Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Elhunyt Kertész Imre (1929-2016)

Budapest, 2016. március 31. – Életének 87. évében hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre. Magyarország egyetlen Nobel-díjas íróját 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál. Az elmúlt hónapokban betegen is részt vett utolsó könyve, az 1991-2001 közti naplóbejegyzéseket tartalmazó A néző sajtó alá rendezésében. Kertész Imrét a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti.

 
 
 
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban tartották fogva, míg végül a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza Magyarországra, ahol újságírásból és fizikai munkából élt.
 
Az 1955 és 1960 között keletkezett írási egy részét beépítette az 1960-tól 1973-ig írt első regényébe, a Sorstalanságba. A nyolcvanas években írói és műfordítói munkái jelentették megélhetését, a sikert csak az évtized második fele és a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Lelkes fogadtatásra talált német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt Kiadó gondozásában jelentek meg. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja.
2002. október 10-én, a világon először magyar íróként Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia döntése indoklásában így fogalmaz: „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertész Imre 1975-ben megjelent, díjazott műve, a Sorstalanság máig az egyik legfölkavaróbb és leghitelesebb Holocaust-regény.
 
A Nobel-díj átvételekor Stockholmban elmondott beszédében így fogalmazott: „Egyszer meghaltam már tehát, azért, hogy élnem lehessen – s talán ez az én igaz történetem. Ha így van, akkor e gyermekhalálból született művet a sok millió halottnak ajánlom, s mindazoknak, akik e halottakra még emlékeznek. De, mert végeredményben irodalomról van szó, olyan irodalomról, amely az Önök Akadémiájának indoklása szerint tanúságtétel is egyben, talán a jövőnek is hasznára válhat, sőt, szívem szerint azt mondanám: a jövőt szolgálja majd. Mert úgy érzem, hogy amikor Auschwitz traumatikus hatásán gondolkodom, ezzel a mai ember vitalitásának és kreativitásának az alapkérdéseihez jutok el; s Auschwitzon gondolkodva így, talán paradox módon, de inkább a jövőn, semmint a múlton gondolkodom.” 
2002-ben elnyerte Budapest díszpolgári címét, 2005-ben a Sorbonne díszdoktorává avatták. 2007-től a Magyar Kultúra Nagykövete volt. 2009-ben pedig rendes tagjává fogadta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia.
 
Kertész Imre művei
Sorstalanság (1975), A nyomkereső (1977), A kudarc (1988), Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Az angol lobogó (1991),Gályanapló (1992), A holocaust mint kultúra (1993), Jegyzőkönyv(1993) / Egy történet (2002) - Esterházy Péterrel közösen, Valaki más(1997), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998),Sorstalanság - filmforgatókönyv (2001), A száműzött nyelv (2001), A stockholmi beszéd (2002), Felszámolás (2003), Esterházy Péter-Kertész Imre-Nádas Péter-Bojtár Endre: Kalauz (2003), Kertész Imre hangoskönyv (2005), K. dosszié (2006), Világpolgár és zarándok(Káin és Ábel, 2007), Európa nyomasztó öröksége (2008), Haldimann-levelek (2010), Mentés másként (2011), A végső kocsma (2014), A néző – feljegyzések 1991-2001
 
Díjai
Füst Milán-jutalom (1983), Forintos Díj (1986), Artisjus Irodalmi Díj (1988), Aszú-díj (1989), József Attila-díj (1989), Déry Tibor-jutalom (1989), Az Év Könyve Jutalom (1990), Örley-díj (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), a Soros Alapítvány Díja (1995), Brandenburgi Irodalmi Díj (1995), Márai Sándor-díj (1996), a lipcsei könyvvásár Literaturpreis für die europäische Verständigung nevű nagydíja (1997), Friedrich Gundolf-díj (1997), Kossuth-díj (1997), Jeanette Schocken-díj (1997), a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíja (1997), Herder-díj (2000), a Die Welt irodalmi díja (2000), a német Becsületrend tagja (Pour le Mérite 2001 óta), Hans Sahl-díj (2002), irodalmi Nobel-díj (2002), a Győri Könyvszalon alkotói díja (2002), YIVO életmű-díj (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – Polgári Tagozata (2003), Goethe-emlékérem (2004), Corine-díj (2004), Citta di Penne-díj (2004), a Sorbonne díszdoktora (2005), a berlini Szabad Egyetemen (Feie Universität) tiszteletbeli díszdoktora (2005), a Német Társaság díja (2006), Ernst Reuter-emlékérem (2006), Cassino város nemzetközi irodalmi díja (2006), a Magyar Kultúra Követe cím (2007), Grinzano-Cesare Pavese különdíja (2008), a berlini Zsidó Múzeum Megértés és Tolerancia Díja (2008), Jean Amery-díj (2009), Vermeil-nagyérem (2011), Magyar Szent István Rend (2014), A Petru Maior Egyetem díszdoktora (2015)
 
Forrás Magvető.

KAPCSOLÓDÓK

Simándi Ágnes költőnő 2015 október 2-án váratlanul meghalt Budapesten. Barátunk volt, barátunk marad. Lapunk főszerkesztője mutatta be egyik verseskötetét. Ezen a beszélgetésen Ágnes saját verseket olvasott fel, beszélt életéről, az emigrációról, a zenéről, Istenhez fűződő viszonyáról. A költőnőre ezzel a beszélgetéssel és egyik utolsó versével emlékezünk a DRÓTon.   Elhunyt Simándi Ágnes (1954-2015)

Érintve vagytok és érintve vagyok. Mégis meg kell próbálni tudatosan hozzáállni, meg kell próbálni megérteni és meghaladni. Túljutni. Még ha lehetetlen is. Még ha érthetetlen is, hogy teljesen természetes ma Magyarországon a hétköznapi antiszemitizmus. Zsidótemetőt feldúlni, vagy csak kicsit zsidózni a lehető legtermészetesebb. Vagy mégsem? Szerintetek? Versem margójára írom mindezt. - Ez meg zsidó!  - avagy a hétköznapi antiszemitizmus 

Szvetlana Alekszijevics lett a 2015-ös irodalmi Nobel-díjas. Jó okkal. Ám ez a magyar emberek olvasási szokásain alig változtat. Talán Szvetlana Alekszijevicstől most néhány ezerrel több könyvet lehet eladni. Talán nem. - Hanzély Márton, sok vitát kiváltó cinikus és keserű „És akkor mi van?” sorozata a DRÓTon folytatódik. Miről ír Szvetlana Alekszijevics?

  • Kertész Imre
  • Élet