Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Autózz Bezzegországban

VW-botrány ide vagy oda, a bezzegek bizony imádnak autózni és tehetik is, hiszen szuper utakon, jobbnál-jobb járgányokban ülve suhanhatnak és száguldozhatnak, sőt még egy-egy sört is leguríthatnak előtte, a rendőr úgysem állítja meg őket és trafipax is alig van. Vagy mégsem? Német... akarom mondani bezzegországi tudósítónk autóügyi szubjektív összefoglalója a DRÓTon.

 

BEZZEGORSZÁG 

Petneházi Gábor írásai Németországról és Németországból a DRÓTon.

Bezzegország az autós mennyország – nagyjából ez a kép él a külföldiekben, nem is minden alap nélkül. Valóban itt készülnek Európában a legjobb és legmodernebb autók, a minőségükről pedig a legtöbbet az mondja el, ha a hazai és kelet-európai utakon körülnézünk, ahol a 10 év körüli, többnyire visszatekert órás, bezzeg-német járgányok alkotják a járműpark motorikusan és esztétikailag is rendszerint még teljesen rendezett állapotban lévő derékhadát, hogy aztán egy újabb évtizeden belül az enyészeté legyenek a nem éppen bezzeg minőségű utak és infrastruktúra hatékony közreműködésével. Addigra azonban érkezik majd a következő, természetesen szintén megkímélt, garázsban tartott, kevesett futott (és csak alig törött) példány, K-Európa pedig így válik a nyugaton levetett ruhák mellett az itteni használt autók legnagyobb piacává. Hogy számszerűsítsünk: az a 10-15 éves autó, amit itt nevetségesen olcsón, mondjuk 500-2000 euro körüli összegért vesztegetnek, nagyjából a dupláját éri még otthon, egy kis trükközéssel pedig az ár még feljebb vihető, nem csoda hát, hogy idejár minden nepper hazulról, a távolság nem túl nagy, a haszon szinte biztos. Az autóval azonban maguk a bezzegek is szeretnek seftelni: a legnagyobb internetes portálon jelenleg közel 1,5 millió autót kínálnak eladásra,

az országban összesen pedig minden második emberre jut egy járgány, ami negyvenmillió darabot jelent,

és praktikusan azt, hogy egy átlagos, kétgyermekes családnak legalább kettő van belőle: rendszerint egy utazós, és egy városi rohangálós; egy nagy dízel és egy kicsi benzines vagy hibrid. Az átlag-életkoruk nagyjából 5-6 év, és nagyjából ez az a pont, ami után egy átlag középosztálybeli bezzeg lakos újabb járgány után néz, ami többnyire az előző egy újabb, modernebb verziója lesz, nagyobb utastérrel, szélesebb felnikkel, még nagyobb napfénytetővel és természetesen környezetkímélőbb motorral. Persze papíron.

Hamisítási botrány azonban (avagy itteni hangzatos névvel: Abgasskandal) ide vagy oda, a kibocsátási értékek valóban fontosak, az éves gépjárműadó nagy részben ugyanis e gyártó által megadott adat alapján számítódik, így a VW legnagyobb kiadása az anyaországban az elhazudott értékek miatt tévesen kirótt adó különbözetének a kifizetése lesz. A gyár diadalmenetének ezzel egy időre bizonyosan vége szakad, ami viszont nem jelenti azt, hogy a hazai biztos bázist és piacot elveszítené.

Az idén 25 éves újraegyesült bezzeg-német államnak ez a konszern szó szerint az egyik legfőbb gazdasági motorja,

az általuk gyártott autók nem csupán használati tárgyak, hanem a háború utáni gazdasági csoda után, a 89-et követő kiteljesedés, a középosztály uralmával jellemezhető bezzeg életforma diadalának is változatlan jelképei (nem véletlen, hogy az újraegyesülést ünneplő, minden háztartásba eljuttatott Bild-magazinban két egész oldalas hirdetést kaptak), kis túlzással tehát azt is lehet mondani, hogy amíg VW lesz, Bezzeg-Németország is lesz. És igen, ahogyan a gyárnak, úgy a modern Bezzeg-Németországnak az eredete is ugyanazon ember piszkos markában fut össze:

Adolf Hitlerében.

Hitlernek volt még egy találmánya, ami a népautóhoz hasonló karriert futott be: a német Autobahn, vagyis az autópálya-rendszer, ami a mérnöki precizitás egyik remekműveként ünnepelnek világszerte, s ami immáron Aachentől az Odera-parti Frankfurtig az egész újraegyesült országot behálózza, számtalan viaduktjával, alagútjával, hosszú egyeneseivel és széles, pont a kellő szögben megdöntött kanyarjaival, amelyeket arra terveztek, hogy kétszázzal is bevehetőek legyenek, anélkül, hogy a kormánykerék veszélyes rángásba kezdene az ember kezében. Ha már jó autókat gyártunk, úgy dukál, hogy az útjaink is olyanok legyenek, ahol gyorsan és kényelmesen lehet autózni, gondolhatták annak idején, ezzel is ösztönözzük az autóvásárlást, ami viszont tovább pörgeti majd a gazdaságot. De minek is vennék meg a zemberek a mérnökeink által kifejlesztett egyre jobb és gyorsabb autókat, ha nem tudják használni őket? Töröljük el a sebesség-limitet, építsük úgy az utakat, hogy aki akar, a Forma-1-ban érezhesse magát rajta, és legyen az egész ingyenes, nem kellenek kapuk, használja szabadon mindenki.

