Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Dávid Gyula: 1956 Erdélyben és ami utána következett

Igen ritka és értékes rendezvényen vehetett részt az, aki elment a Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett Dávid Gyula-estre. Tele volt a Vörös Terem, de minden bizonnyal egy jóval nagyobb terem is tele lett volna, joggal. A 88 (!) éves szerző könyvét aznap mutatta be Pécsi Györgyi irodalomkritikus, szerkesztő. Dávid Gyula műve bár „hivatalosan” az erdélyi eseményekről szól, mégis sokkal több ennél.

 
Dávid Gyula:
 
1956 Erdélyben
 
és ami utána következett
 
 
Dávid Gyula 1928. augusztus 13-án született a kovászna megyei Árapatakon, Romániában. Irodalomtörténész, könyvszerkesztő, műfordító, kiadó. Illetve valamiféle ki nem nevezett, tudását tekintve tulajdonképpeni egyetemi professzor. Szerkesztéseiben legtöbbet talán Jókaival foglalkozott, de egész élete a magyar irodalom legkomolyabb értelemben vett ápolásáról szól, határoktól függetlenül.
1956 forradalom volt. Nem magától értetődő, hogy ma már szabad a korszakot és a gyikosokat néven „nevezNI”. Ha nem is történészi alapossággal ismerjük a forradalmat (a történészeknek is akad munkája ezzel bőven), mégis él bennünk valamiféle hősies kép a hatvan évvel ezelőtt történtekről. Nem könnyű terület, de talán nekünk már van alkalmunk rendezni magunkban a kérdést.
 
…1956 őszén nekünk, határon kívülieknek jószerével csak a túláradó együttérzés és a tehetetlen aggodalom jutott. Kevesen voltak, akik akkor valaminő cselekvésig eljutottak...
 
– idézte a szerzőt az este folyamán Pécsi Györgyi. Erdélyben, ahogy más határon túli területeken, a forradalom nem válthatott ki ugyanolyan erőteljes megmozdulást, mint Magyarországon, viszont, ahogyan a rendezvényen elhangzott, még az a kevéske cselekvés is brutális megtorlásban részesült a román pártvezetés részéről. Fájdalmas ráébredni, hogy míg Magyarországon a rendszerváltás környékén elindulhatott a szembenézés a történtekkel, ahogy Pécsi Györgyi elmondta, Erdélyben csak a kétezres években jelenhettek meg az első tudományos munkák a forradalommal kapcsolatban. Ezek közül a munkák közül Dávid Gyuláé volt az egyik első.
 
A szerző 7 éves börtönbüntetést kapott a „forradalom napjaiban tanúsított magatartásáért”, ráadásul várandós felesége és négyéves kislánya mellől vitte el a Szekuritáté.
 
Ez önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy egy megtört, mindenből kiábrándult, keserű öregember visszaemlékezéseit hallgassuk. Dávid Gyula azonban se nem megtört, se nem kiábrándult (legfeljebb már nem annyira optimista, mint korábban), sőt, még öregnek se mondható. Gondolatmenete, tudása és beszédstílusa, fogalmazása körülbelül egy ötvenes éveiben járó elismert nyugati professzort idézett elénk az este folyamán, aki bevallotta, ha megéri, élettörténetét is megírja, mivel, ahogy a jelenlegi könyve esetében, úgy a továbbiakat illetően is kötelességének érzi, hogy a tudását a lehető legpontosabban, legelfogulatlanabbul adja át a jövő generációinak.
A szerző azonban nem csupán saját történetét írja le könyvében, hanem azon keresztül az erdélyi történéseket is, történelmi dokumentumokra, feloldott levéltári anyagokra hivatkozva, méghozzá tudományos pontossággal, állította az est moderátora. Ezt igen könnyen elhihetjük neki, mivel a szerző valóban részletesen, indulatok nélkül, kritikus hangvételben adta át tudását.
 
Dávid Gyula könyve elsősorban erdélyi nézőpontból vizsgálja 56-ot, de egyben határokon túlnyúló problémakörökhöz is nyúl,
 
a hruscsovi enyhülésről, irodalmi és ifjúsági körök szervezkedéseiről, nagygyűlésekről, koncepciós perekről (Bolyai-perek), a kommunista értelmiségiek értelmezési dilemmáiról és a fiatalság behálózásaira tett kísérletekről.
Sajnos a már korábban emlegetett generációk ifjabb tagjai nem voltak jelen az esten. Nem lehet őket hibáztatni. Ha tudták volna, hogy élnek köztünk komolyan vehető, hiteles hangok (hál’ Istennek nem ő az egyedüli), és
 
ha ezek a fiatalok tudtak volna erről az eseményről, minden bizonnyal többen eljöttek volna közülük.
 
Érdemes egy kicsit jobban figyelnünk arra, hogy az ilyen programoknak a híre a megszokott körökön túl is eljusson, mert az 1956-os forradalom alapjaiban és hosszútávon meghatározó, sorsdöntő esemény mindannyiónk számára akkor és most, határon innen és túl. 

