés pergő falfestményét ábrázoló képe mellett Werner Bischof ’47-es, Robert Capa ’48-as képei, Martine Franck, Abbas, Chiarra, Martin Parr felvételei villantanak fel valamit az elmúlt évtizedekből úgy, ahogy az nekik fontos. Van, amit felismerünk, van, amit nem: őszi, forgalom nélküli autóúton elszóródott sárga falevelek éppúgy mutathatnak valamit rólunk egy más rendszerből érkezettnek, mint a Szabadságszobor mellékalakjai, ami csaknem minden itt járó fotósnak kötelező túra.

            Ha csak Erwitt 1964-es magyar képeiről kell beszélni, vannak közöttük kifejezetten erősek, mint a fa tornáckorlát mögött álló szoborcsoport, vagy épp a felemelt karral előremutató Lenin emlékmű délutáni árnyéka mögött csaknem atombombafelhőt füstölgő gyárkémény. Aki teheti, ne hagyja ki ezt az anyagot sem, mert itt is találhat gyöngyszemekre akár a vetítéseken, akár a kiállított képek között (az egyik kiállítást felnőtt- vagy családi jeggyel megtekintők a másik kiállítás belépőjegyéből 20% kedvezményre jogosultak).

            A Magnum fotóügynökséggel összehangolt munkában megrendezett tárlat nem az első és nem az utolsó a közös munkák sorában. Kőrösi Orsolya, a Capa Központ vezetője utalt rá, hogy a közös munka az intézmény közeli jövőjének egyik legfőbb csapásiránya: szeretnék feldolgozni és kiállításon, majd albumban is bemutatni a Magnum teljes magyar képanyagát. De egyelőre annak is örülök, hogy Erwitt ellátogatott hozzánk a Nagymező utcába.

Györe Gabriella


Elliott Erwitt: Retrospektív

Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)

Megtekinthető: 2017. június 15. - szetember 10.

Elliott Erwitt Magyarországon

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház (1065 Budapest, Nagymező utca 20.)

Megtekinthető: 2017. június 15. - szetember 10.

Kurátor: Csizek Gabriella, Barkóczi Flóra



 

KÉPZŐMŰVÉSZET a DRÓTon

ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 1.

Kétszáz alkotás szerepel a 63. Vásárhelyi Őszi Tárlaton, köztük a DRÓT által Szentendrén kiállított szombathelyi festőművészé, Mészáros Szabolcsé is! A hírre tekintettel Mészáros Szabolcs kiállítását 2016 szeptember 16-ig meghosszabbítjuk, amikor is Szarka Fedor Guido képeit fogjuk a művészek városában kiállítani. Részletek és a tárlatra beválogatott festményről kép itt. - Mészáros Szabolcs a legjobb kétszáz kortárs között - a szentendrei kiállítást meghosszabítjuk
 

2016 július 29-én nyílt meg és már látogatható az első DRÓT-kiállítás Szentendrén, a festők városában. A kis kiállítások terveink szerint egymást fogják követni a Szerb utca 2 alatti Red Lion étterem előterében. A kiállítást lapunk főszerkesztője, Weiner Sennyey Tibor az alábbi esszével nyitotta meg. Víz és fény, avagy mi a festészet? 

ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 2.

Festők és költők a legritkább esetben magyarázzák saját műveiket, pedig azért néha nem ártana pár szót szólni. Különösen, ha a versekről első pillantásra úgy tűnhet, mintha kiszakadtak volna közegükből, s valami ismeretlen világba kerültek. Pedig nem. Mit keres Szarka Fedor Guido festményei között Weiner Sennyey Tibor négy verse? Valójában csak hazatalálnak. Ott vannak most, ahová igazán tartoznak. Onnan közelítek az ő képei felé, ahonnan a legbiztosabban kapcsolódok: a verseim felől.  Bali-azúr és tengerifű zöld - Szarka Fedor Guido szentendrei kiállításának megnyitója

ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 3.

A művészek, mondják, kész alkotásokat hívnak meg, olyanok, mint a kisrádió, befogják az adást és közvetítik. Néha recsegve, néha sisteregve, de valami jelet kapnak, s a művésznek semmi mást sem kell tennie, csak ezt a jelet a lehető legtisztábban tovább adnia. A befogadó pedig az, aki felé a jel irányul, aki nélkül mit sem ér az egész, akihez el kell jutnia az üzenetnek. Az üzenet néha nem több, mint, hogy állj meg. Semmi több. Állj meg. Csak ennyi. A változás állandósága - Karsai Zsófia kerámia „képeiről”

ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 4.