A dolog persze éppen manapság már nem ilyen egyszerű. Igaz, ingyenes a pálya, ahol annyival mész amennyivel akarsz, de

a jelenlegi kormány már évek óta fontolgatja az útdíj bevezetését,

viszont ennek ódiumát elkerülendő, azt kizárólag a külföldiekre vetette volna ki, illetve a bezzegek az éves matrica árát leírhatták volna az adójukból. A diszkriminatív javaslat persze rögtön elhasalt Brüsszelben, azóta csend övezi a témát, de ebből is jól látszik, hogy az autózás elvi szabadsága milyen komoly értéket képvisel ma az itteni társadalomban. A másik oldalon ugyanezt a szabadságot a sebesség-limit oldaláról is veszély fenyegeti: a nekünk szomszédos tartományban, a Merci és Porsche hazájában egy jelentős szakaszon most készülnek a sebességkorlátozás bevezetésére, mondván, ha kevesebb a gyorshajtó, kevesebb a baleset, így a dugó is, ergo még mindig gyorsabban lehet majd haladni.

Talán nem kell hangsúlyozni ezek után, hogy a bezzeg-német önkép mennyire szerves és meghatározó része az autó és autózás, ami globális jelenség ugyan, hiszen az okostelefon mellett ez minden ember vágy-tárgya, de mégis itt ez valahogy jóval tudatosabb, ami egyértelműen a fent érintett, évtizedes gazdaságélénkítő politika rovására is írható. Ha az autó a gazdaság alapja, akkor az autózást is támogatni kell – ezt az egyszerű alapelvet ismerték fel annak idején, amibe a harmadik, otthon talán a legkülönösebbnek ható szabadság-elem is belefért: az alkoholfogyasztás engedélyezése, pontosabban az abszolut alkoholtilalom feloldása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben nem 21 év alatti és nem szolgálatban vezet az ember, akkor három ezrelékig a volán mögé ülhet, tehát egy pohár vagy korsó sört megihat előtte. Az ellenőrzés is meglehetősen liberális. Személyes példa:

az eltelt négy év alatt Bezzegországban engem még egyszer sem állított meg rendőr

(pedig megyünk és mentünk eleget), szondáztatni nem igazán szoktak és olyan mindent látó kamerákat sem szerelnek fel, kizárólag a büntetés szándékával, amilyenekből éppen mostanság Magyarországon tettek ki Hunyától Pornóapátiig párszázat. Magyarán: a rendőrség itt nem pénzbehajtóként működik, a szabályok betartását egyrészt az állampolgárok józan belátására bízzák, másrészt következetesen meghúzzák a határokat, amelyek átlépése viszont biztos és szigorú büntetést von maga után. Ha iszol, vezetsz és balesetben veszel részt, automatikusan te vagy a hibás, ha túlléped a megengedett értéket, és rádbizonyul, nem egy-két euro lesz a büntetés, stb.

Mehetsz tehát kétszázzal is (ha olyan kocsid van, kétszázötvennel is), megihatsz előtte egy sört is: azonban mindig csak úgy, hogy józanul mérlegeled az eshetőségeket.

A te döntésed, a te autód, a te életed.

És a mi érdekünk.

Ez Bezzegország.


BEZZEGORSZÁG a DRÓTon

Tényleg több a náci Bezzegországban? Hogyan látják az ottani emberek a menekült-problémát? Tartanak a beáramló sokezer embertől, bíznak az integrációjukban, vagy utálják őket és minél hamarabb megszabadulnának tőlük? Vajon tényleg csak a sötét múltjuk miatti túlkompenzálás rejlik a migráns-krízis humánus megoldását célzó bezzegországi politika mögött, vagy valami más is? Helyszíni tudósítónk szubjektív összefoglalója. Csak szervezés kérdése – menekültek Németországban

A nagy nemzetközi mérkőzések hatalmas vonzerőt gyakorolnak ránk. De a nemzetközi tornákat, vagy az olimpiai játékokat sokszor csalások és visszaélések kísérik. Nem lehet számunkra közömbös, hogy a rendezvényeket környezetpusztítás, megalománia, az őslakosok elleni erőszak és kilakoltatás, vagy a gondatlan stadion-építkezéseket jellemző kizsákmányolás és halálesetek révén valósítják-e meg a szervezők. Az olimpiai charta szellemiségével ez éppúgy nem egyezik, ahogyan a labdarúgó világszervezet elveivel sem. - Örülök a VB-nek, azonban… - Bezzegország elnökének üzenete

Marx-idézet a Humboldt-egyetem aulájának falán? Goebbels épületében a munkaügy? Eláznak az első osztály utasai a pályaudvaron? Hajléktalanok az utcán? Egészen felháborító ez a Berlin! Hogyan valósul meg a politikai transzparencia a szimbolikus építészetben? Mi az az „állandó képviselet”?  Mennyiben más ott a helyzet, mint nálunk? Szerkesztőnk Petneházi Gábor, tegnap tért vissza a német fővárosból, ahol a szabadság szele meglegyintette. - Berlin nem Budapest

 

  • Bezzegország
  • VW-botrány
  • társadalom
  • Társadalom