A KÖLTŐ, apám kedvence, akiről szuperlatívuszokban beszélt, a mártírról, a hősről, Gérecz Attila őrangyaláról, a Rákosi börtönlíra egyik legjobbjáról.
Te nem nevezted nevén.
A Holdfény utca tizenhatban sok fiatal lány lakott.
Most hallgatnak.
Te elmondtad.
Anna a Holdfény utca tizenhatból
Sok évvel ezelőtt a tanárképző főiskola aulájában ültünk a ruhatáros pulton. Egy antológiát adtunk kézről –kézre. Emlékszem a címére Holdfény utca tizenhat.
Körül rajongtuk a kötet egyik költőjét, aki a csoporttársunk volt. A szerkesztők az ő verssorát, a Holdfény utca tizenhatot választották a 11 költő és novellista műveit tartalmazó könyv címadójául.
A mi költőnk kockás inges, kordnadrágos tizenkilenc éves fiú volt.
Lapozgattuk a könyvet. Olvasgattuk a verseket, nézegettük a szerzők fotóit, mert a szerzőkről fotók is készültek.
Őzikeszerű, törékeny, riadt kislány voltál az antológiában szereplő fotódon, Anna.
Emlékszem, hogy irigyeltek 2000-ben azon a színtelen délelőttön a tanárképző aulájában.
„És az a lány, ügyes? Tudod az a gimnazista, valami Anna?” – kérdeztem a kockásingest, amikor a Kazinczy utcán baktattunk egymás mellett.
„Még csak 16 éves. Nagyon fiatal és nagyon tehetséges. Szerintem a szerkesztő is őt szereti a legjobban.” – mondta a költő.
Anna, irigyeltem tőled K. K. „szeretetét”
„Tulajdonképpen te is szerethetnéd, Johanna helyett őt.” – ajánlottam a költőnek, akinek a 2000-es évek elején Johanna volt éveken áttartó, reménytelen szerelme.
„Egy gimnazistát. 16 éves!” hördült fel méltatlankodva a költő.
„Különben is magánakvaló, zárkózott lány” – tette hozzá.
Ma is olyan fakó délelőtt van, mint sok éve ott a Kazinczy utcában. Olvasom a versedet, Anna, utána azt, amit elmondtál. Felkapta az összes hírportál.
Olvasom, és eszembe jut a zárkózott, gimnazista költőlány a Holdvilág utca tizenhatból, akire irigykedtem, többek között a Recsket megjárt nagy költő- irodalmár elismerése miatt.
A KÖLTŐ, apám kedvence, akiről szuperlatívuszokban beszélt, a mártírról, a hősről, Gérecz Attila őrangyaláról, a Rákosi börtönlíra egyik legjobbjáról.
Te nem nevezted nevén.
A Holdfény utca tizenhatban sok fiatal lány lakott.
Most hallgatnak.
Te elmondtad.
Tavaly leveleztem a költő–szerkesztő, feleségével. Gérecz Attiláról írtam egy cikket, ahhoz kerestem anyagot. Többször hívtam a kiadót, de nem vették fel. Aztán kaptam pár rövid emailt, melyekben többnyire ilyenek álltak: „K.K. nagyon beteg. Nem tudnak segíteni. Ápolásra szorul” Emlékszem még jobbulást is kívántam, meg hálálkodtam a börtönlíráért, a saját meg apám nevében.
Végig futottam a művein. A menyasszony vetkőztetése. Ez a címe, az egyik regényének.
Talán apám is olvashatta, lehet, hogy meg van otthon a könyvei között. Ha haza megyek, megkeresem és kidobom, Anna.
A kilencvenes években apámat és konzervatív körét mélységesen felháborította az „istenkáromló” Petri György Kossuth –díja.
Most nem lesz országos felháborodás.
A prominens, nagy beteg öregúr fejéhez nem vagdossák a Bibliát, amelyben a Szent családon kívül többek között a következő is ott áll.
„De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.”
Cikkünket a Facebookon itt lehet kommentelni.
KAPCSOLÓDÓK
- a Magyar Írószövetség elnöke szerint, ha igaz, akkor megbocsáthatatlan
„Nem térek magamhoz. Kárpáti Kamil sokunk mestere volt, sokat tanultunk tőle, és ezután is jelentős költőnek fogom őt tartani, de ha mindaz igaz, amit Anna állít, az megbocsáthatatlan.”
- nyilatkozta a DRÓTnak Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke a Follinus Anna költőnő által kirobbantott Stádium-botrány kapcsán.
Haragudtam rájuk azért, hogy megússzák ezt az egészet
Az érdekel, hogy remélhetőleg nem lesz több áldozat, akit elcsábítanak. Nem a megszégyenítésük a cél, hanem az, hogy beszéljünk erről. Szerintem sokkal, de sokkal gyakoribb a szexuális zaklatás, mint amennyit beszélünk róla, és ez az ügy elég extrém...
- a DRÓTnak még egy érintett - Hajdrák Tímea, fotóriporter - nyilatkozott a Stádium-botrány kapcsán, aki Kárpáti Kamilt és Lőkös Margitot a hetvenes évek utolsó éveiben ismerte meg Pesterzsébeten, a Gorgó Irodalmi Színpadon, amikor ő 16 éves volt.
Aminek valójában a tanúi vagyunk az egyfajta normaváltás. A kérdés az, hogy mire milyen normát váltunk? Ezentúl kibeszélünk a közösségi oldalakon mindent, de közben ugyanúgy hallgatunk arról és nem teszünk semmit, ha valaki valakivel szemünk láttára erőszakoskodik? Megbuktatunk mindenkit, aki erkölcsileg vállalhatatlan tetteket követett el, még akkor is, ha szakmailag elismert, de közben elfogadjuk, hogy az ország vezetői korruptak és nem értenek ahhoz, amit csinálnak?
Ezt jelentené a munkaerő megtartása? Ezt szánja országunk vezetése a fiatal nőknek, mint női szerepmodellt? Vajon most akkor tényleg a Széchényi Terv tőkealapját használják arra, hogy hazánk gazdag és befolyásos férfijai kényükre válogassanak a diáklányok között szexuális igényeik kielégítése céljából? Básthy Ágnes szerint ami most, 2017 nyarán megjelent az interneten és óriásplakátokon nem más, mint a prostitúció egy formája. Hogy mi minden ezzel a gond? Arról írását a DRÓTon itt olvashatjátok.
Kortárs magyar írók és képzőművészek tiltakozása a puncs.hu ellen
Kortárs magyar írók és képzőművészek tiltakoznak a puncs.hu magyarországi jelenléte ellen. A nyilatkozat szövegét, az aláírók névsorát és kapcsolódó írásunkat olvashatjátok a DRÓTon.
- Társadalom