Papageorgiu Andrea nem képeket fest, hanem a fényben úszó színeket festi. A fényben a színt, ami rejtőzik, titkolózik, elbújik előlünk. Fény- és színfestő nő ő.... A megszokás szépsége címmel nyílt kiállítása Papageorgiu Andreának a Lívia-villában Budapesten. A DRÓTon most elolvashatjátok Weiner Sennyey Tibor megnyitóbeszédét. - A láthatatlan színek festője - Papageorgiu Andrea képeiről


Milyen Szókratész bürökpohara? Mi az a vitrográfia? Belefér-e egy üvegtálba az egész univerzum? Milyen Amerikában horvát és magyar kettős identitással alkotni? Szilágyi Csilla vezetett körbe minket a budapesti Croatica központban rendezett kiállításán. Ha van tíz perced és csodálatos tárgyakat akarsz látni, akkor ezt a videót nézd meg! Üveg által világosan + Szilágyi Csilla kiállítása a Croatica galériában + VIDEÓ

Szánj tíz percet a művészetre és gyere velünk - legalább virtuálisan - a fiatal, kortárs képzőművészek kiállítására, ahol az egyik alkotó Juhász Gergő vezet körbe, bemutatva társai és saját művészetét. Most bepillanthatsz a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2016-ban diplomázó, képgrafika szakos hallgatóinak budapesti kiállításba. Van tíz perced fiatal, kortárs, magyar képzőművészek munkáira? Akkor ezt a videót látnod kell!

„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete” - mondta Kiss Márta festőművész, akinek március 26-án nyílik legközelebb kiállítása. De beszélt nekünk angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.  Anyának lenni művészet - Kiss Márta interjú

A csúti pottyantóst látjátok? Az nem az, hanem egy diktátor végbele, melybe mindenkit, aki elfogadja és hajbókol hozzá, sőt azokat is, akik kussolnak - egyébként különösen azokat: belepasszíroz. Végbélkúpok lesztek hamarosan mind, vagy, ami annál is rosszabb, biodíszlet ott, ahol egy nemzet tűnik el. - Baranyai Levente kiállítását ezzel az írással nyitotta meg a Hadik Kávéházban Weiner Sennyey Tibor. A felcsúti pottyantós - Baranyai Levente képei elé

„…ez egy ilyen kollektív kölyök-tudatalatti…” - Freund Éva esszéje Rabóczky Judit új szobrairól. -  Az elszabadult vasgyerekekről

Megvolt ez a cseresznyevirágzás valamelyik távoli tavaszon, és szemlélted már hanyatt dőlve a lombokat így. Megvolt, de lefotózni nem lehet az ilyesmit, az nem idéz illatokat így sosem. Kontra Ágnes képeiről. - A tavasz festészete - KULTÚRPART 2015.

Nézzék, közelről csodálják a Királynőt. Nincs koronája, ellenben van öntudata. Tehetsége, remek művészete, finom érzéke. Ő Rabóczky Judit, a Királynő, akinek nem kell a Király. Völgyi Tóth Zsuzsa nyitotta meg a Fészekben Rabóczky Judit kiállítását azzal az írással, amit itt és most a DRÓTon olvashattok. - Rabóczky Judit, a Királynő - Völgyi Tóth Zsuzsa írása

 

Az elmúlt hónapban tizenegy művész vett részt a nyugat-indiai Pune városában közös alkotói programon, köztük egy magyar is: Bubla Éva, aki észt alkotótársával, Lilli Tölppel a város természeti, ökológiai vonatkozásait vizsgálta és dolgozta fel alkotásaiban. A DRÓTon most leírást és néhány képet láthattok az indiai kiállításukról. Művészettel a környezetvédelemért – Bubla Éva és Lilli Tölp kiállítása Indiában

Nem csak kutyákról, nem csak irodalomról, nem csak üvegékszerekről beszélgettünk Czapáry Veronika író, költő, üvegművésszel és Sárfi Gabriella főkoordinátorral a Dumtsa Korzó Fesztiválon, Szentendrén.  - Üvegköltemények szerzője + VIDEÓ

