A menekültkérdés immár az egyik legégetőbb problémává vált az európai politikában, amelynek megoldását illetően a magyar és német vezetés gyökeresen ellentétes álláspontot képvisel. Egyre többet hallani azt is a magyar médiában (persze leginkább kormányközeli forrásokból), hogy a közhangulat élesen megfordult Németországon belül is, a kancellár-asszony népszerűsége a béka alfele felé tendál, miközben az „egyre erőszakosabb migránsok” jelenléte is mind több derék német polgárnak szúrja a szemét, akik legszívesebben magyar mintára kerítést húznának a bajor-osztrák határra. De vajon tényleg így van mindez? Bezzegországi tudósítónk szubjektív összefoglalója.
Amelyik kutya ugat, nem harap – szól az ismert magyar mondás, de ez alighanem csak a magyar kutyákra érvényes, ill. ha az idegengyűlölet és kirekesztés verbálisról a fizikai agresszió szintjére történő ugrására alkalmazzuk, annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy ezek a német kutyák bizony nemcsak ugatnak, hanem harapnak is. És nemcsak elszórtan, hanem tömegesen, vagy ha tetszik falkába szerveződve.
És akkor itt most beindulhatna a nácizás,
amiben, mint mindenben, féligazság azért van. Mert tényleg igaz, hogy egyre bizalmatlanabbak itt is az emberek úgy a merkeli irányt, mint a beáramló menekültek sikeres integrációjának az esélyeit illetően, és valóban sokan félnek a kölni erőszakos szilveszter-éj után, mégha az is kiderült közben, hogy a huligán arabok nagy része nem szír, hanem maghreb-illetőségű volt, amely országokat aztán gyorsan biztonságossá is nyilvánították, így az onnan érkezettek visszatoloncolása is kezdetét veheti. Valóban, az engedélyhez nem kötött önvédelmi eszközök (paprika-spray, sokkoló, vipera, stb.) piaca itt is felívelt, és persze megnőtt a látogatottsága a hogyankészítsotthonmolotovkoktélt.org és hasonló oldalaknak is.
De megint azok a fránya kis különbségek.
Mert nem eszik olyan forrón a kását, de mégis, a helyzet az egykori NDK-területeken korántsem megnyugtató, különösen Szászországban (nyilván a Pegida relative magas támogatottságától sem függetlenül), ahol a múlt héten két nagy vihart kavart incidens is történt. Csütörtökön Clausnitzban egy mintegy 100 demonstrálóból álló tömeg két órán keresztül állta el a szír menekültek egy újabb csoportját szállító busz útját a helyi menekültszállás előtt, hangosan követelve, hogy a jövevények menjenek vissza oda, ahonnan jöttek, ha lehet egyenesen az anyjukig. A rendőrség végül közbeavatkozott, de nem elég, hogy a tüntetőket szétzavarták, végül a megfélemlített és a buszról leszállni nem hajlandó szerencsétlen menekültek egy részét is is nekik kellett beráncigálni a számukra kijelölt szállásra, aminek helyét illetően, mint tudnivaló, ez utóbbiaknak nincs beleszólásuk, ha már egyszer státuszt kaptak. A másik eset vasárnapra virradóra történt a szintén szász Bautzenben, ahol egy menekültszállásnak kijelölt egykori hotel kapott lángra, a kiérkező tűzoltókat pedig egy szemmel láthatóan ittas 20-30 fős társaság fogadta ezekkel a szavakkal:
csak ne olyan hevesen fiúk, hadd égjen még egy kicsit.
A harapós hangulat tehát egyre terjed, bár a többség egyelőre kivár és aggódva lesi, hogy a politika hogyan lesz képes megoldani a problémát. Ugyanez a többség, és ezt itt külön hangsúlyozni kell a félreértések elkerülése végett, általában véve nem rasszista és nem ítél meg embereket a származásuk vagy bőrszínük miatt, de mindenképpen
komoly fenntartásai vannak a jövőt illetően, teljes joggal.
Ahogyan a hivatalos német politikának is, amely kezdettől fogva azt hangsúlyozza, hogy a háború elől menekülteket be kell fogadni, de egyúttal arra is kell törekedni, hogy a befogadás egyrészt összeurópai szinten, a tagállamok között arányosan elosztva valósuljon meg (ún. kvótarendszer), másrészt pedig a menekült-válságot kiváltó háborút kell lezárni mihamarabb egy mindenki számára elfogadható és tartós békével, ami reményt nyújt arra, hogy a menekültek mihamarabb visszatérhessenek szülőföldjükre. Az optimista vélemények a teljes integrációról, meg a munkaerőpiac felszívó erejéről, amilyeneket még ősszel lehetett hallani, mára lényegében eltűntek, nagyrészben a a párizsi mészárlás és a szilveszteri erőszakhullám hatására.