Dávid Gyulának köszönjük, hogy segít nekünk emlékezni és egyben kritikusan tekinteni saját múltunkra.

1956 Erdélyben és ami utána következett Dávid Gyula. Nap Kiadó, 2016. MAGYAR ESSZÉK sorozat.
288 oldal.
 

Ennek a kötetnek az írásai az 1956-os magyar forradalom erdélyi/romániai eseményei és a forradalom leverését követő romániai megtorlások témája köré szerveződnek. Nem vagyok történész személyes érintettség révén van közöm a történésekhez: a második Bolyai-per fővádlottjaként hét évet kaptam és ültem le Románia különböző börtöneiben és kényszermunkatelepein. 1989 után ugyancsak ebben a minőségben kértek megszólalásra nemegyszer írásban is, a forradalom évfordulóin vagy azoktól függetlenül, ünnepségeken, konferenciákon vagy azokon kívül is. 
A történetírás területeire való betolakodásom legfontosabb eredménye az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára. 19561964 (Kolozsvár, 2006), amelyet munkatársakkal sikerült tető alá hozni, első bár korántsem teljes számbavételeként a forradalom leverését követő romániai megtorlásoknak. Akkor még csak igen korlátozottak voltak a lehetőségeink a perek iratanyagához való hozzáférést illetően, innen adódik, hogy amikor az állambiztonsági levéltárak végre számunkra is megnyíltak, nem tudtam lemondani arról, hogy néhány, azokból adódó részlet feltárásával, néhány szereplővel vagy mozzanattal kapcsolatban, ne járuljak hozzá közelmúltunk e sötét időszakának jobb megismeréséhez. 
Nekünk, akik megéltük és átéltük azokat az időket, nem lehet más feladatunk, mint tovább adni az unokáknak a megélt történelmet. Mert túl azon, amit a történetírók ilyen vagy olyan beállításban arról a korszakról megírnak, nemzetünk történelemtudatához elválaszthatatlanul hozzátartozik a nemzedékről nemzedékre átörökített múlt. Sőt talán ez az igazi, amely bennünket megtart, bármilyen történelmi viszontagságok között. Dávid Gyula
 

 
1956/2016
 
Hamvas, amikor azt mondja, hogy nem lehet semmit sem hárítani, az annyit jelent, hogy nem lehet semmit sem hárítani. Amikor azt mondja, hogy lealjasodás volt, akkor az azt jelenteni, hogy lealjasodás volt. Ilyen egyszerű ez. És amikor arra utal, hogy a magyarok még egy győztes forradalmat is képesek lettek volna elrontani, akkor az azt jelenti, amit mond, gondoljunk csak arra, hogy miben élünk most, 2016-ban? És erről nem tehet senki más, csak mi. - Weiner Sennyey Tibor Hamvas és 1956 című beszéde elhangzott a Hamvas Béla emléknapon, 2016. november 12-én, a szentendrei Városháza dísztermében, és most a DRÓTon teljes egészében olvashatjátok és nézhetitek meg videónkon. 
 
Nagyobb önismeretet! - ajánlotta 2016 magyarjainak Gömöri György irodalomtörténész, költő, műfordító, egyetemi tanár, aki nem csak a jelenről, de az 1956-os forradalom idején megélt élményeiről is beszélt kameránk előtt. 
 
Igen ritka és értékes rendezvényen vehetett részt az, aki elment a Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett Dávid Gyula-estre. Tele volt a Vörös Terem, de minden bizonnyal egy jóval nagyobb terem is tele lett volna, joggal. A 88 (!) éves szerző könyvét aznap mutatta be Pécsi Györgyi irodalomkritikus, szerkesztő. Dávid Gyula műve bár „hivatalosan” az erdélyi eseményekről szól, mégis sokkal több ennél.
 
Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk. Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? - Tényleg semmi sem történt?
 
„A jelenlegi kormányzatot egyáltalán nem érdekli 1956. A jelenlegi miniszterelnök 1963-ban, a Kádár-rendszer terrorjának enyhülése idején született, apja annak a pártnak volt oszlopos tagja, amelyik százakat végeztetett ki 1956 és 1962 között...” - Gömöri György költő, író, 1956-os forradalmár és volt cambridge-i tanár Londonból küldött írását olvashatjátok a forradalom leverésének 59-dik évfordulóján a DRÓTon.

„Pesten vér folyik! Nagy Imre újra miniszterelnök! De későn."

Az 56-os események egy szegedi tanár naplójából

„Pesten vér folyik! Nagy Imre újra miniszterelnök! De későn." - Különleges, eddig sehol nem közölt dokumentumot adunk közre a nemzeti ünnep alkalmából a DRÓTon. Egy szegedi tanár naplóját, amelyet soha, sehol eddig nem olvashattak.  - Megjelent 2015. október 23-án a DRÓTon. 

Weiner Sennyey Tibor: 1956

„Talán csak szerelmes lett belé a lövedék, / mint a kő alatti földbe a balsors." 

Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956 októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért.
 
 
 
  • 1956
  • Erdély
  • Petőfi Irodalmi Múzeum
  • Szabadság?