Szarka Fedor Guido T O R O N Y című kiállításán jártunk Művelődési Szinten. Interjút láthatnak az alkotóval és részleteket a megnyitóból. Tornyokat építetek magyarok! - Szarka Fedor Guido képei a MÜSZIben + VIDEÓ

Szarka Fedor Guido kiállítása április elsején nyílik a győri Esterházy-palotában. Műtermében látogattuk meg a művészt, ahol nem csak a most nyíló kiállításról, és az új képekről, hanem a rombolás és építés misztériumáról is beszélgettünk. Videó és részletek a DRÓTon. - Mi az az āratī? - Látogatás Szarka Fedor Guido műtermében + VIDEÓ

Az emberiség számára három ajándék adatott meg. Az egyik a filozófia, a második a vallás és a harmadik a művészet. - mondta Rácz Géza, a Kagylókürt folyóirat főszerkesztője április elsején Győrben, a Rómer Flóris Múzeumban, ahol ezekkel a szavakkal nyitotta meg Szarka Fedor Guido nagyszabású kiállítását. A DRÓTos videónkon keresztül most meghallgathatjátok a megnyitóbeszédet és bepillanthattok a kiállításba, amely 2016. május 1-ig látogatható. Ez az āratī! - Rácz Géza beszéde Szarka Fedor Guido kiállításának megnyitóján + VIDEÓ
 

Most vasárnap Győrben Szarka Fedor Guido kiállítását nem csupán megnézhetjük, de közelről is megismerkedhetünk a művész alkotómódszereivel, sőt ki is próbálhatjuk azokat. Az Āratī kiállítás megnyitóján is ott voltunk, meglátogattuk a műtermében Guidót, most pedig Zemlényi-Kovács Barnabás rövid elemzését közöljük a tárlatról, melyet május elsejéig lehet megtekinteni Győrben. Írás, részletek és művészet: a DRÓTon. Ha tetszett: add tovább! Az értő szellem derűje - Szarka Fedor Guido győri kiállításáról

Ezek a felismerések, ezek a kis szimmetriák vezethetnek a nagy szimmetriákhoz, akár a fraktálokig, sőt, a teremtésben levő szervező erő, a végtelen rend, az Örök Egy megértésig. Vagyis, amikor Szarka Fedor Guido symettriconokat alkot és állít elénk különböző technikákkal, akkor istenbizonyítékokat mutat fel. Nem mást tesz a képzőművészet eszközeivel, mint amiről Aquniói Szent Tamás beszél a quinque viae, vagyis az istenbizonyítás öt útja során, vagy amit mi tehetünk, amikor megforgatunk egy tobozt az orrunk előtt. Az organikus, élő formák, mint az arcok és a fák tükrözése egyszerre tudás és vallás, egyszerre szépség és bölcsesség, egyszerre asztrológia és ayurvéda, egyszerre Nakula és Sahadéva. Mi a titka szimmetriának? - Szarka Fedor Guido SYMMETRICON c. kiállításának megnyitója.

 

DRÓTkonyha

Egyedülálló főzőműsort közvetít mától néha a DRÓT! Itt van végre a DRÓTkonyha! :) Milyen művészien főzni művészekkel? Milyen egy igazi spagetti, amit Mészáros Szabolcs festőművész készít nekünk szombathelyi műtermében? Miért fontos a víz és a táj? Miért jó ázó kocsikat festeni? Miért kell és hogyan lehet a paradicsom héját szakszerűen eltávolítani? A DRÓTkonyha első filmjéből kiderül. Ha tetszett: add tovább! :) Hogyan főzzünk spagettit? - Főzés Mészáros Szabolcs festőművésszel - DRÓTkonyha1.

Gyakran ér minket a kritika, hogy teljesen elszállt dolgokat is közlünk. Ezt  visszautasítjuk, és nagy örömmel ajánljuk figyelmetekbe a DRÓTkonyha második részét, amelyben megtekinthetitek Nagy Zsófia festőművész ehető képeit és meghallgathatjátok Dobai Bálint költő iható haikuit. Zabálni fogjátok! Vagy nem. Mindenesetre megköszönjük, ha megosztjátok :) Fogyasztható művészet - ehető képek és iható szavak - DRÓTkonyha2

 

 

  • fotógráfia
  • fotók
  • riport
  • művészet
  • képzőművészet
  • Elliott Erwitt
  • Nagymező utca
  • Művészet