A válság a háborúval együtt elhúzódik, ami az unió létét is fenyegeti
– ezt itt mindenki látja, és aggódva várja a fejleményeket. Az orosz beavatkozással Szíriában a geopolitikai játszma új szintre emelkedett, a rengeteg befogadott menekült pedig a mind reménytelenebb és feszültebb hangulatban valóban egyre nagyobb kockázatot jelent, igaz, nem annyira az iszlám terrorizmus, mint inkább az erősődő szélsőjobb miatt. Ennek kezelésére azonban részben megvannak a rendőri eszközök, másrészt a háború óta uralkodó, a náci múlttal és a szélsőséges eszmékkel mindenféle közösséget megtagadó konszenzus sem rendült meg, nem is rendülhet meg, hiszen ez a rendszer alapja.
Hiába tűnik úgy tehát a hazai kerítés mögül, hogy „a nácik megint benácultak,” szó sincs erről, ez ugyanis
ebben az országban nonszensz.
A kancellár politikáját valóban egyre több kritika éri, ez igaz. Részben helyi szinten, az önkormányzatok ugyanis sokszor úgy érzik, a szövetség magukra hagyta őket a menekültekkel; részben pedig az országos politika szintjén indult be a helyezkedés, a Merkel bukását, illetve mandátumának lejártát követő időkre készülve (ennek egyik korábbi epizódja volt minszterelnökünk itteni vendégszereplése múlt ősszel). A nagykoalíción belüli egyetértés múlt hónap végére nagyjából helyreállt, a feszültség itt is nagy volt, a bajor „állampárt” keresztényszocialisták végül már az alkotmánybírósággal fenyegetőztek, de valójában mindenki tisztában van vele, hogy a problémát nem országos, hanem európai és globális szinten kell megoldani. Az is mindenki számára világos, hogyha ez nem sikerül, az valódi katasztrófát jelent, illetve bizonyosan pont kerül majd egy nem is olyan hosszú történet végére.
Yoda mester idézve: a jövő ködbe burkolózik.
Annál nagyobb óvatosság, önmérséklet és belátás szükségeltetik. Nemcsak Bezzegországban.
Menekültkérdés a DRÓTon
Az első pillanattól próbáltunk a menekültek ügyéhez kissé talán máshogyan, másképpen állni a DRÓTon. A teljes összeállítást itt találhatjátok, benne José Mujica, Warshan Shire, Jónás Vera, Kiss Judit Ágnes, Fekete J. József, Tóbiás Krisztián, Kovács Gergely, Petneházi Gábor, Weiner Sennyey Tibor, a Szociális Szakmai Szövetség és a Migration Aid véleményét az eseményekről épp úgy megtaláljátok, mint a tüntetésekről készült fotókat, vagy a szegedi nagyállomáson készült INTROblog videót. Az összeállítás hatására főszerkesztőnket három alkalommal televíziós vitára hívták a tévébe, ezeket a vitákat is linkeljük.
„...ha falakat húzunk fel magunk körül nem csak a külvilágot zárjuk ki, de onnan mi se fogunk nagyon kilátni..." - írta Jónás Vera énekesnő a minap. A DRÓTon most megnézhetitek a videót, arról, hogy a magyar könnyűzenei élet aranyhangú és szívű énekesnője miről beszélget és hogyan tölt el egy napot egy iráni menekült lánnyal.
Akinek van füle a hallásra, bizonyára tudja, mi a helyzet Magyarországon a menekültekkel kapcsolatban, és nyilván megvan a saját véleménye a politikusokról, a rendőrökről, a menekültekről, az önkéntesekről, kinek-kinek a motivációjáról. Amennyiben egy kicsit félrerakjuk a félelmet, prekoncepciókat, ami sokakat elfoghat a 'menekült' vagy 'migráns' esetleg a 'határzár' vagy a 'kényszerintézkedések' szavak hallatán, akkor közben megfigyelhetjük, mit csinál egy olyan ember, akinek van tekintélye, hatalma, lehetősége és embersége. Még ha nem is Európában van az az ember. A volt uruguayi elnök, José Mujica hozzállásáról olvashattok a DRÓTon. - Mit tenne a világ legalázatosabb elnöke a menekültekkel?
„senki sem teszi gyermekét hajóra / hacsak nem a víz biztosabb mint a föld” - Warsan Shire Otthon című versét a költőnő előadásában meghallgathatjátok és fordításban magyarul is elolvashatjátok - Warsan Shire: Otthon
Bárhogy is alakul, akárhogyan is történnek majd a dolgok, szeretném tisztelettel megkérdezni mindenkitől, hogy akkor most már gyűlölni fogtok? Mindent és mindenkit? Ugye nem. - Gyűlölni fogtok?
Van itt ez a „bevándorlás” kérdés. Ilyen-olyan konzultáció, Európai Unió, média. Mindenki sápítozik. De, ha kimondom, hogy kinek van igaza, akkor utálni fogtok. Igen, Orbán Viktornak van igaza. Vagy mégse? - Weiner Sennyey Tibor: Utálni fogtok
BEZZEGORSZÁG a DRÓTon
Petneházi Gábor szerkesztőnk és szerzőnk jegyezte Németországot Magyarországgal párhuzamba állító írásai, az iróniától sem mentes, nagysikerű Bezzegország sorozatban jelentek meg. Most valamennyi részét itt olvashatjátok. Nem csak bezzegeknek.
VW-botrány ide vagy oda, a bezzegek bizony imádnak autózni és tehetik is, hiszen szuper utakon, jobbnál-jobb járgányokban ülve suhanhatnak és száguldozhatnak, sőt még egy-egy sört is leguríthatnak előtte, a rendőr úgysem állítja meg őket és trafipax is alig van. Vagy mégsem? Német... akarom mondani bezzegországi tudósítónk autóügyi szubjektív összefoglalója a DRÓTon.
Tényleg több a náci Bezzegországban? Hogyan látják az ottani emberek a menekült-problémát? Tartanak a beáramló sokezer embertől, bíznak az integrációjukban, vagy utálják őket és minél hamarabb megszabadulnának tőlük? Vajon tényleg csak a sötét múltjuk miatti túlkompenzálás rejlik a migráns-krízis humánus megoldását célzó bezzegországi politika mögött, vagy valami más is? Helyszíni tudósítónk szubjektív összefoglalója.
Bezzegország elnökének üzenete
A nagy nemzetközi mérkőzések hatalmas vonzerőt gyakorolnak ránk. De a nemzetközi tornákat, vagy az olimpiai játékokat sokszor csalások és visszaélések kísérik. Nem lehet számunkra közömbös, hogy a rendezvényeket környezetpusztítás, megalománia, az őslakosok elleni erőszak és kilakoltatás, vagy a gondatlan stadion-építkezéseket jellemző kizsákmányolás és halálesetek révén valósítják-e meg a szervezők. Az olimpiai charta szellemiségével ez éppúgy nem egyezik, ahogyan a labdarúgó világszervezet elveivel sem.
Marx-idézet a Humboldt-egyetem aulájának falán? Goebbels épületében a munkaügy? Eláznak az első osztály utasai a pályaudvaron? Hajléktalanok az utcán? Egészen felháborító ez a Berlin! Hogyan valósul meg a politikai transzparencia a szimbolikus építészetben? Mi az az „állandó képviselet”? Mennyiben más ott a helyzet, mint nálunk? Szerkesztőnk Petneházi Gábor, tegnap tért vissza a német fővárosból, ahol a szabadság szele meglegyintette.
"Mert egy hét önkívület, még itt Bezzegországban is, legalább egyszer egy évben, mindenkinek jár."
Élni és megélni Bezzegországban
Mert mindenkinek meg kell fizetni a munkáját és az idejét. Itthon, Unortodoxiában sokszor nem evidens: ingyenmunka és ingyen pénz nem létezik.
Mintafalva Bezzegország leggazdagabb és legnépesebb tartományának északi részén, Felső-Igazvidék közepén helyezkedik el. A valódi neve Tetőpatak: az azonos nevű járás központja, mintegy harmincezer lakossal, miközben maga is több, évszázados hagyománnyal bíró városrészből tevődik össze. Bezzegország a decentralizáció paradicsoma ugyanis: az ország számos tartományból áll, de ezek mindegyike tucatnyi régióra, a régiók pedig ismét csak tucatnyi járásra bonthatóak, amiken belül megint csak jónéhány faluközösséget találunk, de ezek is még további falvakra/falurészekre oszlanak. A szomszédunkban van egy ilyen kisfalu: 4-5 kisparaszti gazdaságból áll, szépen gondozott, hatalmas, néha évszázados gazdasági épületekkel. 2002-ben ünnepelte 750 éves fennállását.
Van egy ország – valahol Európában – ahol a levegő és a víz tiszta, az erdők dúsak és vadban gazdagok, a szántók szépen megműveltek, a gyárak és üzemek ontják magukból egyre környezetbarátabb termékeiket, az emberek derűsek és bizakodóak, mindenkinek biztosított a megélhetése, minden flottul és terv szerint működik, mert minden helyzetre és alkalomra van terv, tanács és elképzelés. A fejekben rend uralkodik, a szívekben egyetértés.
- Élet